Helikon, 1997 (8. évfolyam, 231-254. szám)
1997-01-10 / 1. szám (231.)
tr álmaikban széttörtél egedűkkel... HELIKON !/ SZILÁGYI ISTVÁN Gazdátlan késztetés Bizakodó szavakkal kéne kezdeni az új esztendőt s útjára indítani a Helikon VIII. évfolyamát. Merthogy a mögöttünk elpergett hónapok, évek során a folyóiratnak rendkívüli nehézségek ellenére is sikerült megmaradnia — s erre talán lesz mód, van esély az elkövetkezőkben is. Ám ez, tudjuk, nemhogy önelégültségre, de különösebb reménykedésre sem jogosít — ettől egyébként eleve megóv számos oly keserves tapasztalat, mely rácáfolt az elmúlt évek "legmértéktartóbb" várakozásaira is. Holott most valamelyest derűlátóbbaknak kellene lennünk, hisz a hét esztendővel ezelőtti megtorpant, eltorzult rendszerváltozás-kísérletek után most, négy-öt elfecsérelt évvel magunk mögött a második nekirugaszkodásnak lehetünk tanúi, melyben a Romániában élő magyarság, úgy tűnik, megint részt vállalhat, s ezt bizonyára meg is kell tennie, még ha politikai szervezete elkerülhetetlenül továbbra is kényszerpályabérlő, netán megint bűnbakjelölt — no de kisebbségben "jó lépés" aligha képzelhető. Előbb keserves tapasztalatokat emlegettünk; igen, az elmúlt évek kelet-európai változásai sajnos azt bizonyítják: a társadalom demokratizálódása egyelőre nemhogy anyagi jólétet nem ígér, de a szellemi élet, a művészetek számára sem nyit tágasabb tereket — és bizonyára nem lesz ez másképp mindaddig, míg a műalkotásnak piacgazdaság a cenzora. ... Hanem ami mégis meggondolkoztató, s a maga paradox módján tán örvendetes, hogy a szépírás néhány elpangott bizonytalankodó év után mára mintha újra éledezne. Furcsa dac lehet e "jelenségnek" — (ha ugyan egyáltalán van) — a magyarázata, mikor az alkotó többé már nem törődik sem az ún. társadalmi megrendelés elmaradtával, sem támogatások szűkmarkúságával, nem érdekli sem "fogadókészség", sem ráfigyelés, még bár ezek kiesése sem. Hanem már-már valami megfoghatatlan, gazdátlan késztetésnek engedve tudomásul veszi, hogy a mű, az irodalom létezni akar. Az 1960-as években lerombolt Donát szobor — Kolozsvár, Hójatető (Szabó Tamás felvétele) LÁSZLÓFFY ALADÁR Ott legbelül az Újév reggelén A belső égen belső üstökös. Belső időkben máskor van az éjfél, belső tragédiában más a hős, a belső határ szilveszterére értél. A belső holdra belső ebugat, van belső nagyharang, naponta Kongó, van belső napkelet, belső nyugat mint lelki Ázsia és lelki Kongó. Egy belső város, mély történelem — a külsőbe már belehaltam százszor, egy belső újév játszik most velem, belső-Buddról belső-Pestre átszólott, legbelül talán megint divat minden után és ellenére hinni. A múlt hivat, a nagybeteg hivat, a napra ölben lehet csak levinni. Ott legbelül az újév reggelén akár külön, akár most velem játszol, csak MI lehetsz s veled vagyok csak ÉN, ha voltnak, lesznek, bármi másnak látszol. Elhull a gyáva, elesik a hős — nincs náció, hogy néha ne temessék. A belső égről belső üstökös külső csodája már egyetemesség. A belső égen belső fellegek, belső fonál vagy empereg az orsón. A bennem lakó belső emberek viseljék méltósággal él a sorsom. A belső templomban mikor a pap karját kitárva áldást kér az Úrtól — kinn frissen hullt havak csillámlanak s egy január sugárzik új azúrtól. • Tornai József: Egy mondat a szabadságról • Sigmond István: Testvérharc • Kukorelly Endre novellája • Nyelvtani kiskalauz • SERÉNY MÚMIA OLVASÓINK A postai lapterjesztő nyilvántartásában a HELIKON katalógusszáma 3012 ✓ Folyóiratunkra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni 10 és 14 óra között FIGYELMÉBE! Kolozsvári előfizetőinknek díjtalanul kézbesítjük a HELIKON-t