Hazánk, 1900. szeptember (7. évfolyam, 206-231. szám)

1900-09-01 / 206. szám

HAZÁNK. 206. szám.______________ ____________________________ Szombat, 1900. szeptember 1. sok lesznek. Az állategészségügyi kerületek élén állategészségügyi felügyelők fognak működni. Osztrák miniszterek kitüntetése. Ő csá­szári és apostoli királyi Felsége, folyó évi augusztus hó 24-én kelt legfelső kéziratával, rosenburgi és culmbachi báró Carl Guidó cs. kir. kereskedelem­ügyi miniszternek, báró Giovanelli Károly cs. kir. földmivelésügyi miniszternek és dr. Pietak Lénárd cs. kir. miniszternek a titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen legkegyelmesebben adományozni mél­­­tóztatott A kereskedelmi miniszter a magyar papíriparért. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter a magyar papíripar helyzetének javítása és fellendítése tárgyában leiratot intézett az Országos Iparegyesülethez, melyben előadja, hogy az 1899. évi XLIX. törvénycikkben foglalt kedvezményeknek minden egyes, az ezen törvényben előirt feltételek­nek megfelelő papírgyár részére való engedélyezése iránt a tárgyalásokat a pénzügyminiszterrel megin­dította. A hazai papíripar helyzetének javítása tár­gyában előterjesztést tett a minisztertanácsnak, mely felhatalmazást adott arra, hogy a papírgyárak és az állam között lejáró­ szerződéseket a jelenlegi felté­telek mellett 3—5 évre meghosszabbítsa. Ez a fel­hatalmazás azonban ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az összes hazai gyárak, melyek állami szállítá­sokban részt vesznek, vagy részt venni akarnak, tartoznak minden általuk gyártott és forgalomba hozott papirost egy vízjellel ellátni, mely mint véd­jegyek belajstromozandó. Minden gyárnak összes készítményeinél csak egyetlen ily védjegye lehet, mely azonban nemcsak a szállítási célokra gyártott papírnemekre alkalmazandó, hanem a gyárnak ösz­­szes, bárminemű készítményeire, legyen az akár hivatalos célokra szállítandó, akár újság, levél vagy csomagoló papiros, szóval az illető gyárnak nem sza­bad ezen vízjel nélküli készítményt forgalomba hoznia, mert ellenkező esetben állami szállításból ki fog záratni. Ebből folyólag, az összes miniszterekkel egyetértve, el fogja rendelni a kereskedelmi miniszter, hogy állami hatóság jövőben semmiféle papirost át nem ve­het, mely az említett víznyomású védjegygyel ellátva nincs, legyen az akár papiros, akár nyomtatvány, akár könyvalakú kiadvány alakjában szállítandó. Ki­­vételt ez alól csak négyszögméterenkint 40 gramm­nál könnyebb papirosok fognának képezni, mint amelyeken a vizjel alkalmazása technikai nehézsé­gekbe ütközik. Tekintettel arra, hogy a gyáraknak, kereskedőknek és nyomdáknak nagyobb készletük lehet korábban gyártott, illetőleg beszerzett papiro­sokból, kiket tehát ezen rendelet hirtelen életbelépte­tése érzékenyen sérthetne, amit pedig kerülni kell, ezen rendelkezések életbeléptetési idejét 1901. július hó 1-ével tartja megállapítandónak. Tudatja a kereskedelmi miniszter azt is a hazai gyáripar emelése és termelése, belfogyasztásának fo­kozása érdekében megkeresésére a vallás- és közok­tatásügyi miniszter elrendelte, hogy a rendelkezése és vezetése alatt álló középiskolák, felsőbb leány­iskolák, felső kereskedelmi, felső nép- és polgári iskolák, iparos és kereskedő-tanonciskolák, női ke­­reskedelm­i tanfolyamok, az állami, községi, társulati és magán elemi iskolák, valamint az állami tanító, tanítónő és óvóképző intézetek mindegyikében csu­pán olyan iskolai füzetek, jegyfüzetek, irkák és tan­szerek használtassanak, melyek hazai készítmények, valamint kimondotta azt is, hogy a tankönyvek engedélyezésénél kiváló figyelmet fog fordítani arra, hogy hazai gyártmányú papírra legyenek nyomva. Saját hatáskörükben így intézkedtek a többi minisz­­terek is. Kiemelendőnek tartjuk a miniszter leiratá­ból, hogy mindezeknek az intézkedéseknek alapfelté­tele azonban az a követelés, hogy a magyar papír­gyárak semmiféle külföldi szövetséghez, kartellhez vagy társasághoz nem csatlakozhatnak, hanem feltétlenül mint önálló magyar gyárak tartoznak maradni, akár egyesülten, mint egy közös vállalat, akár külön-külön magánvállalatok s mint ilyenek bizonyos közös ér­dekeik védelmére és képviseletére esetleg egyesülve. Amely gyár ennek a feltételnek magát feltétlenül alá nem veti, az a jelzett támogatásból és védelemből már eleve kizáratik, amit természetessé tesz az a kötelessége a magyar kormánynak, hogy a hazai ipari termelést a rendelkezésére álló törvényes esz­közök keretében biztosítsa. A magunk részéről im­eg­­jegyezzük, hogy erre a klauzulára feltétlenül szük­ség volt, annál is inkább, mert számos olyan osz­­trák­ papírgyár árasztja el termékeivel Magyarorszá­got, mely csak azért tart itt egy rozzant papírmal­­mot, hogy annak firmáját kirakatba téve, áruit, mint magyar gyártmányt hozhassa forgalomba. A kassai kongresszus. A magyar gazdaszövetség október elsejére Kassára, Felsőmagyarországnak e szép és jelen­tékeny városába hívja nemcsak a felvidék, hanem az egész ország gazdáit. Sőt nem csupán a gazdákat hanem mindazokat, akik az új, igazán nemzeti gazdasági politika érdekében tenni haj­landók. Éppen a felsővidék középpontjában, a kivándorlás és szétömlő középosztály romjai között nem igen fog akadni, mert nem i­s igen akadhat, aki ezeknek a törekvéseknek jogosult­ságát tagadhatná s tőlük támogatását — ha ad valamit a hazafiságra — elvonhatná. Évekkel ezelőtt már ázott és hallott bennün­ket Kassa és ha nem is mutathattunk akkor reá kiváló és közvetetlen sikerekre, az agráreszmék mai ereje, térfoglalása és terjedő népszerűsége olyan úttörő gyűlések nélkül, mint a kassai, nem igen lett volna elérhető. Bíztunk a nemes és önzetlen törekvések sikerében akkor is és még inkább bízunk ma, amidőn az eredő sike­rek, az emelkedő erkölcsi érzék, a gazdaosztály fejlődő öntudata s a szolidaritásnak fö­lsarjadó érzése mind biztosíték nekünk arra nézve, hogy az irány, amelyben elindultunk helyes. Jó tudni azt is, hogy a magyar agrármozga­lom vezetői Pak­sban a magyar föld­mivelési miniszter mellett mily kitüntető figyelemben ré­szesültek s mennyire méltányolják a Seine mel­lett is azt a munkásságot, melyet a m­erkanti­­lismus visszaélései ellen évek sora óta folyta­tunk. Zselénski Róbert gróf idevágó d­olgozatai s meggyőződésének férfias ereje olyan elismerés­ben­­ részesültek, mint közgazdasági híren mű­ködő magyar írónak ritkán jut osztályrészéül. Az alakítandó nemzetközi agrárszövetség körül is maguk a franciák nagy súlyt hel­yeznek a magyarok közreműködésére és kívánják azt. A kassai kongresszus tehát már eredményekre tekinthet vissza s ez talán sarkalni fogja azokat is, akiknél a kötelesség szava nem elég erős a közömbös tétlenség megtörésére. A kongresszus főtétele a középosztály meg­mentése lesz, de nem csupán a vidéki közép­­osztályé, a sokat emlegetett gentryéi. Szóba fog kerülni a városi középosztály helyzete, tárgyalni fogjuk, ha nem csalódunk először, a hanyatlás okait, fejtegetni az orvoslás eszközeit. Teszszük pedig ezt azért, mert előttünk nem egyoldalú osztályérdekek lebegnek, hanem az egész nemzet emelkedése, boldogulása az ideál. Ezzel az állás­­foglalással szemben nehéz lesz elhitetni a gon­dolkodókkal, hogy reakcionáriusok és szűkkeblűek vagyunk. Reakcionáriusok, mikor a nemzeti fejlődés alapjait akarjuk lerakni; önző osztályérdekek harcosai, mikor a nagybirtok jóformán szóba sem kerül, hanem törjük fejünket azon, mit és hogyan kell tenni a középbirtoko­sság, a városi elemek és a parasztságért. Eddig a magyar po­litika a nagyokat és erőseket támogatta, arra törekszünk, hogy ezután másként legyen. E tö­rekvéseinkben nemzetünk legjobbjainak példája mutat nekünk utat. «Nem az a kérdés», mondjuk Kossuth Lajos­sal, «haladjunk-e avagy megálljunk ? Ezt eldönti a Mindenható, mikor a világot teremtette, ha­nem az, hogy mit és miként? ... Nem mind javítás azonban, mi egyes érdekeknek hízeleg, tartós csak az, mely igazságon épült, valódi szükségen segített s a nemzet életéből önként fejlett ki ... Meg kell vitatni célt és eszközö­ket, dolgot és módokat, minden oldalról s ha ekkor elkövetkövetkezik a törvényhozás ideje, áldásdól leend minden törvény, mert egy-egy szociális meggyőződést mondott ki. A törvény, mely ekként született, mindenekelőtt jogszerű leend, mert hiú bölcseség az, melyet a jog tekintete nem vezet; de a jogszerűség hatá­rai közt követni fogja a józan politika sugallá­­sait és nem felejtened, hogy a századokon át emelkedett országépület roppant boltjainak ár­nyékában millió élet, millió érdek nyugszik, mely az igazság mellett gyöngéd figyelmet s kímé­letet is követel.» Elégtétel Darányinak. Budapest, augu­s1. Megemlékeztünk már arról, hogy a nagy alföldi földmivelő város közönsége milyen lelke­sedéssel fejezte ki bizalmát Darányi Ignác föld­mivelésügyi miniszter iránt, hogy elítélje azt a galád orvtámadást, melyet a magyar földmive­lésügyi érdekek legádázabb ellensége, a Pester Lloyd című börzelap intézett Darányi miniszter ellen. Szabadka város törvényhatóságának erről a hazafias megnyilatkozásáról írja tudósítónk, hogy augusztus 28-ikán a város közgyűlési terme teljesen megtelt a bizottsági tagokkal és zugó éljenzéssel fogadták Mukits Simon városi bizottsági tagnak a következő indítványát: Tekint. Törvényhatósági Bizottság! A kormányt támogató szabadelvű párthoz nem tartozom, mert Hazám állami függetlenségét, jövő­jét és boldogulását az 1867. évi XlI. t.-c. eltörlé­sével a közjogi alap megváltoztatását várom. Po­litikai hitem és pártállásom dacára dr. Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter úr őnagyméltósá­­gának tizenegymillió magyar gazda érdekében ki­fejtett hazafias működését, hogy Párisban a világ­kiállításon a magyar mezőgazdasági érdekeket oly odaadóan képviselte és azoknak oly ékes szószólója volt, minden magyar embernek elismerni, ennek Onagyméltósága üdvözletével kifejezést adni és meg­vetéssel visszautasítani a sajtó egy érdekcsoportjá­nak dr. Darányi Ignác Onagyméltósága elleni tá­madást hazafias kötelessége — miért is tisztelettel­jesen indítványozom . Miszerint, mondja ki a törvényhatósági közgyű­lés, hogy dr. Darányi Ignác földművelésügyi mi­niszter úr önagyméltóságát Párisban a magyar mezőgazdasági érdekekben kifejtett hazafias mű­­ködésé­ért üdvözli és az üdvözlő felirat elkészíté­sével a városi tanácsot bízza meg. Tisztelettel Mukits Simon, városi bizotts. tag. A törvényhatósági bizottság Mukits Simon bi­zottsági tag indítványát egyhangú lelkesedéssel elfogadja és elhatározza, hogy dr. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter úr őnagyméltóságát azon hazafias és nagybecsű működéséért, amely­­ivel a magyar mezőgazdasági érdekeknek a párisi világkiállításon oly lelkes szószólója volt és aki különösen városunk mezőgazdasági fejlődése iránt mindenkor kiváló jóakaratának adta tanú­­jelét, ragaszkodásának és bizalmának kifejezése mellett a közgyűlésből táviratilag üdvözli. Egy­úttal a törvény­j. bizottság a leghatározottabban visszautasítja a­­Pester Lloyd insinuációit, ame­lyekkel a­­hatóságok tiszteletének spontán meg­nyilatkozását megtámadja. Az üdvözlő távirat szövege így szól: Nagyméltósága dr. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter urnaik. Budapesten. Szabadka sz. kir. város törvényhatósági bizott­sága a mai napon tartott közgyűlésében egyhan­gúlag hozott határozata folytán van szerencsénk Nagyméltóságodat örömmel értesíteni, hogy a törvényhatósági bizottság azon hazafias és nagy­becsű működéséért, amelylyel Nagyméltóságod a párisi világkiállításon a magyar mezőgazdasági érdekeket képviselte és azoknak oly lelkes szó-

Next