Helikon, 2019 (30. évfolyam, 759-782. szám)

2019-06-10 / 11. szám (769.)

„Nagyon erősen él bennem gyerekkori önmagam” Interjú Berg Judittal - A felnőtteknek általában szilárd el­képzelésük van arról, hogy a gyereknek mit kellene olvasnia. Lásd kötelező há­zi olvasmányok. Berg Judit mit olvasott akkor, amikor még esetleg nem gondolta, hogy gyerekíróként végzi? - Legszívesebben népmeséket és ka­landregényeket olvastam gyerekko­romban. Megvolt otthon a régi Pöttyös-, Csíkos- és Delfin-könyvtár számtalan kö­tete, de minden érdekelt, ami a kezem­be került. Kedvencem Mándy Iván Robin Hoodja volt, de szerettem Erich Kästner könyveit, később a Dumas-regényeket. — Életrajzodból úgy tudjuk, számod­ra egyetemi diákként kezdődött a teremtő betűvetés, amikor volt általános iskolád­nak írtál gyerekdarabokat, és ezek rende­zésében is részt vettél. Életednek ebben az időszakában sok időt töltöttél gyerekekkel, mondhatni aktívan. Az állandó tevékeny­ség, az energia, a zsongás hogyan hat az alkotói folyamatra, amit a közönség nagy­része leginkább elvonulásként képzel el? — Engem nagyon inspirál a gyerekek­kel együtt töltött idő­. A régi színházi szakkörbe sok lakótelepi „rossz gyerek” járt, akik egyébként a téren lógtak volna estig. Szerettek hepciáskodni és bunyóz­ni, ezért írás közben szem előtt tartot­tam, hogy legyenek nekik is testhez ál­ló jelenetek, amelyeknek ők találhatták ki a koreográfiáját is. Ma is gyakran ka­pok ötleteket és új lendületet a gyereke­imtől, az ő barátaiktól és az olvasóimtól, akikkel az író-olvasó találkozókon szok­tam beszélgetni. Aztán persze meg kell teremteni a csendes, elvonulós időket is, mert gyerekzsivajban, lelkizés vagy ép­pen nevetgélés közben képtelenség írni. Az alkotómunka­­ számomra legalábbis - a legszigorúbb együttlét önmagammal. —­­Első könyved azokból a mesékből ala­kult, amelyeket első lányodnak, Lillának meséltél, őt és később született gyerme­keidet, Borit, Dalmát és Vilmost szoktad írásaid ihletőiként megnevezni. Szokott-e írás közben ez a négy gyerek képletesen összekapni azzal a gyerekkel, aki te vol­tál? Gondolom, őt sem hagyod azért ki a pakliból, amikor könyvet írsz. - Nagyon erősen él bennem gyerekko­ri önmagam. Pontosan fel tudom idézni, milyen könyveket szerettem, mi hozott lázba, mitől csillant fel a szemem. A pár­beszédeket például kifejezetten vártam olvasás közben - részben ezért is törek­szem arra, hogy ahol csak lehet, narráció helyett párbeszédes formában görgessem a történeteimet. A gyerekeim szerintem jól érezték volna magukat a hajdani Ju­ditkával, a lényegi dolgokban megvan köztünk az egyetértés, bár lehet, hogy néha összevesztünk volna, főleg azokkal a csemetéimmel, akikben — hozzám ha­sonlóan — erős a vezetői hajlam.­­ Beszéltél egyszer arról, hogy a magyar gyerekirodalmi szerzők köre nem lehetet­lenül nagy, és hogy ezen belül nincsenek meg azok az ellentétek, amelyek ezen kívül, sajnos, úgy tűnik, léteznek. Valóban létez­ne a magyar irodalmi élet szőnyege alatt egy ilyen békés tündérvilág? - Békés tündérvilágnak azért nem ne­vezném, mert természetesen itt is akad­nak kisebb-nagyobb konfliktusok, rivali­zálás, féltékenység és sorolhatnám, de én úgy látom, hogy a gyerekírók és illuszt­rátorok többsége összetart, szereti egy­mást és értékeli a többiek sikereit. A mai magyar gyerekirodalom egyre erősödik, egyre több tehetséges szerző jelenik meg, és én őszintén örülök minden pályatár­sam sikerének. Üdítő a kollégáim mun­káit olvasni, inspirálóak az illusztrációk is, és egy erős mezőnyben az ember óha­tatlanul mindig magasabbra teszi a lécet. A gyerekkönyvszakmán belüli találkozók, szakmai és baráti összejövetelek, beszél­getések és sörözések többnyire nagyon jó hangulatban telnek. - Tizenöt évesen egy ösztöndíjjal négy hónapig New Yorkban voltál cserediák. Hogyan élte meg a kamasz Berg Judit a négy magyarmentes hónapot? Valóban magyarmentes volt ez a négy hónap? - Tízen kaptunk ösztöndíjat abban az évben az iskolából, így nem egyedül utaz­tam New Yorkba. Igaz, rajtam kívül ta­lán csak ketten laktak még Brooklyn­­ban, és velük is alig találkoztam. Ilyen értelemben ez igenis magyarmentes idő­szak volt, az iskolában és az új barátok­kal folyamatosan angolul beszéltünk, otthon pedig spanyolul, mivel engem egy dél-amerikai bevándorló család látott vendégül. A negyedik hónap végére fo­lyékonyan beszéltem a brooklyni szlenget, angolul gondolkoztam, angolul álmodtam és még a rádiót is megértettem spanyo­lul. Önálló is lettem, aki képes egyedül boldogulni egy nagyvárosban, ráadásul szemtanúja voltam néhány rémes eset­nek is (fegyveres rablás a metróban, ut­cán lelőtt ember, öntudatlan drogosok a parkban), amelyektől kislányból hirtelen felnőtté váltam. Nehéz volt utána újra el­fogadni itthon a szülői kontrollt és a gye­rekszerepet. - Kalózok, dinók, hackerek - témáid meglehetősen változatosak, és a felsoro­lás cseppet sem kimerítő. Legutóbb pél­dául az foglalkoztatott, hogy aki manap­ság egy épületről egy másikra ugrana át, az szigonypuskát, vetőhorgot vagy esetleg valami egyebet használ, aminek most épp nem tudjuk a magyar nevét. Gyakran üt­közöl írás közben gyakorlati gátakba? Ho­ Fotó: Szász Marcell / BERG JUDIT 1974-ben született Budapesten. Nyolcadik osztály után a Karinthy Frigyesről elneve­zett angol-magyar két tannyelvű gimnáziumba jelentkezett. Egy ösztöndíjnak köszön­hetően tizenöt éves korában négy hónapot töltött New Yorkban cserediákként. Az Eöt­vös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán szerzett magyar—angol szakos tanári diplomát és drámatanári végzettséget. Közben egykori általános iskolája színházszak­körének írt darabokat, részt vett a rendezésben, vándortáborba kísérte a gyerekeket, angolt tanított. Az egyetem utolsó évétől az angoltanítás mellett nyelvi lektorként és fordítóként dolgozott. Közben megszületett legnagyobb lánya, Lilla. Az első meséket neki találta ki. Amikor újra dolgozni kezdett, újságírónak állt, főleg kultúrával kapcso­latos cikkeket, interjúkat, riportokat készített. Később még három gyermeke született: Bori, Dalma és Vilmos. Ők ihletik meséit. Több mint húsz könyve jelent meg magya­rul, egy németül és a Rumini első kötete szerb és orosz nyelven. Díjai: Az Év Gyerek­könyve (a Ruminiért, 2007), József Attila-díj (2011). HELIKON

Next