Helikon, 2018 (29. évfolyam, 735-758. szám)
2018-06-10 / 11. szám (745.)
».» folytatás az 1. oldalról 5. Pedig a Számok számoszi atyja, az isteni Pithagórász által is megtapasztalt és a számos test-jelmez Ceres-i cseréjével járó újjászületési, test- és lélekvándorlási metamorfózis - a hellén pálingenézia (nafavyeveata), metenszomatoszisz (psievampaiook), metempszikhoszisz (pex8p)d)xcucnq) avagy a hindu Számszárád - Möbius-szalagján futunk a Futurum perfectumban, a Befejezett, Betetőzött Jövőben, ott, ahol a Virtualitás, a Lehetőségbeniség, a Leendően Lett és Lenin Levés áttekercselődik a Multiverzális Múltba, és fordítva, a Fortitudo, az Erő istennőjének, a forró lelkű Fortunának s azt visszafele olvasva is nem véletlenül ugyanazt a jelentést visszhangzó, Kerek Kerekének hála. 6. A szubtilis asztrofizika és az interdimenzionális exobiológia mitológiailag előrejelzett Teátrumába, a Mű Múzsái Mű Helyébe lépünk-hatolunk most tehát be, oda, ahol a Szerzőt átszervező s az Orfeusz által Érosz Pantokrátornak (a mindent átható Erőnek) nevezett, rezgés-moduláló Szerelem-Pánt ésPáncél, vagyis a Szent Tamás-i csetekvő ok, a lét-elágaztató Causa Agenso * plazmatikusan izzik. A létezésfenntartó Trón közelében, az Éter jákobi létráján (vö. fr. l’étre, lét) megközelíthető, létvezérlő Toronyban vagyunk, az Agitatív Agapé-Agy bozon-Bozótjában, Ars és Mars Gradtivus graviton- és mezon-Mezején és Mezében. Itt szeretik össze az Anya-Anyag lenti, atantiszi rejtettségű Lantjának és Hár- Fájának az anto-informatikai Hír-Húrjait pengető Múzsák a Drámai Mív és ír ama szaturnuszi Szatellitjét (vö. rom. sat, falu), amely a Szerzőnek s az általa megalkotott-szerzett Szereplőnek ideiglenes szellemi föl- és le-Szálláshelyet nyújt. 7. Szöveg-Szövet-Színpadunk látványterében a Drámai Műnem mint Machina Magica fordítottan deltoid, piramidális és prizmatikus Mű-holdjának a landolása egyfelől függőleges, másfelől meg vízszintes metszetben — kettős szimmetriában — látható. Az ontológiai leszállópálya fölött keringő Drámai Mű űrkompjának az Utasai pedig a következőek: 8. A transzcendenciát az immmanenciával összekötő Hit-Híd az ontológiai teo-teatralitás epifánikus és egyben katabázikus jelenségének a visszaszerzett megtapasztalásakor jön létre, e fokozatos le- és megszállás emlékképeinek a fölelevenítésekor. 9. A Hit mint ismét megtalált-föllelt, Ismétlődő Ismeret, mint a Fel-ejtésből fölemelkedett Emlékezés a már elment, elveszített, /é/került, feleződött, de a tér-időben mégis még mindig visszateríthető Memória Membránjairól menti le mentálisan e dokumentáris értékű fényképeket. 10. S minthogy vízszintes Hidat képez a tartaroszi jellegű s ezenmód a rossz (vö. rom, ros, lerágott) minősítésű Tartam-áram függőleges, föntről lefele zuhanó-zuhogós egyirányú, hérakleitoszi folyama fölött, a Tér-Idő fölött függő, de az emennek menetirányára merőleges Hit a létezés valamennyi dimenzionális rétegét megtekintheti, sőt, bele is hatolhat, fejest avagy — rosszabb esetben — akár hasast is ugorhat e veszélyesen szeszélyes és szemkápráztató hullámhosszakba, minthogy a Tér sem más, mint megszilárdult Idő, és viszont, a Tér Korrá korhad, azaz önnön párjává, Idővé párolog el, oldódik, szelídül és idomul. 11. Esetünkben a Múzsák szállják meg és öltik föl a Szerzők külső kép/e/mezét, emezek pedig az őáltaluk képzett s az őbelőlük kisarjadzó Szereplők nép-álarcait magukra képesek venni para-ontológiai rejtőköntösként. Az isten-színészi behelyettesítődés, a substitutio (1. Plautus, Amphytrua) egymásból adódó láncszemeit szemléljük ezennel egyenes adásban. 12. A História Histrionica, az egyetemes színháztörténet valójában Religio, azaz újraösszekötődés, folyamatosan megújított kapcsolatteremtés, Szövetség és Szerződés a Szerző-Rendező és a Szereplő-Színész között, mely Szerződést a multiverzum transzcendens entitásai honorálják is, mivel az ontológiai és esztétikai teo-teatralitás hermeneutikai kulcsát kiváltképpen a deus ex machina képezi. Hisz nincs Színház se Deus, se Machina nélkül. 13. Az eohimi fogantatású és immár Élő Elő-Adásban a vándormadár-Múzsák a Szerző-Rendezőbe, a Szereplő Színészbe, sőt lemezekből végtére is a Nézőbe költöznek át átszellemült költőkké tevén mindannyiukat e pszicho-esztétikai, magnetizálódó lélekvándorlás folytán. 14. A Machina Magica, a szervesülő Drámai Mű - a Látványjáték, a Spectaculum (szószerinti a Szemlécske, a Szemléletecske), az Élő Előadás, e paradicsomi ábrándít s paradigmatikusan ábrázolódó-képiesülő Para-Parádé földre szálló, Rail Re-i Retro- Rakétájának a válogatott legénysége pedig így helyezkedik el a Pilóta, a Másodpilóta, a Légikisegítők, valamint a légikeresztelő élményjátékában statisztáló Repülőutasok Rakományának a sorrendjében. 15. Ok a Zűrös Úr urbánumokkal és Titáni Titkokkal telített, teleportatív Sárkány- Bárkájának azon különböző mágikus magasságú Rezgései, akik együttesen, vagyis egy húron pendülnek. Ioana Olahut: Katalán csemege IV, 2016 Múzsák Szerző Szereplő Szerző-Rendező Szereplő Színész Néző 2 Theatrum entis: therapia theatralis IX. Episzódiai események Tetőpont (gör. alipis, ákmé, lat, climax, acis) 1. A Zakariász Repülő Könyvtekercs és Földreszállt Véka, az Opera Operta és az Opera Aperta - vagyis a szakrálisan zárt Drámai Mű s ennek nyitott, szentesített metamorfózisa, az Élő Elő-Adás - Múzsák s Genius-ok által vezetett szellem-génsebészeti operációs termében a Szerző-Rendező, a Színész-Szereplő, valamint a művi, másodlagos s másolt létezés Kép- és Ábránd-Játékában — a Lucius és Lusio Illusionis-ban— oly buzgón kibicelő s a Színészeknek gyakorta cinkosan biccentgető Szemlélő a Drámával való összekapcsolódás megismerő kontaktusát sokkoló Traumaként.9 Sebzésként éli meg, hisz — mindent összevetve - a vakító, szemkápráztató, sebes rezgésű Szépség, miként a Memória Mimetikus Mámora avagy miképp a lelkesítő, Animátor Ámor ámító Ifja, végtére is ... sebez. A Szépség meg úgy sebez, hogy - az általa módosított tudatállapot révén - gyógyítja a háborgó hübriszt, az én-központú gőgöt. 2. De a Drámával való közvetlen érintkezés Traumája, mint minden seb, Thauma,10 vagyis váratlan, ámuló Bámulatot kiváltó, a polinéz manát, a hellén és platóni mániát, a római Animát s az egyiptomi Ra-teszet is megmozgató rendkívüli Esemény, tehát Csoda is. 3. A kódolt Csodákkal egyenértékű dramaturgiai Csodának Csataterén, a Szín-Házban, az Elő-Adás kezdetekor a Szemlélő először sehogy sem hisz a szemének, de fokozatosan kénytelen hinni emennek, s már csipkedni is elfelejti önmagát, miután átlépett a nyitott szemmel látott Álom, az éber Alvás ama hipnotikusan atudati, befogadói küszöbén, amin túl a szemlélői Alany szenvedőlegesen ugyan, de már bekerül a Mű belső történés-dinamikájának a szakrális játékterébe. 4. A másodfokú, művi létezés közvetlen megtekinthetősége intra muros (a Mű falain belül) pszicho-szomatikus sokkhatást és a mirákulumban való részvétel rendkívüli élményét nyújtja a Néző számára, aki mindezt a magnetikus Magna Mater avagy a Mithra Misztériumaiba való, mesteri beavatás gyanánt és az önnön Ra-testének a kalandos elkalauzolásaként láttamozza, tudniillik a Néző a saját pszicho-optikai részvételét valamennyi általa látott Elő-Adásban személy HELIKON