Hazánk, 1900. október (7. évfolyam, 232-257. szám)

1900-10-17 / 245. szám

HAZÁNK. 245. szám. felé a jubileumon s a zsúfolásig megtelt ház nem győzte tetszése pazar nyilatkozatait eléggé osztogatni a közreműködőknek. A­ nyitány (Mosonyi Mihály szerzeménye) a zene­kar csekélysége miatt hatástalan volt. Ilyen nagyobb­­szabásu szerzeményt csak nagy zenekarral lehet kellőleg előadni, hogy a feldolgozott nemzeti motí­vumok (Himnusz, Szózat, Rákóczi-induló) teljes erő­vel és hatással domborodjanak ki. A nyitány után az előfüggöny felgördült és Szirmát­ Imre lépett fekete díszmagyarban az első oldalfalnál lebocsátott díszletfüggöny elé s Ábrányi Emil nemes páthoszi, szép prologját szavalta el, mely a magyar színészet diadalát a német felett ünnepeli. Egyenként emléke­zik meg a költő a szellemi harc kiváló alakjairól s az áhítattal figyelő közönség kiválólag ott tört ki tetszészajban, midőn Blahánét magasztalja a prolog: Pompás Budapestünk márvány-erdejében Mint egy puha fészek, úgy állasz te éppen. Fészek vagy valóban: itt dalolgat nékünk Víg és szomorú dalt a mi büszkeségünk ! Ó, az asszonynyá vált magyar tündér­mese, Török biró uram aranyos hitvese, Népünk dalos lelke, földünk édes lánya : Nótás pacsirták közt nemzet csalogánya! Zúgó tapsvihar ünnepelte azt a nagy művésznőt, kinek a Népszínház legtöbbet köszönhet s kiről már húsz év előtt megírta néhai Silberstein Adolf, hogy a német színházat ez pusztította ki Budapestről, át­csábítva a közönséget a gyapjú-utcából először a Nemzetibe, majd a Népszínházba s az átcsábította­­kat az egyéni kedvesség, női báj, az énekművészet hatalmával végleg odabilincselve. Az emelkedett hangú prolog áldással végződik: Legyenek áldottak az alapvetőid,­­ A közkatonáid és a vezetőid! Áldottak az élők, áldottak a holtak, Akik egykor legjobb harcosaid voltak ! Tedd rá koszorúdat a dicsők sírjára! Te pedig, Népszínház eleven Múzsája, Menj, mint a magyarság, a művészet őre, Mindig magasabbra! Mindig csak előre ! Szirmay lelkes, szép szavallata után felhúzódott a belső függöny s a néző szemei elé ragyogó kép tárult. A háttérben oszlopcsarnok előtt, magasra tartott lobogó fáklyával állott a színház legszebb művésznője, Z. Bárdy Gabi mint géniusz, körötte pedig az egész személyzet, részint az előadandó darabok jelmezei­ben, részint díszmagyarban és az egyes színművek jellemző öltözetében. Első­sorban Blaha Lujza, Hegyi Aranka, Küry Klára s a színház elsőrangú nőtagjai, mögöttük a férfiak, közöttük Slassay Vidor, ki mint a régi huszárló, csak beáll társai glédájába, ha ünnepélyes alkalom adódik arra. A személyzet előre jött és egyhangúlag a Himnuszt kezdette éne­kelni. A nézők mélyen meghatva állottak mind föl e hangokra s ha nem restelték volna, talán velük énekelték volna a színészekkel a nemzeti imát. Szűnni nem­­akaró tapsok kényszeriték a függönyt ismét és ismét felemelkedésre, hogy a szép képet újra mu­tassa meg a közönségnek. Az előadás ezután kezdődött meg: a «Csikósz» I. felvonása, «A sárga csikó» félfelvonása, «A betyár kendőjéből» a II. kép (a csárdajelenet)­­ «.A falu rossza» félfelvonása, az első és utolsó darabban Blaha Lujza és Kiss Mihály, a másodikban Küry Klára és Vidtor, a harmadikban pedig Hegyi Aranka és Szirmay képezték a párokat. Kiváló ünneplés tárgya volt Blaha Lujza asszony, ki iránt a közönség igazi háláját rótta le ez alkalommal. Mindenki érezte, hogy a Népszínház jubileuma voltaképen elsősorban a nemzet csalogányának örömünnepe s ezért a sze­retet főleg ő felé fordult. Nagy tetszésben részesült Kü­ry Klára, mint Bakay Erzsiké. A csintalan kis operett-diva, mint nép­­szinmű-énekesnő ritka jelenség a Népszínházban, legutóbb­­Mária bátyjáéban látta a közönség öt parasztruhában s igy érthető volt öröme, midőn a bokorugró szoknyát Küry Klárikán láthatta. Több ismételtetés jutalmazta kedves játékát, eleven táncát és énekét. Meglepő volt azonban a közönség számára Hegyi Aranka Buzi Zsófija a «Betyár kendője» csárdajele­netében. A szilaj szerelmes magyar lány vad tempe­ramentumát senki oly elemi erővel és őseredetiség­gel nem tudja adni, mint az utóbbi időben háttérbe szorult nagy művésznő. A közönség már szinte el­szokott tőle és eleinte csak udvariassági tapssal fo­gadta, ez azonban mindinkább az elismerés tetszés­­nyilatkozatává fokozódott, midőn Hegyi Aranka a feleséggyilkos betyár lelkifurdalásait elaltatni akaró szerető teljes szilajságát önté dalába és délceg,­­csábos táncába, melylyel szeretőjét is magával ragadja a magyar stilü pusztai orgiába. Mind­egyre újra meg újra akarta a közönség ez izgató hatású táncot látni s hallani a «cédrusfa, ciprusfa»­­dalt, melyet a kedves művésznő szívesen ismételt meg néhányszor, végre a vasfüggöny ajtaján keresz­tül köszönte meg a sokszoros kitüntetést. «A falu rossza» pisztolylövésével végződött a a jubileum, melyhez hasonlót talán csak az új negyedszázad mutat majd föl. Ki tudja, kik vezetik, kik játszák ez előadást végig, annyit azonban bizonyosra veszünk, hogy az 1925-iki est fővezére is a magyar szellem lesz, mely ma este diadalát aratta. k. g. A nagyváradi színház megnyitása. A tegnapi naptól fogva újra egygyel több a temploma a magyar kultúrának. Tegnap avatták fel Nagyvárad új színházát, melyet a város hall­hatatlan érdemű fiának Szigligeti Edének a ne­véről kereszteltek el és amelynek felépítésével hosszú vajúdásnak lett örvendetes vége. Nagyvá­rad városának lakossága már hetven év óta buz­­gólkodott egy állandó színház felépítése ügyé­ben, de a pártoskodás sokáig megakadályozta a terv keresztülvitelét, mígnem végre mégis diadal­maskodott az ügy a széthúzó törekvések fölött. Most már ott áll a színház homlokzatán Szig­ligeti nevével és óhajtjuk, hogy az ő szelleme, lángoló hazafisága, tisztes ízlése és erős fajsze­­retete uralkodjék is benne. A színház igénytelennek látszik kívülről. A puritán ehérségrü ión oszlopcsarnok fölött ala­csony háromszögek és görög homlokzat kissé nyomottnak mutatják az arhitektúrát. Ugyanezt érezzük a foyerban is és a hepehupásan emel­kedő folyosón. A nézőtér parányi piros skatulya és mégis ezerkétszáz embernek van benne helye. A berendezés meglep gazdagságával. Aranyfüstöt és bársonyt nem sajnált az építő, a villa­mos világítást modern fénynyel alkalmazta. A cukrászbolt, a futnoir és a társalgó szinte párat­lan kényelemmel várja közönségét. A nagyvára­diak büszkeséggel vegyes örömmel foglalták el szép színházukat, amelyben kibéreltek minden páholyt és a földszinti ülőhelyek legtöbbjét. A színpad a kicsiny térhez igazodik és minden helyről kitűnően látható. A megn­yitás ünnepét nagy fénynyel tartották meg. Délután 3 órakor Nagyvárad törvényhatóságának rendkívüli díszgyűlése volt, melyen Beöthy László főispán elnökölt. Jelen volt Schlauch bíboros is. A főispán megnyitó szavai után dr. Hoványi Géza a színügyi bizottság elnöke, elmondta a színház építésének történetét. Ama kívánsággal fejezte be érdekes előadását, hogy a színház mindig az igazi magyar műveltség terjesztője legyen. Ezután Rádl Ödön mondott ünnepi beszédet. A színháznál Bulyovszky polgármester ünnepi szavai után elhelyezték a színház zárókövét. Az előadás fényes közönség előtt ment végbe, a színház legfelsőbb emeletén is előkelő közönség ült. Az ünnepi nyitány után Paulayné Adorján Berta elszavalta Sas Ede ünnepi prológusát. Azután el­ját­szották Várady Antal Az új oltár című előjátékát, mely az első nagyváradi színtársulat korában játszik. Az előjáték nagy sikert aratott. Végül a színtársulat Erkel Hunyadi­ László­ját adta elő. A közönség zajosan tapsolt a szereplőknek. Az előadás után lakoma volt. Az első felköszöntőt Bulyovszlay polgármester mon­dotta Nagyvárad közönségére, mely nehéz áldozattal építtette föl a kultúra hajlékát. Dési Géza a ven­dégeket köszöntötte fel, Várady Zsigmond a színé­szekre ürítette poharát. A lakomán Várady Antalnak és Sas Edének Nagyvárad közönsége nevében ezüst­­koszorút adtak át. * Ülés az Akadémián. Tegnapi számunkban röviden megemlékeztünk az Akadémia II. osztálya üléséről. Az ülés 5 órakor kezdődött Forster Gyula alelnök elnöklete alatt. A felolvasó ülésen jelen voltak Wlassics Gyula miniszter, Fraknói Vilmos püspök, Gyulai Pál, Pauer Imre titkár, Vécsey Tamás stb. Csorna József levelező tag volt az első felolvasó, aki székfoglaló értekezéséül «A nemzetségi címerek tanulmányai» művét olvasta fel. A felolvasó első­sorban az eddigi kutatások eredményét "sorolta fel. Folytatólag aztán a Poky és Katisz nemzetségek címereit tisztázta a fenmaradt régi leletek alap­ján. Végül feltüntette azt az aránytalanságot, amely a magyar nemzetségek száma és az ismert nemzetiségi címerek száma között van. Ennek okát a felolvasó az Árpád-kori hadviselés rendszeré­ben találja, ahol a királyi csapatban a beköltözött idegen nemzetiségek és­ a magyar főurak saját cí­meres zászlóik alatt küzdöttek s az ismert nemzeti­ségi címerek csakis ezen idegen lovagok és magyar főurak címerei. A közép nemesség a megyei hadak­hoz csatlakozott. Sem zászlójuk nem volt, sem címerük. Az éljenzéssel fogadott felolvasás után Fehérpataky László rendes tag értekezett II. Béla királyi okleveleiről. Diplomatikai szempontból a meg­előző korhoz képest II. Béla kora tanulságosabb, eredeti emlékekben sokkal gazdagabb. A tízesztendős uralkodás idejéből mindössze tizenegy oklevél szövege ismeretes, e számból a többségnek, hét­nek, eredetije ma is meg van. E hét eredeti oklevél közül 5 Pannonhalmán van, egy az eszter­gomi káptalannal és egy a zágrábi érsekség levéltá­rában őriztetik. Az értekező különösen három oklevél fejtegetésével foglalkozott, melyekből különböző ta­nulságokat vont le az oklevelek értelmezésére, a kir. kancellária és az oklevélírás történetére vonatkozó­lag. E tanulságok, hogy a királyi oklevelek későbbi szerkezete, első csírájában először II. Béla korában lép föl, a birói ítéletlevelekre nézve alatta egy egé­szen különleges szövegezés jön divatba, végül az ő idejében találkozunk első ízben a kir. kancellária szilárdabb szervezetével, mi azután III. Béla idejéig folytonos fejlődést mutat. * Angot asszony leánya. A Magyar Színház legközelebbi újdonsága, Angot asszony leánya gyor­san közeledik a bemutató felé. A darabból most van­nak az utolsó próbák és ezekkel párhuzamosan élénk munka folyik a szabóműhelyekben is, hol egész se­reg diszesnél­ diszesebb kosztüm készül Angol sze­replői számára. Az általános érdeklődés most Szoyer Ilonka felé fordul, aki Clairette szerepében mutat­kozik be, mint a Magyar Színház jövendő operette­­előadásainak első primadonnája. A fiatal művésznő, aki külföldi sikerei után ezúttal lép fel először a budapesti közönség előtt, Clairette amúgy is fényes énekszerepét még egy staccato-polkával toldotta meg, melyet a második felvonásban fog előadni. Angol asszony leánya bemutatóját, mely az idei premiere­­bérlet második előadása lesz, kedden, e hónap 23-án tartják meg. Erre az előadásra jegyek már most válthatók úgy a színház jegypénztárában, mint Bárd Ferenc és testvére jegyirodáiban. * Csokonai-szobor Csurgón. A csurgói fő­gimnázium tanári kara mozgalmat indított, hogy Csokonai Vitéz Mihálynak Csurgón szobrot emelje­nek. Az egész környéken mozgalmat indítottak s legközelebb már megalakítják a szobor-bizottságot is. * Walter Crane. Az Iparművészeti Múzeum Üllői-úti palotájában tegnap nyilt meg Walter Crane kiállítása a nagyközönség számára. Egész napon át sokan látogatták a termeket, tegnap jelent meg a rá­llitás tárgymutatója is. Walter Crane ma este a Lipótvárosi Kaszinóban a vonalak életéről vetítéstani mutatványokkal kísért felolvasást fog tartani. A fel­olvasást Keszler József tanár előadása nyitja meg. A nagy angol művész tegnap este családjával együtt elment a Népszínházba, majd megjelent azon esté­lyen, melyet Révai Ödön és neje rendeztek a mester tiszteletére. * Színházak műsora. Nemzeti Színház­. Csütörtökön: Az ember tragédiája. — Pénteken: A cigány. — Szombaton: Aranyasszony. — Vasár­nap délután : Három testőr. Este : A cigány. M. K. Opera: Csütörtökön: Bohémek. — Pénte­ken : Nincs előadás. — Szombaton: A zsidónő. — Vasárnap: A nürnbergi mesterdalnokok. Várszínház: Csütörtökön : Aranyasszony. — Szom­baton : Nagymama. Népszínház: Csütörtökön, pénteken: San­ Toy. — Vasárnap délután : Felhő Klári. Este : Párisi élet. Vígszínház: Egész héten a Coralie és társa. — Vasárnap délután: A takácsok. Este: Coralie és társa. Magyar Színház: Csütörtökön: Neww­ York szépe. — Pénteken: Gésák (Lindh Marcellával.) — Szom­baton: New York szépe. — Vasárnap délután: Kol­dus és királyfi. — Este : Asszonyregeraent. Szerda, 1900. október 17. Fölöslegessé teszik az inűlemez használatát. A szájból kivenni nem kell, nem is lehet. Számos elismerő levél. Jótállás. Wellner Gyula specialista a szájpadlás nélküli műfogak készítésében Budapest, VI. ker., Andrássy­ ut 38.sz

Next