Heavy Metal, 1987

A LESZAKADT SZI­VÁRVÁN­YHÍD A Beatles és Bob Dylan mellett a hatvanas évek legbefolyásosabb személyisége, aki nemcsak a hard-rock és a heavy-metal, de az egyetemes rocktörténet szempontjából is kiemelkedő jelentőségű zenész volt. Sajnos, pályafutása, tündöklése mindössze 4 évig tartott, korai értelmetlen, ám sorsszerű halála egy, a maga nemében páratlan karriert tört ketté, Wells-szel is. A mesterektől eltanulja a blues vala­mennyi fogását, megszállottsága, tehetsége óriási jövőt ígér. Egy feketének, egy senkinek azonban a hatva­nas évek elején még nem olyan könnyű az érvé­nyesülés az USA-ban. New Yorkban nem várják tárt karokkal. Harlemben nyomorog, sokszor gi­tárhúrra sincs pénze. Különböző mulatókban klubokban kap alkalmi munkákat, s lassan-lassan híre terjed, hogy a balkezes gitáros ördögi dolgok­ra képes a hangszerén. Ismét szerződtetik, egy-egy turnéra kíséri az Isley Brotherst, Curtis Knight­­ot, s ezidőtájt ismerkedik meg a drogokkal is. Hasist szív, „gyorsító” tablettákat nyel és a siker estéről-estére kíséri. Önpusztító, önégető élet­módja jól illik a korszak testi-lelki felszabadulást ígérő próféciáihoz. Hippik, LSD, pszichedelia, szexuális forradalom, polgárjogi és háborúellenes küzdelmek - Amerika nagyvárosaiban pezseg az élet, s Hendrix érzi-tudja, most vagy soha! Koncertkörútjairól visszatérve a fiatalság törzs­helyein, Greenwich Village klubjaiban játszik - immár saját zenekarával. S a Jimmy James and the Blue Flames egyre több nézőt vonz. A közönség soraiban olyan neves zenészek is ott ülnek, mint Mike Bloomfield, John Paul Hammond vagy a menedzser Albert Grossman. De az aranyhalacs­kát mégsem ők fogják ki, hanem egy angol, bizo­nyos Chas Chandler. 1966 - a beatnek már lassan bealkonyul, felvir­rad a hippik napja. Utoljára lép fel a Beatles Amerikában, nyomában az utolsó angol beatze­nekarok vendégeskednek a nyugati és keleti par­tokon. Köztük a Stones és az Animals, amelynek tagjai egy nap elvetődnek a new yorki Cafe A Go Go mulatóba. Az egyik asztal körül Charlie Watts, Bill Wyman és Linda Leith, Keith Richard egyik barátnője ül. A színpadon „valami Jimmy James” nyűvi a hangszerét, s az angolok leesett állal hallgatják a csodát. Linda Leith, a groupie azonnal „vált”. A szünetben már Hendrix körül sürgölődik, s nemcsak a szeretője lesz, de meglátja benne a nagy lehetőséget is. Új hangszert, új ruhá­kat vesz kedvesének, öltözteti, „kitalálja”, estéről­­estére befolyásos embereket cipel fellépéseire, s egy alkalommal így kerül a színpad elé Chas Chandler, az Animals basszusgitárosa is. Chand­ler az utolsókat pengeti hangszerén, menedzser­ként a bizniszben szeretne elhelyezkedni, s valami nagy dobással akar bemutatkozni. Linda Leith szerint Hendrix ehhez a legmegfelelőbb alany, s Chandler - a Hey, Joe után - nem habozik többé. Irány Anglia! Jimi Hendrix az elfáradó, kiüresedő angol popélet fenoménja lesz! Üzleti ajánlata azonban nem túl kecsegtető. Az éhbérért játszó muzsikus azonban mégis aláírja a szerződést, s ezzel tulajdonképpen a későbbi tragédiájához ve­zető úton indul el. Chandler Angliában két zenészt szerződtet mel­lé. Noel Redding basszusgitáros megjelenése, afro­frizurája okán kapja meg a munkát, a gyakorlott dobos Mitch Mitchell viszont az első pillanattól kezdve utálja Hendrixet. A Jimi Hendrix Experi­ence hivatalosan 1966. október 12-én alakul meg, s első fellépésétől kezdve szenzációnak számít. A londoni klubokban játszó „vadember” nem­csak „swinging London” különceit, „szép embere­­­it” vonzza, de a zenére is figyelő társakat, Eric­ Claptont, Pete Townsendet, Jeff Becket. Ami a­ színpadról szól, eredendően új és fantasztikus!* Hasonló dolgokat gitárral még senki nem művelt* a ködös Albionban. S csak segíti az áttörést, hogy* a sajtóban hecckampány indul a „borneói fazon” ellen. Chandler, akit a zene kevésbé, a siker nyo­­­mán kapott pénz annál inkább érdekelt, már dör­­­zsölhette a kezét. Hendrix alig két hónap alatti sztár lett. Fellép a tv-ben, a Cream előzenekara,­ ■és a Hey, Joe is berobban a sikerlistákra. Hendrix a ■ettől kezdve futószallagon szállítja a sikereket­ (Purple Haze, The Wind Cries Mary), nagyleme­­■zei revelációszámba mennek, miközben maga a­ sikergyáros alkalmanként 25 fontért koncertezik. S a közönség soraiban már ott ül Paul McCart­ney, Brian Epstein, John Lennon, Spencer Davis, Hendrix számára, mint azt nyilatkozataiból, vagy a vele kapcsolatos emlékezésekből tudjuk, s már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy ismerik, sike­re van, de ezt a tehetséget és sikert mások aknáz­nák ki. Megalázó feltételek között kénytelen dol­gozni, az üzlet stúdióból koncertre, sajtótájékoz­tatóról partikra „zavarja”, élete vég nélküli roha­nás. Tehetsége révén zenéje ekkor még friss, élete­rős, invenciózus, de magánéletében már csak a­­ drogok tartják benne a lelket. Ha nincs „feldob­va” depressziós gondolatai hatalmukba kerítik, szállodai szobájában tör-zúz vagy magába ros­­kadva zokog. S a magánember illetve a sztár világa között ekkor nyílik az a szakadék, amelynek áthidalása három évvel később már sehogyan sem sikerül. 1967-ben Hendrix visszatér hazájába, s a Monte­­rey-i fesztiválon legitározza a színpadról a rock élmezőnyét, majd a koncert végén jelképesen fel­gyújtja hangszerét. Mint ahogy utólag jelképes­nek tűnik az is, hogy koncertjét az a Brian Jones konferálta be, aki haláláig lelkes híve és megértő , barátja maradt. Amerikában a Monkees előzene­­­­karaként akarják turnéztatni, de színpadi jelenléte­­hamarosan minden konkurenciát elsöpör mellőle. .Előtte és utána nincs fellépés, személyisége, vará­­­­zsos gitárjátéka mindenkit leparancsol a koncert­­pódiumról. S miközben Hendrix világsztárrá vá­lik, az üzlet itt is programozott életet kényszerít rá. Mindene megvan, de aranykalitkában tartják,­­csak befelé menekülhetne, ha volna hová. A bot­­­rányok állandósulnak körülötte, Svédországban ’rövid időre börtönbe is zárják, turnéja alkalmával ’ 30 szálloda zárja be előtte kapuit. 1968 végén zenésztársaival és menedzserével is ’megromlik a viszonya. Chandlert a nagyobb „cá­­’pák” kitúrják az üzletből, Hendrix mellé új társak kerülnek. Billy Cox, az egykori katonahaver he­­­yettesíti Reddinget, vele játszik Newportban,­­majd Woodstockban is. 1969 végére azonban ez ■a formáció is felbomlik, megalakul a Band Of Gypsies Buddy Miles-szal és Billy Cox-szal. Egyet­■ len koncertalbumuk jelenik meg mindössze és né­■ hány fellépés után ez a banda is feloszlik. A tragé­■ dia ekkor már előre látható. Hendrixben a drogok ■ tartják a lelket, környezete léhűtőkből, életművé­­­­szekből áll, üzleti ügyei felett végképp elveszti a ■kontrollt, s alkotóerői is megcsappannak. Utolsó ■ nyilvános fellépésére az Isle Of Whight fesztiválon­­kerül sor. Majd a közönség számára váratlanul köztiki a szenzációt. Jimi Hendrix szeptember 18-á -án londoni lakásában meghalt. A halál oka: kábí­­­tószer-túladagolás. Nem hagyott hátra tekintélyes (mennyiségű)­­életművet. Autentikus nagylemezei, újabban köz­­­­zétett koncertfelvételei, videói azonban igazolják, hogy hatásában, személyiségében a rock eddigi , legnagyobb gitárosa volt, akinek zenei és részben szellemi örökségét gitárosok, zenekarok ezrei hordták szét és dolgozták fel. Már a Cream meg­alakulásával nyilvánvaló volt, hogy a vokális hangzásra, együttes játékra építő beat után az elektronika tökéletesedésének köszönhetően ha­marosan megjelennek a rockéletben azok a hang­szeres játékosok, kialakulnak azok a stílusok, amelyek az elektromos gitárhangzásnak biztosíta­nak elsődleges szerepet. Jimi Hendrix személyé­­­ben rögtön olyan zsenije született a műfajnak,­­akihez fogható azóta sem bukkant fel. Diszkográfia Are You Experienced (1967) Axis: Bold As Love (1968) Electric Ladyland (1968) Band Of Gypsies (1969) Cry Of Love (1969) Rainbow Bridge War Heroes Loose Ends Crash Landing Midnight Lightning The Essential Jimi Hendrix The Essential Jimi Hendrix Vol. 2 The Jimi Hendrix Concerts Jimi Hendrix At Monterey­­A Jimi Hendrix-diszkográfia több tucatnyi válogatást, kalózlemezt, ilyen-olyan kiadású felvételt is fel­ölel. Összeállításunk az autentikus és a legfontosabbnak ítélt posztu­musz válogatásokat tartalmazza.)

Next