Hazánk, 1904. február (11. évfolyam, 28-51. szám)
1904-02-01 / 28. szám
HAZÁNK. 28. szám, eljut, olvassanak róla. Azt nézi, hogy ki játszik jól és ki nem, — de hogy ki tud jól veszekedni, ez nem kívánatos a fülének. Nem, mert minden veszekedés csúnya. S főleg akkor, ha olyan valakihez fűződik, aki megkülönböztetett ember s akin a közönség szeme csüng. A művész pedig ilyen. Mindezt pedig az diktálja tollunk alá, ami a lapok színházrovatait most hasábosan foglalkoztatta. Az egyik színházban primadonnák különböztek össze egy uj darab főszerepe körül s megjelent a hir róluk ma így, holnap úgy. A primadonnákat mindenki szereti s ne számíttassák fel bűnül, ha e kategóriába beletartozik az újságíró is. De megint meggyőződésül hangoztatjuk: a primadonna-csata csak hiúsági kérdés. A primadonnák egymás közt obstruálhatnak s a direktor fejfájást kaphat a makacskodásoktól, de az egész háborúság nem érdemel egy cseppnyi nyomdafestéket se. Mert a közönséget csak egy percig lehet félrevezetni, a másik percben már tudja, hogy felültetik-e vagy sem. Tudja, hogy kinek adjon pálmát s kinek hagymakoszorút. Az isteni szarokat nem az juttatja a közönség kegyeibe, ha egyik a másik elől kapkodja el a szerepet. Este fél arolckor a világot jelentő deszkákon bebizonyosodik, hogy ki érdemel több tapsot és több virágot. A primadonnák érzékeny lények s nem csoda, ha a legkisebb bántódás hatványozódva izgalomba hozza őket. Emellé még azt is számításba kell vennünk, hogy a nők, szeszélyes, hódításukra féltékeny nők, kik nagyon is tudják, hogy minden lépésüket, szavukat lesi a közönség. Mindenki tudhatja előre, hogy itt a primadonna-kultuszra célzunk. Szép, szép a hála, mi az érdemnek kijár. Abba senki sem szólhat bele, hogy a közönség kinek tapsoljon, kit tartson aranyosnak, párját ritkítónak. De a primadonna-kultusznak mértéktelensége is van, ami csak árt. Ilyen komikus dolog, ha a primadonna-élet apró-cseprő dolgait is nyomdafestékre bízzuk. Mindenesetre vannak komolyabb és kulturális súlyban jelentősebb események, mik mind előbbre valók és sokszor még sem kerülhetnek a publikálás útján napfényre. Ám a színház csillagai ma már annyira fontosnak tartják a maguk kicsiségeit is, mint az országnak szóló ügyet. Az operaház Takács-esete nem egy lapban hasábokat töltött meg. Egy kőnyomatos hozta forgalomba legelőször az egészet, kinyújtva oly bőven, mintha arról volna szó, hogy az az egyébként jeles énekes, Takács berekedt örökre. Dehogy rekedt. Kiderült, hogy a művész és a főrendező ellenséges lábon állnak egymással s ami történt, csak kettejükre tartozik. Ám a művésznek nem egy újságíró barátja a bő tudósítást kiszínezte, egyik így, másik úgy, mint valami rémregény-témát. Ami tiszteljük valamennyi laptársunk véleményét bármely kérdésben. De rá kell, hogy mutassunk tisztelettel, a művészeti viszonyok komolysága érdekében, az ilyen bánásmód helytelenségére. Mi most nem akarunk a Takácsügyben bíráskodni s keresni a döntő és tiszta igazság után. Az eszészet csak adatnak, jellemző szimptomának veszszük a színházviszonyok beteges kinövései közül. Kiki maradjon a maga portáján. Amint színészek dolga, azt intézzék el maguk közt, erre van illetékes helyük. De ne kényszerítsék rá a sajtóra, hogy velük akkor is foglalkozzék pro és kontra, a közönség szemét rájuk irányítsa, mikor nem játszanak, hanem a veszekednek. És csak beteges érzékenysége, hiúsági pontja annak, kit «művész» névvel neveznek. De akinek, legalább szerintünk, óvakodnia kellene az ilyfajta szerepléstől. A művész értékét az adja meg, hogy mit tud nyújtani a közönségnek: kóklerséget, vagy igazi művészetet. A magyar színpad szereplői hálásak lehetnek a közönségnek, mely annyi színházat tölt meg esténkint, földszinten a karzatig. Ami csak azt bizonyítja, hogy szereti őket, a színészeket, kik annyi vigasztaló, mulattató percet szereznek neki. Pedig valamikor másként volt. Valamikor a színművész csak «komédiás» volt, kit kiveltartottak a tritársaságok falain. Ma a húszezer koronás szerződések járják. Szinte minden városnak megvan a maga kedvence. A magyar szülész éppen nem panaszkodhatik az ő közönségére, mert mindkét elismerésből, az anyagiból s erkölcsiből is kap eleget. De épp ezért, tisztelnie kell a közönséget, hogy csak akkor kéri érdeklődését, szeretetét és figyelmét, mikor játszik. (d. i.) * Opera. Szombaton adták először a m. kir. Operaházban Gluck «Orfeus»-át. De ez nem volt a korszakot alkotó műnek első előadása Budapesten. Húsz évvel ezelőtt már színre került «Orfeus» a Nemzeti Színházban. A címszerepet Bolbolucci Viktória, Euridikét a korán elhunyt Bermann Stefánia, Erőst Kordin Mariska énekelte. Kasszadarab «Orfeus» akkor sem volt, valószínűleg most sem lesz, de felelevenítéséért mégis elismerést érdemel az igazgatóság, mert egy országos műintézetre nézve nem a pénzügyi, hanem a művészi tekintetek kell hogy elsősorban irányadók legyenek. Ebből a szempontból tehát üdvözöljük az amúgy is nagyon elhanyagolt klasszikus műsornak minden gyarapodását, még ha nem is kecsegtet anyagi haszonnal. Pedig Gluck az opera irodalomban a klasszikusok élén áll. «Orfeus»-ban ugyan még nem érvényesítette teljes mértékben reform-eszméit, amelyek őt a modern zenés dráma megalapítójává avatták. Egyik lábával még az olasz, a másikkal azonban már a franca opera alapján állott. Áriáiban a behízelgő, lágy, olasz melódia csendül meg, míg recitativjaiban és énekkaraiban a francia iskola, főleg Rameau befolyása nyilvánul. A modern zenei effektusokhoz szokott fül talán idegenszerűnek, talán itt-olt ósdinak is fogja találni ezt a muzsikát. És ez nem is csoda. Hisz «Orfeus»-nak közel másfél százados múltja van és ez alatt az idő alatt az opera és általában a zeneművészet oly nagyot haladt, mint egyetlen más művészet sem. De akinek ízlését a legújabb kor szeceszsziós irányának túlzásai nem rontották meg egészen, aki még ma is az egyszerűséget és az igazságot tartja a művészet legfőbb alaptörvényének, az lehetetlen, hogy elzárkózzék Gluck zenéjének szépségei elől. Az igaz, hogy ez a zene nem izgatja idegeinket, nem csiklandozza érzékeinket, hanem a lelkünk mélyére hat, megnyugtat és fölemel. Magáról az előadásról is a legnagyobb dicsérettel szólhatunk. És ezért elsősorban Kerner István karnagyot illeti elismerés, aki nemes ambícióval és finom művészi érzékkel végezte az opera betanítását és művészi lelket öntött az egész előadásba. Kapott is érte olyan tapsvihart, hogy alig győzte a hajlongást. A címszerepben Scamparini Mária első nagyobb sikerét aratta. Szépen, meleg érzéssel énekelte két nagy áriáját és drámailag is feladatának színvonalán állott. Euridike szerepét Kaczér Margit, Erősét Szoyer Ilona kitűnően töltötte be s az énekkarok, valamint a zenekar működése a legmagasabb művészi igényeket is kielégíthette. A kiállítás stílszerűsége és a rendezés gondossága szintén teljes elismerést érdemel. Gyönyörű képet tár elénk különösen a harmadik szakasz, amelynek színhelye az Elysium, a görögök paradicsoma. A közönség túlnyomó része gyönyörködve hallgatta Gluck nemes, egyszerű, fenséges dallamait és a közreműködőket számos kihívással, Scamparinit pompás virágkosárral is jutalmazta. Tegnap, vasárnap, díszelőadás volt «Hunyadi László» első előadásának hatvanadik évfordulója alkalmából. Ennek az évfordulónak a jelentőségét nem kicsinyelhetjük, ha meggondoljuk, hogy az operák átlagos életkora nem igen terjed túl az ötven éven. Ha tehát Erkel operája ezt az átlagos kort már túllépte és még mindig erős oszlopa a műsornak, ez a mű belső tartalmának és művészi értékének legékesebben szóló bizonyítéka. Előadás előtt az énekkar a színpadon csoportosult Erkel Ferenc mellszobra körül és elénekelte a magyar nemzeti Himnuszt, amelyet a közönség állva hallgatott meg. Ezután kezdetét vette a «Hunyadi László» előadása, amelyben a főszerepeket Krammer Teréz, Blatterbauer Gizella, Paper Margit , Broulik, Pichler, Nép D. és Szendrei énekelte. a. k. * Növendékszínészek a Várszínházban. A Színművészet Akadémia növendékei tegnap este a várszínházi vizsgaelőadáson két darabot mutattak be: Murger Nyolcadik pont című egyfelvonásos és Moreau Szövetségesek című háromfelvonásos darabfiát, mindkettőt gyorsütemű, jó előadásban. A vizsljódzó növendékek közül különösen Gyöngyösi Erzsi és Molnár László érdemelnek dicséretet, kik biztos játékukkal már is kész színészeknek bizonyultak. | Jók voltak még: Boldizsár Andor, Sárai Valéria, Vándorf] Gusztáv és Kiss Jenő. A közönség, mely a szereplők rokonai és ismerőseiből állott, mind a két darabot lelkes tapssal fogadta. | * A kolozsvári Nemzeti Színház ügye. A Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Képzőművészek Egyesülete külön-külön memorandumot intézett a belügyminiszterhez, melyben kéri, hogy a kolozsvári Nemzeti Színház építését magyar építőművészre bízzák. Ugyanebben az ügyben hozott tegnap határozatot a Képzőművészeti Tanács is, mely szintén a hazai művészet érdekeinek pártolását javasolja. * A Magyar Színházban a «Hajdúk hadnagya» című operettnek bemutató előadását péntekről szombatról halasztották el. Pénteken a «Drótostót» kerül színre. * Színházi műsorok. Magyar Királyi Operaház. Szerdán : Nincs előadás. — Csütörtökön : Orfeusz és Velencei karnevál. — Pénteken : Tosca. — Szombaton : Carmen. — Vasárnap : Orfeusz és Művészfurfang. Várszínház. Szerdán: Tell Vilmos. Nemzeti Színház. Szerdán : Megjött a papa. Csapodén. — Csütörtökön : Egyenlőség. — Péneken : Flirt 3-őször. — Szombaton: Flirt (másodszor). — Vasárnap délután: Folt, amely tisztít. Este : Flirt (harmadszor). Magyar Színház. Szerdán : Sherry. — Csütörtökön : A drótostót. — Pénteken : A Drótostót. — Szombaton: A hajdúk hadnagya (először). — Vasárnap délután: Sherry. Este: A hajdúk hadnagya. Népszínház. Szerdán: Katinka grófnő. — Csütörtökön délután : Bonaparte. (Ifjúsági előadás. Este: Katinka grófnő. — Pénteken : Katinka grófnő. — Szombaton: Katinka grófnő. Vasárnap délután: Tündérlak Magyarhonban. (Blaha Lujza vendégjátéka.) Este: Katinka grófnő. Vígszínház. Szerdán : Tekenős béka. — Csütörtökön : Aranyhíd. — Pénteken : Mormota. — Szombaton : Lulu. — Vasárnap délután: Józsi. Este: Mormota. Király-színház. Szerdán: A fecskék. — Csütörtökön : A fecskék. — Pénteken : A fecskék. — Szombaton : A fecskék. — Vasárnap délután : Makrancos hölgyek. Este: A fecskék. Sráma. Szerdán: A modern asszony. — Csütörtökön : A Szanatórium-Egyesület jótékonycélu előadása. — Pénteken: A Szanatórium-Egyesület jótékonycélu előadása. — Szombaton délután: A Solymosy-féle sziniiskola vizsgálati előadása. Este: A modern asszony. 8 Kedd. 1904. február 2. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * Vecsey Ferenc a cári pár előtt. Szentpétervárról táviratozzék. Vecsey Ferenc, a fiatal és máris világhírű hegedűvirtuóz tegnap az Anicskó-kastélyban a cári pár, az özvegy cárné és az egész udvar előtt hegedült és rendkívül nagy tetszést aratott. * A Kisfaludy-Társaság közgyűlése. A Kisfaludy- Társaság 1904. évi közgyűlésének műsora: I. Előzetes közülés: kedden, február 2-án délután 5 órakor az Akadémia elnöki szobájában. II. Tagválasztó közülés: szerdán, február 3-án délután 5 órakor az Akadémia képes termében. III. Ünnepélyes közülés: vasárnap, február 7-én délelőtt 10 órakor az Akadémia dísztermében. A Kisfaludy-Társaság 1904. évi közgyűlésének ajánlva vannak rendes taggá: I. írói helyre: 1. Négyessy László, irodalomtörténetíró és aesihetikus. Ajánlja Beöthy Zsolt. II. Költői helyre: 1. Dr. Csengeti János, műfordító. Ajánlja Hegedűs István. 2. Petelei István, elbeszélő. Ajánlja Vértesi Arnold. 3. Sebők Zsigmond elbeszélő, ajánlja Ábrányi Emil és Herczeg Ferenc. 4. Werner Gyula, regényíró. Ajánlja Pekár Gyula. * Hangversenyek. Landi Camilla jövő pénteken, február 5-én érkezik Budapestre egyetlen dalestélyének megtartására. Műsora a következő: Arioso a Prófétából, Aria «Straftella»-ból, Campra (1710) Chanson du Parallon a «Fêtes venitiennes» című dalműből, Brahms Waldeinsamkeit, Strauss Richárd Ruhe meine Seele, Freundliche Vision, Beethoven In querta tomba, Adelaide, Wictor Non credo, Chamina de Ecrin, Bonne humeur. Kőszeghy Sándor közreműködő hegedűművész számai: Merkler Berceuse, Wieniawsky Polonaise d-dur, Raff Prelude. — Godowsky Lipót, a híres orosz zongoraművész hangversenye lesz az idén az utolsó a zongoraszenzációk között. — Szerdán, február 10-én játszik a Royalban Kreisler Frigyes, az egykori bécsi csodagyermek, hogy hétfőn, február 15-én önálló hangversenyt rendezzen a Rovatban. Ez lesz egyszersmind az utolsó nagy hegedűs, akit e szezonban hallhatunk. Kreisler hangversenyén közreműködik Siklós Albert fiatal zeneszerző; ez alkalommal több új zongoradarabjait fogja bemutatni. Landi, Godowsky és Kreisler hangversenyeit Méry Béla rendezi. * A Mathematikai és physikai társulat folyó évi február hó 4-én d. u. 6 órakor a tud. egyetemi physikai intézetben (Eszterházy utca 3.) 11. rendes ülését tartja. )