Helikon, 2018 (29. évfolyam, 735-758. szám)

2018-06-10 / 11. szám (745.)

».» folytatás az 1. oldalról 5. Pedig a Számok számoszi atyja, az is­teni Pithagórász által is megtapasztalt és a számos test-jelmez Ceres-i cseréjével járó új­­jászületési, test- és lélekvándorlási metamor­fózis - a hellén pálingenézia (nafavyeveata), metenszomatoszisz (psievampaiook­), metem­­pszikhoszisz (pex8p­)d)xcucnq) avagy a hin­du Számszárád - Mö­bius-szalagján futunk a Futurum perfectumban, a Befejezett, Be­tetőzött Jövőben, ott, ahol a Virtualitás, a Lehetőségbeniség, a Leendően­ Lett és Len­in Levés áttekercselődik a Multiverzális Múlt­ba, és fordítva, a Fortitudo, az Erő istennőjé­nek, a forró lelkű Fortunának s az­t visszafele olvasva is nem véletlenül ugyanazt a jelentést visszhangzó, Kerek Kerekének hála. 6. A szubtilis asztrofizika és az interdimenzionális exobiológia mitológiailag előrejelzett Teátrumába, a Mű Múzsái Mű­ Helyébe lépünk-hatolunk most tehát be, oda, ahol a Szerzőt átszervező s az Orfeusz által Érosz Pantokrátornak (a mindent átható Erő­nek) nevezett, rezgés-moduláló Szerelem-Pánt és­­Páncél, vagyis a Szent Tamás-i csetekvő­ ok, a lét-elágaztató Causa Agenso * plazmatikusan izzik. A létezésfenntartó Trón közelében, az Éter jákobi létráján (vö. fr. l’étre, lét) meg­közelíthető, létvezérlő Toronyban vagyunk, az Agitatív Agapé-Agy bozon-Bozótjában, Ars és Mars Gradtivus graviton- és m­ezon-Mezején és Mezében. Itt szeretik össze az Anya-Anyag lenti, at­antiszi rejtettségű Lantjának és Hár- Fájának az anto-informatikai Hír-Húrjait pen­gető Múzsák a Drámai Mív és ír ama szatur­­nuszi Szatellitjét (vö. rom. sat, falu), amely a Szerzőnek s az általa megalkotott-szerzett Sze­replőnek ideiglenes szellemi föl- és le-Szállás­­helyet nyújt. 7. Szöveg-Szövet-Színpadunk látványteré­ben a Drámai Műnem mint Machina Magica fordítottan deltoid, piramidális és prizmatikus Mű-holdjának a landolása egyfelől függőleges, másfelől meg vízszintes metszetben — kettős szimmetriában — látható. Az ontológiai leszállópálya fölött keringő­ Drámai Mű űr­kompjának az Utasai pedig a következőek: 8. A transzcendenciát az immmanenciával összekötő Hit-Híd az ontológiai teo-teatralitás epifánikus és egyben katabázikus jelenségé­nek a visszaszerzett megtapasztalásakor jön létre, e fokozatos le- és megszállás emlékképe­inek a fölelevenítésekor. 9. A Hit mint ismét megtalált-föllelt, Ismét­lődő Ismeret, mint a Fel-ejtésből fölemelkedett Emlékezés a már elment, elveszített, /é/került, feleződött, de a tér-időben mégis még mindig visszateríthető Memória Membránjairól men­ti le mentálisan e dokumentáris értékű fény­képeket. 10. S minthogy vízszintes Hidat képez a tartaroszi jellegű s ezenmód a rossz (vö. rom, ros, lerágott) minősítésű Tartam-áram függőle­ges, föntről lefele zuhanó-zuhogó­s egyirányú, hérakleitoszi folyama fölött, a Tér-Idő fölött függő, de az emennek menetirányára merőle­ges Hit a létezés valamennyi dimenzionális ré­tegét megtekintheti, sőt, bele is hatolhat, fe­jest avagy — rosszabb esetben — akár hasast is ugorhat e veszélyesen szeszélyes és szemkáp­ráztató hullám­hosszakba, minthogy a Tér sem más, mint megszilárdult Idő, és viszont, a Tér Korrá korhad, azaz önnön párjává, Idővé párolog el, oldódik, szelídül és idomul. 11. Esetünkben a Múzsák szállják meg és öltik föl a Szerzők külső kép­/e/mezét, emezek pedig az őáltaluk képzett s az őbelőlük kisar­­jadzó Szereplők nép-álarcait magukra képesek venni para-ontológiai rejtőköntösként. Az is­ten-színészi behelyettesítődés, a substitutio (1. Plautus, Amphytrua) egymásból adódó láncsze­meit szemléljük ezennel egyenes adásban. 12. A História Histrionica, az egyete­mes színháztörténet valójában Re­ligio, az­az újraösszekötődés, folyamatosan megújított kapcsolatteremtés, Szövetség és Szerző­dés a Szerző-Rendező és a Szereplő-Színész között, mely Szerződést a multiverzum transzcendens entitásai honorálják is, mivel az ontológiai és esztétikai teo-teatralitás hermeneutikai kul­csát kiváltképpen a deus ex machina képezi. Hisz nincs Színház se Deus, se Machina nélkül. 13. Az e­ohimi fogantatású és immár Élő Elő-Adá­sban a vándormadár-Múzsák a Szerző-Rendezőbe, a Szereplő­ Színészbe, sőt l­emezekből végtére is a Nézőbe költöznek át átszellemült költőkké tevén mindannyiukat e pszicho-esztétikai, magnetizálódó lélekván­dorlás folytán. 14. A Machina Magica, a szervesülő Drá­mai Mű - a Látványjáték, a Spectaculum (szószerinti a Szemlécske, a Szemléletecs­­ke), az Élő Előadás, e paradicsomi ábrán­dít s paradigmatikusan ábrázolódó-képiesülő Para-Parádé földre szálló, Ra­il Re-i Retro- Rakétájának a válogatott legénysége pedig így helyezkedik el a Pilóta, a Másodpilóta, a Légikisegítők, valamint a légikeresztelő él­ményjátékában statisztáló Repülőutasok Ra­kományának a sorrendjében. 15. Ok a Zűrös Úr urbánumokkal és Titá­ni Titkokkal telített, teleportatív Sárkány- Bárkájának azon különböző mágikus magas­ságú Rezgései, akik együttesen, vagyis egy húron pendülnek. Ioana Olahut: Katalán csemege IV, 2016 Múzsák Szerző Szereplő Szerző-Rendező Szereplő Színész Néző 2 Theatrum entis: therapia theatralis IX. Episzódiai­ események Tetőpont (gör. alipis, ákmé, lat, climax, acis) 1. A Zakariász Repülő Könyvtekercs és Földreszállt Véka,­ az Opera Operta és az Ope­ra Aperta - vagyis a szakrálisan zárt Drámai Mű s ennek nyitott, szentesített metamorfózi­sa, az Élő Elő-Adás - Múzsák s Genius-ok által vezetett szellem-génsebészeti operációs termé­ben a Szerző-Rendező, a Színész-Szereplő, va­lamint a művi, másodlagos s másolt létezés Kép- és Ábránd-Játékában — a Lucius és Lusio Illusionis-ban—­­ oly buzgón kibicelő s a Színé­szeknek gyakorta cink­osan biccentgető Szem­lélő a Drámával való összekapcsolódás meg­ismerő kontaktusát sokkoló Traumaként.9 Sebzésként éli meg, hisz — mindent összevet­ve - a vakító, szemkápráztató, sebes rezgésű Szépség, miként a Memória Mimetikus Mámo­ra avagy miképp a lelkesítő, Animátor Ámor ámító Ifja, végtére is ... sebez. A Szépség meg úgy sebez, hogy - az általa módosított tudat­­állapot révén - gyógyítja a háborgó hübriszt, az én-központú gőgöt. 2. De a Drámával való közvetlen érintke­zés Traumája, mint minden seb, Thauma,10 vagyis váratlan, ámuló Bámulatot kiváltó, a polinéz manát, a hellén és platóni mániát, a római Animát s az egyiptomi Ra-teszet is megmozgató rendkívüli Esemény, tehát Cso­da is. 3. A kódolt Csodákkal egyenértékű drama­turgiai Csodán­ak Csataterén, a Szín-Házban, az Elő-Adás kezdetekor a Szemlélő először sehogy sem hisz a szemének, de fokozatosan kénytelen hinni emennek, s már csipkedni is elfelejti önmagát, miután átlépett a nyitott szemmel látott Álom, az éber Alvás ama hip­­notikusan a­tudati, befogadói küszöbén, amin túl a szemlélői Alany szenvedőlegesen ugyan, de már bekerül a Mű belső történés-dinamiká­jának a szakrális játékterébe. 4. A másodfokú, művi létezés közvetlen megtekinthetősége intra muros (a Mű fala­in belül) pszicho-szomatikus sokkhatást és a mirákulumban való részvétel rendkívüli él­ményét nyújtja a Néző számára, aki mindezt a magnetikus Magna Mater avagy a Mithra Misztériumaiba való, mesteri beavatás gya­nánt és az önnön Ra-testének a kalandos elkalauzolásaként láttamozza, tudniillik a Néző a saját pszicho-optikai részvételét va­lamennyi általa látott Elő-Adásban személy­ HELIKON

Next