Helikon, 2023 (34. évfolyam, 855-878. szám)
2023-07-25 / 14. szám (868.)
► 19. - S hát mikor lenne? - Két hét múlva... - Olyan hamar? - Régebb se hízták hamarább a népeket... A lakodalom előtt egy héttel járták meg a vőfélyek a falut... Most is úgy lesz, ha kapunk vőfélyeket... Immára erre adták a fejüket, ügyekezni kell, mert menjünk ki a szezonból: őszön már nem szoktak lakodalmat csinálni... - Azért volt példa olyanra is... - Odabe a városba más... De itt csak akkor, ha sürgős lett, mert domborodott a menyasszony eleje... - De most nem domborodik, ugye? -Nem tudok róla... Anti azért lepődött meg, hogy ilyen hamar lesz a lagzi, mert ő már ahhoz volt szokva, hogy fél évvel, évvel korábban meg kell tervezni mindent, le kell foglalni a vendéglőt, meg kell fogadni a zenekart, ha az ember azt akarta, jobbacska zenészei legyenek. Persze az itteni emberek is készültek előre, pálinkát, bort tartalékoltak, több disznót tartottak. Zakariásék, pontosabban Erzsi néni minden évnek úgy indult neki, hogy hátha most. Mintha ő jobban akarta volna, hogy új asszony kerüljön a házhoz, mint a fia. A pálinka félre volt téve korsókban, az ólban két disznó, olyan száz kiló körüliek, egy megmarad télire, karácsony előtt fogják levágni, akkor már a kétszázat fogja súrolni, a másikat lehet „megereszteni”, most a legfinomabb a húsa, zsenge, omlós. Hagyományos lakodalmat terveztek, aminek lassan kezdett kimenni a divatja: családi összefogással, rokoni, szomszédi együttműködéssel készítették elő a vendégséget, aki tudott (vagy adós volt), tyúkkal, tojással, liszttel segített, a főzés a kultúrotthon konyháján ment, a felszolgálás szintén baráti alapon. Egy ideje hallani lehetett, hogy az alsó völgyi falvakban az étkeztetést már rendezvényszervező cégekre bízzák, akik készen hoznak mindent, mert a közegészségügyi hivatal betiltotta a kultúrotthonok nem szakszerűen felszerelt, engedéllyel nem rendelkező konyháiban a főzést, de ők itt idefönt azt mondták, annak az évi két-három lakodalomnak le kell járnia úgy, ahogy eddig lejárt, miért pont ide, az Isten háta mögé jönnének a közegészségügyi ellenőrök... Igaz, hogy a kultúrotthon konyhájába még a víz se volt bevezetve, a legközelebbi kútról hordták vödrökkel, de azért a hangulat mindig jó volt, az önkéntes szakácsnők jó ételeket főztek, az ital is kikerült, némi bor, de főleg pálinka, mert az volt az itteni emberek istene, a segítést senki se érezte tehernek, már csak azért se, mert mindenki tudta, ma neked, holnap nekem. A disznóvágás, amitől Anti annyira tartott - mert irtózott a vértől, a szagoktól -, a vártnál könnyebben lezajlott. A mészáros idősebb ember volt, türelmes, jóindulatú. Antit, aki legfiatalabb létére a „tefuss” volt, nem szekálta, hanem normális hangnemben, szinte kedvesen kommandírozta. Anti meg is volt hatódva, hogy így is lehet. Vizet forralt az üst alatt, előkészítette a szalmát a perzseléshez. Szúráskor megdobogósodott a szíve, de szerencsére volt ember elég, aki fogja a disznót, s a mészáros is értette a dolgát: egyedül ment be az ólba, ügyes mozdulattal kötelet hurkolt a disznó egyik első lábára, aztán a végét kinyújtotta a kint állóknak, Antinak intett, hogy az egyik fülét fogja meg, kivezették, egy határozott rántással kikapták a lábát alóla, rátérdeltek. Anti a mellső lábán áthurkolt kötelet fogta, s erőt véve még azért sem fordította el a fejét, amikor a mészáros gyakorlott mozdulattal kitapintotta az ütőeret a torkánál s megszúrta. Visított a disznó, sugárban spriccelt a vér, nemcsak a vérestálba, hanem az azt tartó Erzsi néni kezére, surcára is jutott. Nagy erő van az ilyen fiatal állatban, de mindjárt megcsöndesödik! - mondta a mészáros nyugodtan, és úgy is volt. Hármat-négyet rúgott teljes erőből, hogy Anti úgy érezte, kirántja a vállát a helyéből, aztán a visítás panaszos röfögéssé, nyögéssé gyengült, mozdulatai lelassultak, vérének folyása is megcsendesedett. Amikor kimúlt, Jani pálinkával kínálta őket, szó nélkül kiitták, s nekiláttak a perzselésnek. Amióta az ország belépett az Európai Unióba, hallani lehetett, hogy be fogják tiltani a hagyományos vágást, humánusabb módon, árammal vagy golyóval kell végezni az állattal, s utána kiereszteni a vérét, de egyelőre a rendelkezés nem volt törvényerejű, az emberek tehát úgy csinálták, ahogy mindig is szokták. A feldolgozás hamar ment, véres- és májashurkát csak töltöttek, mert nyáron nem áll jól, kolbászt meg semennyit: flekkennek szabdalták fel a húst, az kellett a vendégseregnek. Azt közben megállapították, hogy ilyenkor nem olyan a disznóvágás, mint télen; agyasleves azért készült (káposztalé helyett ecettel savanyítva), és jól is esett, ha nem is olyan jól, mintha mínusz tíz fok lett volna odakint. Anti repetát is kért belőle, az agydarabokat is jóízűen fogyasztva. (Arra az egy-két disznóvágásra, amin gyermekkorában nagyapjáéknál részt vett, úgy emlékezett vissza, hogy mindenki nyaggatja, egyed azt az agyat, fiam, mert okosabb leszel! - de ő utálkozva nézi azokat a lágy, fehéres valamiket, úgy érezve, összehányja magát, ha egyetlen falatot is le kell nyelnie.) Nem okozott feltűnést, a zsírnak való bőrölését, felaprózását szaporán, szinte szakszerűen végezte, úgy, hogy még valami halvány dicséretfélét is kapott, persze nem kell nagy dologra gondolni, csak effélére, hogy, no, ersze immár belőled is lesz valami. De ez neki elég is volt, hogy jól érezze magát, hogy arra gondoljon, immár egy kicsit közéjük tartozik. És jólesett látnia, hogy Janinak szemmel láthatóan nem keze ugye ez a munka (lám, nem ő az egyetlen...), mint ahogy azt is, hogy Erzsi néni, miután a szúrásnál a véres tálat a kezéből letette, elfordult, s megtörölte a szeme sarkát... Inner Places Series helikon 20 INTERJÚ | VERS | PRÓZA | MŰFORDÍTÁS | ESSZÉ | TANULMÁNY | DRÁMA | STELLÁRIUM | RÁOLVASÁS | KINEMATOGRÁF | KRITIKA | FÜLSZÖVEG