Helyiipar és Városgazdaság, 1959 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
vasaló, a szakma kiváló dolgozója. Arról nevezetes a Gyermekruha- és Fehérneműkészítő Vállalatnál, hogy 150 százalékos átlagteljesítmény mellett csak kiváló minőségű munka kerül ki a keze alól. 1936 óta szakszervezeti tag. DUDÁS ENDRE A szakszervezetek XIX. kongresszusa határozatának végrehajtásáról tárgyalt a Központi Vezetőség December 15—16-án ült öszsze ebben az esztendőben utoljára Központi Vezetőségünk, hogy megtárgyalja: milyen előrehaladást értünk el a Szakszervezetek XIX. kongresszusa határozatának végrehajtásában. A beszámolót Seprényi Sándor, a szakszervezet főtitkára tartotta. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a Szakszervezetek XIX. kongresszusa határozatának végrehajtásában a szakszervezeti munka valamennyi területén vannak eredmények. Megállapította, hogy a választott vezetőszervek munkájában emelkedett a vezetés színvonala, nagyobb lett a felelősségérzet a határozatok végrehajtásában, a dolgozók problémáinak elintézésében. A továbbiakban arról beszélt, hogy a megyebizottságok több módszerbeni segítséget nyújtanak a szakszervezeti bizottságoknak. Ez azt eredményezi, hogy a szakszervezeti bizottságok is jobban foglalkoznak a bizalmiakkal, a szakszervezeti aktivistákkal. A bizalmiakkal való fokozottabb foglalkozás eredménye, hogy növekedett önállóságuk, több helyen egészséges együttműködés alakult ki a művezetők és bizalmiak között az áthelyezés, bérbesorolás és jutalmazások elbírálásánál Gyorsabb lett a dolgozók ügyeinek elintézése, növekedett a bizalom a szakszervezet iránt. A beszámoló ismertette a választott vezető szervek irányító, nevelő, a szakszervezeti demokráciát erősítő munkájának hatását a munkafegyelem alakulására, a társadalmi tulajdon megvédésére, a termelésére, és a dolgozók szociális és kulturális igényeinek kielégítésére vonatkozóan. A feladatokról szólva hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti vezetőszerveknek javítani kell irányító és gyakorlati munkájukat. Döntő feladat a széleskörű társadalmi aktívahálózat kiépítése, továbbá a gazdasági vezetőszervekkel való jó kapcsolat megteremtése. Beszélt a nevelés feladatairól, arról, hogy ezzel a kérdéssel a jövőben többet kell foglalkozni, mint eddig tettük. De a gazdasági vezetőknek is foglalkozni kell a neveléssel. Mint döntő feladatot határozta meg az agitációs munka megjavítását, majd megállapította, hogy legfőbb feladat a céltudatos félelemhez és érzelemhez szóló agitációs nevelőmunka alkalmazása, hogy a dolgozók maguk is felismerjék valódi érdekeiket. A beszámolót élénk vita követte Kiss Lajos (Fejér megye) felszólalásában megemlítette, hogy ma már a megyebizottság kollektíven végzi feladatát. Nagy gondot fordítanak a határozatok végrehajtására. Ennek eredménye, hogy nagyobb tekintélyük lett a bizalmiaknak a gazdasági vezetők előtt is. A politikai nevelőmunkáról szólva elmondta, hogy a náluk megszervezett politikai iskolán 30—35 pártonkívüli dolgozó vesz részt. További feladatnak tekintik az aktívahálózat kiszélesítését, a politikai nevelőmunka szélesebb kiterjesztését. Tóth János (Patyolat Vállalat, Budapest) kitért arra hogy a bizalmiak tekintélye minden eszközzel növelni kell Elítélte az olyan gazdasági vezetőket, akik nem segítik a bizalmiak munkáját. Követelte hogy a társadalmi tulajdon ellen vétőket szigorúbban büntessék a bíróságok. Molnár Ferenc (Borsod megye) elmondotta, hogy a Borsod megyei bizottság munkája fejlődik, de nem egyenletesen A továbbiakban arról beszélt hogy a társadalmi aktívákat fokozottabban kell megbecsülni, a dicséret mellett jutalmazni is kell őket. Puskás Géza (Hajdú megye) hozzászólásában elmondta, hogy az elért eredmények öszszefüggnek a párt és kormány helyes politikájának alkalmazásával, valamint azzal a politikai nevelőmunkával, melyet az októberi ellenforradalom óta a szakszervezetek alkalmaznak. A leglényegesebb feladatnak tekinti, hogy a szakszervezeti funkciómáriusok megmagyarázzák a dolgozóknak a szakszervezet helyét, szerepét, feladatát. — Saját tapasztalataim alapján állítom — mondotta —, hogy ha a dolgozók jogos követeléseit gyorsan intézik a funkcionáriusok, növekszik a szakszervezet tekintélye. Bencsik István titkár a tervezés, a tervszerű munka szükségességét tette szóvá. Hangsúlyozta, hogy egyetlen szakszervezeti szerv sem végezhet jó munkát megfelelően elkészített munkaterv nélkül. Kifogásolta, hogy a szakszervezeti bizottságok részéről nem rendszeres a bizalmiak és a dolgozók megfelelő tájékoztatása. — El kell érni — mondotta —, hogy ne legyen egyetlen szakszervezeti bizottság sem, mely munkaterv nélkül dolgozik. Ezután a politikai nevelés javításáról szólt és felhívta a figyelmet a kulturális munka megjavítására. Karaba György (Békés megye) arról beszélt, hogy a jövőben még többet kell a dolgozók között tartózkodni és a további kapcsolat erősítése érdekében több ankétot tartani. Kovács Gyula (Szabolcs megye) szóvá tette, hogy a dolgozókat jobban be kell vonni a vezetésbe, az eredmények eléréséért folytatott harcba. Hajes Béla (Baranya megye) az üzemi tanácsok fejlődő munkájáról, az olvasómozgalom növekedéséről és a taggyűlések tapasztalatairól, S Weisz László (Budapesti Szőrmefeldolgozó V.) a közönségszervezői munka megjavításáról, a szakszervezet gyors segítségének eredményéről beszélt. A vitában felszólalt még Wittner István, Payer Gyula, Doma János, Móricz Gyula, Jurcsik János és Fazekas Antalné, a Központi Vezetőség tagjai. A vitában elhangzottakra Seprényi elvtárs válaszolt, majd a K. V. a beszámolót elfogadva határozatot hozott az elnökség további munkájáról. Ezután az elnökség részéről Péter István elvtárs tájékoztatást adott a házfelügyelők munkajogi és bérviszonyának rendezéséről. A tájékoztatásban elhangozttakat a K. V. tudomásul vette. Ezzel a kétnapos tanácskozás véget ért. 1 Társadalmi munkával A I. kerületi Házkezelési Igazgatóság dolgozói, a szakszervezeti bizottság és a nőtanács kezdeményezésére még ez év szeptemberében elhatározták, hogy karácsonyra a hagyományos cukorka és édesség kiosztás helyett kedves meglepetésben részesítik a gyermekeket. A lakatosok, bádogosok, asztalosok és festők vállalták, hogy kizárólag hulladékanyag felhasználásával szép és tartós gyermekjátékokat készítenek. Már októberben megkezdődött a társadalmi munka. A központban és a házkezelőségekben a szakmunkások és még negyven házfelügyelő — munkaidőn túl, gyakran vasárnaponként is — elismerésre méltó, nagyszerű munkát végzett. 650 gyermek részére készítettek ízléses ajándéktárgyakat. Egy kisebb ajándékboltot is megtöltene az a rengeteg baba, mackó, kutya, nyuszi, fűrészkészlet, mosófazék, »sámli«, kisautó stb., amelyet a felnőttek szeretete ad a gyermekek kezébe. Zwancinger Kálmánná, sz. b.-elnök Ezt láttam a Gázkészülékgyártó Vállalatnál A társadalombiztosítási osztály helyesen tette, hogy a második félévi értekezletet gyakorlati munkával kötötte öszsze, melyen 18 megyebizottság TT-felelőse vett részt. A gyakorlati munkát a Gázkészülékgyártó Vállalatnál végeztük Megnéztük az üzemegészségügy helyzetét, az üzemorvos tevékenységét a betegségek megelőzésével kapcsolatban Erre azért volt nagy szükség, hogy gyakorlatilag is lássuk a társadalombiztosítás feladatait A Gázkészülékgyártó Vállalatnál az sz. b.-elnök — Kiss elvtárs — tájékoztatása után az üzemorvoshoz látogattunk el. Meggyőződtünk arról, hogy az üzemorvos munkáját rendszeresen és lelkiismeretesen végzi, naplót vezet a dolgozók panaszairól, amennyiben a kérés jogos, azonnal intézkedik. Ezután két csoportra osztva elindultunk üzemlátogatási körútunkra. Figyelmünk mindenre kiterjedt, sok dolgozóval beszélgettünk. Az üzemrészekben különösebb panasz nem merült fel, de mi is kifogásoltuk a szellőztetés hiányát. Az elszívók elégtelen működése következtében a csiszolóban igen poros a levegő, ami a dolgozók egészségére ártalmas. Ezen a helyen több fiatal munkás van, akinek az egészsége még fokozottabb gondoskodást kíván. Ugyanez a helyzet az öntödében is a szellőztetéssel, ahol a dolgozók tetőszellőztetőt kérnek. Megtekintettük ezután az öltöző- és fürdőhelyiségeket ahol példás rendet találtunk különösen a női öltözőben és fürdőben. A női fürdőt egy idős asszony tartja tisztán, amiért meg is dicsértük. Hiányosságként kell megemlíteni, elsősorban a helyiségek tisztán tartását. Főleg az orvosi rendelő várószobája igen piszkos. Az üzemlátogatás után az ebédlőhelyiséget néztük meg. A vállalat üzemi konyháján jól és ízletesen főznek, amit a dolgozók megelégedéssel fogadnak. Ezután az SZTK ügyintéző munkáját és az általános társadalombiztosítási munkát vizsgáltuk. Az SZTK ügyintéző lelkiismeretesen, pontosan végzi munkáját, és különös dicséretet érdemel azért, hogy hibapont nélkül dolgozik, ami az SZTK ügyintézőknél, sajnos, még elég ritka. Ezután megbeszélést tartottunk a vállalat igazgatójával, párttitkárával, TT-elnökével és sz. b.-elnökével. Az igazgató, a párttitkár és az sz. b.elnök elvtársak megígérték,ben kielégítő. Az üzemi tapasztalatcsere hasznos és szükséges volt, segítséget adott további munkánkhoz. Jó lenne ezt a helyes módszert a jövőben is alkathogy a hibákat rövid úton kijavítják. Ezután a szakszervezet központjában is megvitattuk az üzemi tapasztalatokat, ahol jelen volt a vállalat sz. b.-elnöke is. Meg kell említeni, hogy Kiss elvtárs, a Gázkészülékgyártó Vállalat sz. b.-elnöke mindössze csak egy év óta végzi munkáját, de már fejlődés mutatkozik munkája során. Műhelyrészenként a bizalmiak nemcsak a bélyegek eladásával foglalkoznak, hanem egyre inkább javaslattevő szerve a szakszervezeti bizottságnak Az új műhelyrészekben, zománcozóban, sajtolóban sok nő dolgozik, ismerik a nőket érintő társadalombiztosítási rendeleteket és az üzem egészségügyi helyzete ezekben a műhelyekbazai. Vörös Gyuláné, a Nógrád megyei bizottság TT-felelőse s így kezdődött, hogy a szakszervezeti bizottsági elnök kezembe adta a HVDSz kultúrnevelési osztályának leiratát, amely szerint kívánatos lenne, ha a kultúrnevelési felelős beiratkozna a Szabadakadémia művészettörténeti előadásaira. — »Egy újabb lekötöttség« — mormogtam magamban — majd vegyes érzelmekkel töltöttem ki a jelentkezési ívet. »Kéthetenként két óra« — gondoltam miközben az első előadásra ballagtam. »Na majd meglátjuk« — döntöttem végül, nagy bölcsen — s beléptem az előadóterembe. Az előadó, — dr. Dombi József tanár — beszélni kezdett. Szokványos bevezetés. Nagyot sóhajtottam. Egyszerre azonban felfigyeltem. »Röviden ismertetni szeretném, hogy miről is fogunk beszélgetni ezeken az előadásokon« — hallottam. — Kialudt a villany, s a vetítővásznon sorra jelent meg egy-egy kép ízelítőnek a programba vett anyagból. Egyszeriben megfeledkeztem a hétköznapok gondjairól, s az előadó szavai nyomán régen letűnt századok lehelete csapott meg. " Azon vettem magam észre, hogy megilletődve, a látott és hallott szépségektől megittasulva ülök helyemen, midőn a villany ismét kigyúlt. Valami megmagyarázhatatlan vágy fogott el, hogy tovább maradjak és még néhány órán keresztül hallgassam ezeket a gyönyörűségeket. Mondanom sem kell ezek után, hogy a második előadásra már nemvegyesérzelmekkel siettem. Azóta hat előadás Művészettörténeti előadásokra járok... volt, de érdeklődésem nem csökkent, sőt egyre csak fokozódott. Különböző korokba vezetett vissza bennünket előadónk. A vetítővásznon először az ősember művészetét csodáltuk meg. A legrégibb, kezdetleges, barlangokban talált rajzok után, olyan emlékek is sorra kerültek, melyekről el sem akarták hinni, hogy a történelem előtti korokban készültek a legprimitívebb eszközökkel. Egyiptom művészete, a ma is büszkén álló piramisok és szfinkszek titokzatos világa mély benyomást tett ránk. Feltárultak a fáraók sírjainak féltve őrzött, mesébe illő kincsei, önkéntelenül eszembe jutott gyermekkorom egyik ezzel kapcsolatos élménye. Akkoriban tárták fel Tutenkamen fáraó sírkamráját, s én borzongva hallgattam a felnőttek szájából, hogy a feltárásban résztvevők sorra meghaltak, mert a fáraó így állott bosszút évezredek múlva is azokon, akik avatatlanul bemerészkedtek szentélyébe. Előadónk megmagyarázta, hogy korántsem ily földöntúli erők működtetéséről volt szó. A tudomány ma már megmagyarázta a rejtélyt, méghozzá egyszerűen, a zárt levegőben keletkezett különféle gombák mérgező hatásával. A csodálatos piramisok nézése még egy gondolatot ébresztett bennünk: rabszolgák tízezreinek a verejtéke és könnye tapad e bámulatos remekművekhez. »Milliók egyérti..« ötlöttek fel bennünk Madách szavai, és jó érzéssel könyveltük el, hogy ennek már vége ... Két előadás a görög művészet emlékeit tárta elénk. Kréta, csodálatos világa után eljutottunk Athénbe a hellenisztikus művészet fellegvárába. Az Akropólis romjai évezredek múltán is bámulatba ej tik nemcsak a művészettörténészeket, hanem a magamfajta laikusokat is. Méltó-1ságteljesen állnak a romok ma is a görög főváros modern falai között. (Legalább is! ami megmaradt belőlük, mert egy ré-szükét egy bősz angol hazafi hajóval hor-hatta el Londonba, a British Múzeumba.), Róma! E névre ma is ‘megdobban at, szíve annak is, aki soha nem foglalkoz,zott eddig művészetörténettel. Felmérhe-tetten kincsek tekintenek ránk a vetítő- vászonról. A Colosseum, a Pantheon, az Angyalvár képekről már eddig is ismert falai mintha a régi császári kor büszke tógás alakjaival népesülnének be Dr. Dombi szavai nyomán. De érezzük a kor véres leheletét is, őrült császárok tob- zódását és eszelős rémuralmát. Hat előadás után még csak a szépségek elején tartunk, de én már most is hálásan gondolok a szakszervezet kultúr- nevelési osztályára, amely ezekre a tar-! talmas előadásokra »kényszerített«. Úgy érzem, hogy nemcsak műveltebbé válók, hanem lélekben sokkal gazdagabbá is! ] Mindennapi munkámat áthatják ezek a szépségek és vágy ébred bennem, hogy ezekkel a dolgokkal többet foglalkoz- zam. Talán emberibbé, tartalmasabbá si ]kerül válnom általuk ... Bajusz Emil, a Fővárosi Vízművek kultúrfelelőse . BUCHARDT ETA szűcs gépésznő, a Szőrmefeldolgozó Vállalat legjobb szakszervezeti bizalmija, 33 éve szakszervezeti tag, 9 éve dolgozik a vállalatnál, teljesítménye kiváló minőség mellett átlagosan 114—115 százalék. Bizalmi munkáját a dolgozók megelégedésére, jól végzik Javul a minőség és a munkafegyelem Békésben A Békés megyei helyiipari üzemekben a munkaverseny állandó jellegű. A feladatokat a dolgozókkal elbeszélgetve, valamint termelési tanácskozásokon tárgyalják meg. A verseny általában a tervteljesítésre, a jó minőségű munkára, az anyag takarékosságra és a munkaidő pontos kihasználására irányul. Az egyes vállalatok céljutalmat adnak a versenyben kimagasló eredményt elérő dolgozóknak és brigádoknak. Pl. a Békéscsabai Vasipari Vállalatnál ez a következőképpen alakul: Tervteljesítésért, illetve túlteljesítésért, a legjobb brigádnak 900 forint. Szállítási határidő betartásáért, 600 forint, kifogástalan minőségű munkáért 300 forint. Ezenkívül egyéni jutalom 150—200 forint A versenyszempontokat brigádonként és részlegenként dolgozták ki. A vállalatvezetés az sz. b.-vel és a pártszervezettel egyetértésben céljutalmat tűzött ki. A verseny eredményeként tapasztalható, hogy a teljesítmények máris növekedtek, a minőség javul, jobb a munkafegyelem, a selejt csökken. Pősze József .Nem elég, hogy van védőfelszerelés — azt használni is kell! Az üzemek többségében javul a munkavédelmi tevékenység. Javul az üzemekben a rend, tisztaság, az új dolgozók baleseti oktatása, a havi biztonsági szemlék végzése stb. Mind a vállalatok műszaki dolgozói, mind a szakszervezeti bizottságok ma már több figyelmet fordítanak a dolgozók egészséges, biztonságos munkafeltételeinek megteremtésére. Mindezek ellenére 1957-hez viszonyítva 1958-ban mintegy 25 százalékkal nőtt a 3 napon túli munkakieséssel járó balesetek száma. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy nincs kellő propaganda és nevelő munka a balesetek megelőzésére. Nevelő és propaganda munkát csak egy-két üzemben találtunk kielégítő eredményekkel. Helyes módszer például a Szőr- és Bőrkikészítő Vállalatnál és a Hódmezővásárhelyi Majolika Gyárnál, hogy a veszélyes gépeknél, berendezéseknél kezelési utasításokat, figyelmeztető felhívásokat függesztettek ki. A Műszerkészítő és Javító Vállalatnál házilag készített feliratokkal és plakátokkal hívják fel a dolgozók figyelmét a biztonságos munka végzésére. A Házkezelési Igazgatóságoknál és néhány, a Textil Tröszthöz tartozó üzemiben havi ismétlő oktatással nevelik a dolgozókat a munkavédelmi törvények, óvórendszabályok betartására. Ilyen és hasonló módszereik alkalmazása mind Budapesten, mind vidéken csak kevés üzemben van. A legtöbb vállalatra az a jellemző, hogy a nevelési és propaganda munkával nem foglalkoznak. A művezetők, csoportvezetők többsége például elintézettnek látja feladatát azzal, hogy a védőberendezéseket, egyéni védőfelszereléseket biztosíta a dolgozó számára, arról viszont már nem gondoskodik, hogy használják is. Igen sokszor találkozunk olyan kijelentésekkel, hogy hiába szólnak a dolgozóknak, nem használják a részükre kiadott védőövet, vagy fejkendős stb. Az Egri Finommechanikai és Vasipari Vállalatnál például a gépek többségén megfelelő védőberendezés van, de a nevelő munka és a fegyelmezés hiányában a legtöbb dolgozó nem használja azokat. A védőberendezést leszerelik és elfelejtik visszatenni. Ugyanilyen jelenségek tapasztalhatók majd minden üzemben a védőszemüvegek, fejkendők használatában is. A balesetek fokozottabb megelőzése érdekében mind a szakszervezeti bizottságoknak, mind az üzemek műszaki dolgozóinak fokozottabb nevelő és propaganda munkát kell kifejteni a dolgozók között. E munka megjavításának igen sok lehetősége van. Hasznos módszer a munkavédelmi hónap szervezése, amely alkalmas arra, hogy felkeltse az érdeklődést a munkavédelem iránt és filmvetítésekkel, ankétokkal, ötlet és újítási napokkal nevelje a dolgozókat a biztonsági rendszabályok betartására. Fontos az is, hogy a munkavédelmi aktívák megfelelő hozzáértéssel neveljék a dolgozókat az egészséges, biztonságos munkára és ellenőrizzék, hogy a gazdasági vezetők megfelelő munkafeltételeket biztosítsanak. Kovácsiés János