Hazánk, 1902. november (9. évfolyam, 258-283. szám)

1902-11-27 / 280. szám

HAZÁNK. 280. szám. körül nagy sokaság várakozott. A museum alapitó­jának, Széchényi Ferenc grófnak emlékszobra a mú­zeumnak Sándor­ utcai főhomlokzata előtt áll. A ki­rály képviselője, József Ágost főherceg és kísérete, továbbá a kormány és a Széchényi-nemzetség tagjai elfoglalván helyüket a királyi sátorban, megkezdő­dött az ünnep. Szalay Imre, a múzeum igazgatója rövid beszéd­ben engedelmet kért a főhercegtől a szobor leleple­zésére : Császári és királyi Fenség! A Magyar Nemzeti Múzeum gróf Széchényi Ferenc iránt érzett örök hálájának jeléül kertjét a mai jubiláns napon alapi­tójának ércszobrával óhajtotta disziteni. Ezen óhaj­tását dr. Wlassics Gyula miniszter úr a szükséges költségek engedélyezése által megvalósította. Vég­rendeletében Széchényi Ferenc gróf ugyan kikötötte, hogy emléke sem képben, sem szoborban meg ne örökíttessék; de a mi érzésünk azt sugallja: e szo­bor létesítése által szent kötelességet róttunk le a mai napon, amelyet a haza tőlünk méltán elvárt. Nemeslelkű alapítónk hazafias szelleme pedig büsz­kén tekinthet e mű­re, tisztán a magyar művészet terméke az. Mint ő felsége koronás királyunk leg­magasabb képviselőjét, mély hódolattal kérem csá­szári és királyi Fenségedet, kegyeskedjék a leleple­zésre az engedélyt megadni. József Ágost főherceg érces hangon a követ­kező beszédet mondotta: «Szerencsésnek érzem magamat, hogy ő cs. és apostoli királyi Felsége engem méltóztatott megbízni, hogy legmagasabb személyét e mai ünnepélyen képviseljem. Megilletődéssel gondolok e helytt Széchényi Ferenc grófra, ki nagylelkű adományával meg­vetette alapját a Magyar Nemzeti Múzeumnak, valamint boldog emlékű nagyatyámra, József nádorra, ki oly jelentékeny szerepet játszott a múzeum fejlesztésében és felvirágoztatásában. Hirdesse e szobor a késő nemzedékek előtt is az alapitó gróf nagyságát és a nemzet hálá­ját s tisztelettel és lelkesedéssel tekintsen reá mindig minden magyar. Ezennel elrendelem a szobor leleplezését.» Lelkes éljenzés követte a főherceg szavait, a bu­dai dalárda pedig Bellovics Imre karnagy vezényle­tével rázendítette a Szózatot, melynek hangjai köz­ben a lepel lehullt a szoborról. Az ünneplő soka­ság kalapját levette és percekig éljenzett az emlékmű láttára, mely régi díszmagyarban, kezében a múzeum alapító oklevelével örökíti meg Széchényit. Kollányi Ferenc jaáki apát, mint a Széchényi or­szágos könyvtárnak, a gróf Széchényi-nemzetség által kinevezésre ajánlott igazgatóőre, emelkedett hangú beszédben tette le a szoborra a Nemzeti Múzeum koszorúját. E beszéd után Berzeviczy Albert a múzeumok és könyvtárak országos tanácsa, Fraknói Vilmos püspök a múzeumok főfelügyelősége nevében tett koszorút a talapzatra, melyre koszorút helyezett a Széchényi­­nemzetség, Budapest székesfőváros, a budapesti és a kolozsvári tudományegyetem. A koszorúk elhelyezése után Wlassics miniszter Istók János szobrászt bemutatta József Ágost főher­cegnek, aki az emlékmű sikerült volta fölött legtel­jesebb elismerésének adott kifejezést. Ezzel a szép ünnep véget ért. A Múzeum kitüntetettjei. A Múzeum száz éves jubileuma alkalmából a hivatalos lap mai száma a következő kitüntetéseket közli: Személyem körüli magyar miniszterem előterjesz­tése folytán, a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatár­ban szerzett érdemeik elismeréséül: Szalay Imre miniszteri tanácsos és ezen múzeum igazgatójának Szent­ István-rendesi kiskeresztjét, továbbá dr. Kren­­ner József és dr. Hampel József osztályigazgatók­nak a magyar királyi udvari tanácsosi címet, végre dr. Fejérpataky László és dr­. Horváth Géza osz­tályigazgatóknak harmadosztályú vaskorona-rende­­m­et, mindnyájuknak díjmentesen adományozom. Kelt Schönbrunnban 1902. évi november hó 19-én. Ferenc József s. k. Széchényi Gyula s. k. A jubileum alkalmából számos üdvözlő távirat ér­kezett a muzeum igazgatóságához. Üdvözlő sürgönyt küldtek. A li­becki múzeum, a délmagyarországi történeti és régészeti múzeum-társulat, a berlini természet-­­­rajzi múzeum, a tiroli orsz. múzeum, a danzigi mú­zeum, az eperjesi Széchényi-kör, a spalatói múzeum, a bécsi udvari múzeum, az erdélyi kárpátegylet múzeuma, a zágrábi egyetem rektora, a zágrábi múzeum stb.* Régiségtár és Delhaes-gyűjtemény kiállítása. A Nemzeti Múzeum régiségtárának folyosója, hol eddig jobbára gipszöntvények állottak, a jubileum alkalmából egészen megújult. A szobrokat az új Képzőművészeti Múzeum kapta meg, helyükbe pedig fegyverek és a Delhaes-féle gyűjtemény szekrényei kerültek. Mint tudjuk, e hagyaték 1901 április 18-án Bécsben elhunyt Delhaes István végrendelete folytán jutott a muzeum birtokába s noha csak félig rendezve, most kerül először bemutatásra. A fegyverek gyűjtemé­nyét kiegészíti a 48-as időkre vonatkozó gróf Kreith­­féle kollekció, valamint a Jótéteményképpen elhelye­zett hadi zászlósorozat. Sajnos, hogy helyszűke miatt a gazdag készletnek csak kis részét lehetett kiállítani s noha a csoportosítás festői látványt nyújt, mégis túlzsúfoltnak mondható. A tudományos beosztást lehetetlenné tette az örökhagyó abbeli intézkedése, hogy gyűjteménye mindig együttesen maradjon s ez adja magyarázatát annak, miképp kerültek történelmileg és földrajzilag messze eső tárgyak együvé. A bejáratnál Delhaes gyűjteményéből három múmia látható, körülötte apróbb egyiptomi régiségek, a mennyezeten pedig a vilonyai templomból származó magyar ízlésű festéssel ékített táblák. Az I. osztály­ban honvédzászlók, a 34. zászlóalj és a Bocskay­­csapat zászlói szalagostul, a IV. osztályban Lenkey tábornok tarsolya, Damjanich pallosszerű kardja, Gábor Áron pisztolya és Hentzi tiszti öve szoros közelségben férnek meg egymás mellett. Gazdag és változatos a zászlógyűjtemény, köztük látható a II. Rákóczi György és Kossuth Miklós turóci kapi­tány 1661. évi temetői zászlaja, Tömöri Pál lobo­gója stb. A fegyvergyűjtemény bár nem egységes, mégis gondos összeállításra vall. Antik maguk nemében páratlan görög római sisakok, számszerifjak, nyilak, pajzsok, arany vezető vértek és tegzek, melyek ja­varésze hazai kegyeletes emlék, másrészt külföldön lelt ritkaságok, minőkkel más múzeum alig dicse­kedhetik. A XV—XVII. századbeli kardok, pallosok, tőrök, remek­művű berakott puskák ideiglenes ösz­­szeállításban is érdekes látni­valót nyújtanak. Odább az őskori ember házieszközei és primitív fegyverei fokozatos fejlődések sorrendjében kötik le a néző figyelmét. Amerika és Ázsia kőkorszakából való emlékek, bronzkorbeli fegyverekkel tarkítva, mellette a honfoglaláskori magyar teteme nyíllal és dárdával hívnak elmélkedésre. A termek kincsei újonnan rendezve, bővítve tanulságos képet nyújtanak őseink kultúrájáról A látogatókat szaktudósok kalauzolják, például az egyetemi gyűjteményt dr. Mahler, a Delhaes gyűjte­ményt Éhen László, az éremtárt Réthy László ma­gyarázza, a fegyvereknél pedig Nagy Géza előadása érdemel említést. A külső folyosók becses római feliratokkal, osz­lopokkal vannak telve, melyek javarészét a közön­ség még nem ismeri. A Múzeum legifjabb osztályának, az ethnographiai tárlatnak Biró, Fennichen és Festetits-féle gyűjte­ményeit ugyancsak e napokban fogják bemutatni a nagyközönségnek, a TÁVIRATOK. A macedón­ mozgalom. Konstantinápoly, nov. 25. A bolgár exarkátus köreiben híre jár, hogy a bolgár határvidékből jövő jelentések szerint kis katonai és csendőrségi őrjára­tok, amelyek bolgár falvakban fegyvereket keresnek és néha basibozukok kíséretében járnak, különféle erőszakosságokat követnek el, amelyek miatt sok falusi lakos Bulgáriába menekül. Konstantinápoly, nov. 25. Ideérkezett bizalmas felütések szerint Jankov bolgár alezredes bandája­ Csütörtök, 1902. november 27. nak egy részével csakugyan görög területre lépett át. Előzőleg a bandának a monasztiri vilajetben ha­gyott részének átadta a zászlót és a kürtöt azzal a kijelentéssel, hogy a tavaszra visszatér és újra meg­indítja a mozgalmat. Az osztrák képviselőház, Bécs, nov. 26. A képviselőház mai ülésén az el­­nök azt válaszolja Schönerer tegnapi kérdésére, hogy a költségvetési provizóriumot a legközelebbi ülések egyikének napirendjére tűzi és ezzel alkalmat ad a Háznak annak parlamenti tárgyalására. Rend­kívüli ülés összehívását tehát nem tartja szükséges­nek. Girowski­nak a boriszlavi bányatűz tárgyában ma benyújtott interpellációjára kijelenti Koerhev miniszterelnök, hogy a lembergi helytartóságot meg­bízta a dolog azonnali megvizsgálásával és ha gyors segítségre van szükség, hajlandó megfelelő összeget folyósítani az ínség enyhítésére. (Helyeslés.) A Ház azután áttér a vendéglősök kongresszusá­nak követeléséire vonatkozó sürgős indítványok tár­gyalására. Matrózaink Kínában.­­ London, nov. 26. Pekingből jelentik: Egy osztrák­­magyar matróz, aki rendőri szolgálatot teljesít, agyonlőtt egy lármázó olasz matrózt, aki ellenszegült, amikor le akarták tartóztatni. Minthogy az eset nagy izgatottságot keltett, a két őrkülönítményt visszatar­tották a kaszárnyákban, hogy az összeütközésnek elejét vegyék. Az idegen csapatkülönítmények pa­rancsnokai értekezletet tartottak és elhatározták, hogy a szolgálaton kívül levő katonáknak megtiltják a lőfegyverek viselését, ami eddig az európai csa­patoknál,­ meg volt engedve. Az olasz különítmény parancsnoka kijelentette, hogy az osztrák-magyar matróz eljárását indokoltnak tartja. A venezuelai béke. New­ York, nov. 26. Egy carracasi távirat szerint Castro elnök egy beszélgetés folyamán azt mondta, hogy a felkelés La Victoria mellett kapta meg a halálos döfést. Reméli, hogy január elsején hivatalo­san is ki fogja hirdethetni a békét. A Monroe-elmé­­letet helyesen fogják alkalmazni s ez nagyfontosságú lesz. Az európai hatalmasságok és Venezuela között függő kérdéseket barátságosan lehetne elintézni, ha ezek a hatalmasságok, épp úgy, mint Venezuela, barátságos viszonyt óhajtanak Castro ellene fog szegülni minden kísérletnek, amely Venezuela szuve­renitásának megsértésére vagy a venezuelai területre való behatolásra irányul Németalföld és Délafrika. Hága, nov. 25. A kamarában a külügyi költség­­vetés tárgyalása során a külügyminiszter egy hozzá­intézett kérdésre adott írásbeli válaszában hozzá­járult azoknak a képviselőknek a nézetéhez, akik azt mondják, hogy a németalföldi kormánynak nem szabad beleavatkozni abba a kérdésbe, milyen volt az angolok hadviselése Dél-Afrikában. Hága, nov. 26. A külügyminiszter konzulátusi hivatalnokokat szándékozik Dél-Afrikába küldeni, hogy a volt köztársaságokban tanulmányozzák a kereskedelem és az ipar helyzetét Még nem bizonyos, hogy Anglia hajlandó-e idegen konzuloknak a volt köztársaságokban exekvaturt adni. A havannai sztrájk. New-York, nov. 26. Havannából táviratozzak, hogy a közúti vasút forgalma nem szűnt meg, újabb kihágások nem fordultak elő. A sztrájk még általá­nos. A jelek arra vallanak, hogy a sztrájkolók között szakadás állott be. Néhány pék újra kinyitotta bolt­ját. A polgármester felszólította a sztrájkolókat, hogy nyugodtan viselkedjenek és lakásukban maradjanak. A tegnapi zavargások alkalmával összesen 120 em­ber sebesült meg. Egyezkedési tárgyalások vannak folyamatban. Hír szerint Tiensuengosban­ is prokla­­málták az általános sztrájkot.

Next