Helikon, 2019 (30. évfolyam, 759-782. szám)
2019-06-10 / 11. szám (769.)
„Nagyon erősen él bennem gyerekkori önmagam” Interjú Berg Judittal - A felnőtteknek általában szilárd elképzelésük van arról, hogy a gyereknek mit kellene olvasnia. Lásd kötelező házi olvasmányok. Berg Judit mit olvasott akkor, amikor még esetleg nem gondolta, hogy gyerekíróként végzi? - Legszívesebben népmeséket és kalandregényeket olvastam gyerekkoromban. Megvolt otthon a régi Pöttyös-, Csíkos- és Delfin-könyvtár számtalan kötete, de minden érdekelt, ami a kezembe került. Kedvencem Mándy Iván Robin Hoodja volt, de szerettem Erich Kästner könyveit, később a Dumas-regényeket. — Életrajzodból úgy tudjuk, számodra egyetemi diákként kezdődött a teremtő betűvetés, amikor volt általános iskoládnak írtál gyerekdarabokat, és ezek rendezésében is részt vettél. Életednek ebben az időszakában sok időt töltöttél gyerekekkel, mondhatni aktívan. Az állandó tevékenység, az energia, a zsongás hogyan hat az alkotói folyamatra, amit a közönség nagyrésze leginkább elvonulásként képzel el? — Engem nagyon inspirál a gyerekekkel együtt töltött idő. A régi színházi szakkörbe sok lakótelepi „rossz gyerek” járt, akik egyébként a téren lógtak volna estig. Szerettek hepciáskodni és bunyózni, ezért írás közben szem előtt tartottam, hogy legyenek nekik is testhez álló jelenetek, amelyeknek ők találhatták ki a koreográfiáját is. Ma is gyakran kapok ötleteket és új lendületet a gyerekeimtől, az ő barátaiktól és az olvasóimtól, akikkel az író-olvasó találkozókon szoktam beszélgetni. Aztán persze meg kell teremteni a csendes, elvonulós időket is, mert gyerekzsivajban, lelkizés vagy éppen nevetgélés közben képtelenség írni. Az alkotómunka számomra legalábbis - a legszigorúbb együttlét önmagammal. —Első könyved azokból a mesékből alakult, amelyeket első lányodnak, Lillának meséltél, őt és később született gyermekeidet, Borit, Dalmát és Vilmost szoktad írásaid ihletőiként megnevezni. Szokott-e írás közben ez a négy gyerek képletesen összekapni azzal a gyerekkel, aki te voltál? Gondolom, őt sem hagyod azért ki a pakliból, amikor könyvet írsz. - Nagyon erősen él bennem gyerekkori önmagam. Pontosan fel tudom idézni, milyen könyveket szerettem, mi hozott lázba, mitől csillant fel a szemem. A párbeszédeket például kifejezetten vártam olvasás közben - részben ezért is törekszem arra, hogy ahol csak lehet, narráció helyett párbeszédes formában görgessem a történeteimet. A gyerekeim szerintem jól érezték volna magukat a hajdani Juditkával, a lényegi dolgokban megvan köztünk az egyetértés, bár lehet, hogy néha összevesztünk volna, főleg azokkal a csemetéimmel, akikben — hozzám hasonlóan — erős a vezetői hajlam. Beszéltél egyszer arról, hogy a magyar gyerekirodalmi szerzők köre nem lehetetlenül nagy, és hogy ezen belül nincsenek meg azok az ellentétek, amelyek ezen kívül, sajnos, úgy tűnik, léteznek. Valóban létezne a magyar irodalmi élet szőnyege alatt egy ilyen békés tündérvilág? - Békés tündérvilágnak azért nem nevezném, mert természetesen itt is akadnak kisebb-nagyobb konfliktusok, rivalizálás, féltékenység és sorolhatnám, de én úgy látom, hogy a gyerekírók és illusztrátorok többsége összetart, szereti egymást és értékeli a többiek sikereit. A mai magyar gyerekirodalom egyre erősödik, egyre több tehetséges szerző jelenik meg, és én őszintén örülök minden pályatársam sikerének. Üdítő a kollégáim munkáit olvasni, inspirálóak az illusztrációk is, és egy erős mezőnyben az ember óhatatlanul mindig magasabbra teszi a lécet. A gyerekkönyvszakmán belüli találkozók, szakmai és baráti összejövetelek, beszélgetések és sörözések többnyire nagyon jó hangulatban telnek. - Tizenöt évesen egy ösztöndíjjal négy hónapig New Yorkban voltál cserediák. Hogyan élte meg a kamasz Berg Judit a négy magyarmentes hónapot? Valóban magyarmentes volt ez a négy hónap? - Tízen kaptunk ösztöndíjat abban az évben az iskolából, így nem egyedül utaztam New Yorkba. Igaz, rajtam kívül talán csak ketten laktak még Brooklynban, és velük is alig találkoztam. Ilyen értelemben ez igenis magyarmentes időszak volt, az iskolában és az új barátokkal folyamatosan angolul beszéltünk, otthon pedig spanyolul, mivel engem egy dél-amerikai bevándorló család látott vendégül. A negyedik hónap végére folyékonyan beszéltem a brooklyni szlenget, angolul gondolkoztam, angolul álmodtam és még a rádiót is megértettem spanyolul. Önálló is lettem, aki képes egyedül boldogulni egy nagyvárosban, ráadásul szemtanúja voltam néhány rémes esetnek is (fegyveres rablás a metróban, utcán lelőtt ember, öntudatlan drogosok a parkban), amelyektől kislányból hirtelen felnőtté váltam. Nehéz volt utána újra elfogadni itthon a szülői kontrollt és a gyerekszerepet. - Kalózok, dinók, hackerek - témáid meglehetősen változatosak, és a felsorolás cseppet sem kimerítő. Legutóbb például az foglalkoztatott, hogy aki manapság egy épületről egy másikra ugrana át, az szigonypuskát, vetőhorgot vagy esetleg valami egyebet használ, aminek most épp nem tudjuk a magyar nevét. Gyakran ütközöl írás közben gyakorlati gátakba? Ho Fotó: Szász Marcell / BERG JUDIT 1974-ben született Budapesten. Nyolcadik osztály után a Karinthy Frigyesről elnevezett angol-magyar két tannyelvű gimnáziumba jelentkezett. Egy ösztöndíjnak köszönhetően tizenöt éves korában négy hónapot töltött New Yorkban cserediákként. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán szerzett magyar—angol szakos tanári diplomát és drámatanári végzettséget. Közben egykori általános iskolája színházszakkörének írt darabokat, részt vett a rendezésben, vándortáborba kísérte a gyerekeket, angolt tanított. Az egyetem utolsó évétől az angoltanítás mellett nyelvi lektorként és fordítóként dolgozott. Közben megszületett legnagyobb lánya, Lilla. Az első meséket neki találta ki. Amikor újra dolgozni kezdett, újságírónak állt, főleg kultúrával kapcsolatos cikkeket, interjúkat, riportokat készített. Később még három gyermeke született: Bori, Dalma és Vilmos. Ők ihletik meséit. Több mint húsz könyve jelent meg magyarul, egy németül és a Rumini első kötete szerb és orosz nyelven. Díjai: Az Év Gyerekkönyve (a Ruminiért, 2007), József Attila-díj (2011). HELIKON