Helikon, 2021 (32. évfolyam, 807-830. szám)

2021-06-10 / 11. szám (817.)

„díszletek között élünk” HELIKON IRODALMI FOLYÓIRAT. MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON . XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 11. (817.) SZÁM - JÚNIUS 10 . ÁRA 3 lej / 300 ft Cím nélkül (részlet) Lapszámunk 1., 3., 4., 6., 8., 9., 11., 15., 13., 16-18. oldalait Székely Jan alkotásaival illusztráltuk „Hogy semmi se menjen veszendőbe” INTERJÚ HELLMUT SEILERREL /2 Juhász Andrea és Mózes Huba KUNCZ ALADÁRRÓL /5-8 MÁRTON EVELIN Létszámkorlát Esik az eső. Szvoboda Szent Medárdra gon­dol, akit egy repülő sas védett volt meg az el­­ázástól. Az elmúlt évet összkomfortos kocká­jában töltötte, a felhalmozott készletekből élt, és a régi szép idők emlékeiből, nem érintke­zett senkivel, a közösségi hálón sem kukkol­­ta, kire hogyan hat a bezártság. Sokat olvasott és merengett, testét tornával tartotta karban. A szomorúságot és a magányt a mozgás nem űzte el, a kezdetben kényelmes elszigetelődés pár hónap múltán elviselhetetlenné lett, mint a kaloda. Ő, aki korábban bármiféle esemény­re szorongva ment, attól tartva, hogy az em­berek megérzik rajta megmagyarázhatatlan félelmeit, azon kapta magát, hogy társaságra, sőt, tömegre vágyik, elvegyülni kíván, tobzód­ni, ellazulni, slágereket óbégatva őrülten tán­colni, harsogva olvasni fel verset, színdarabot, röpcédulát, meséket, dalszöveget idegeneknek. Ünneplő ruhába öltözött és elindult. Az ut­cákon, tereken hallgatózott, hogy miről beszél­nek a népek, hátha megtudná, kik ma a hívek és kik az ellenségek, mihez tartsa magát, de arra jutott, hogy a népek elmeállapota ros­­­szabb, mint a bezárás előtt. Egyszerre félnek attól, hogy ennek soha nem lesz vége, és attól, hogy vége lesz. Szvoboda arra jutott, hogy az elmúlt év során valamiféle salak gyúlt fel az emberekben, mint a folyók partján a szemét. De mindenféle érzés is kikívánkozik belőlük, és olyanok érintik meg egymást, akik azelőtt soha, kedélyes beszélgetésbe elegyednek azok, akik korábban ügyet sem vetettek egymásra. A népek furcsa kifejezéseket használnak, a jó ég tudja, ki találta ki őket, talán a ható­ságok. Oltakozás, incidencia, létszámkorlát - sorolják. Hogyan fest vajon a korlát, amely a létszámot korlátozza? - tűnődött Szvoboda. A jegyárus néni a színház halljában felvilágo­sította erről, és még sok minden másról is. Pél­dául arról, hogy siessen ízibe oltakozni, mert egyébként a korláton kívül kerülhet. Szvoboda diszkréten meglobogtatta az oltási igazolvá­nyát, mire a néni fellélegzett, kijött a kuckójá­ból, és alaposan megölelgette. Menjen, fiacs­kám, éljen minél többet. Habzsolja a kultúrát, mert lehet, hogy holnap újra rács mögé terelik az emberiséget, addig is töltekezni kell. Ugye hallotta, hogy ünnepi könyvhét van a város­ban? Magának ajándékozom a nagykanalamat, ilyenkor az dukál. Induljon, fiam, ne késleked­jen, és terjessze úton-útfélen, hogy bárki bár­mit is mondjon, a világ a könyvek által ment elébb - ma este én is ezt súgom minden néző fü­lébe, akit a helyére kísérek. Bátorság, fiam, bá­torság - biztatta, és Szvoboda elindult, hogy a kanállal vezényelve harsogja majd az éjszakai téren. Egy újabb szellem kezd felküzdeni, / Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt/S gyümölcsözőbb eszméket oltani,/ Hogy végre egymást szívben átkarolják, /S ural­kodjék igazság, szeretet.1­1 Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban KENYÉR, FECSKE, KÖNYV /15 PAVILON 420 ■ Benkő Imola Orsolya prózája Réman Zsófi versei Markó Béla

Next