Helyiipar és Városgazdaság, 1985 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
. az alapszervezetekben történt ... az alapszervezetekben történt ... az alapszervezetekben történt ... Következő lapszámunkból: • MIT VÁR 1985-TŐL... ? • KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS AZ ÚJ SZABÁLYZÓKRÓL • A FÖV. KERTÉSZETI VÁLLALATNÁL JÁRTUNK E szó hallatán mindig valami magasztos dolog jut az eszünkbe. Ilyenek, mint a hűség a hazához, hűség az eszméhez, életünk párjához, hűség a munkahelyhez. Rohanó életünkben egyre ritkábban találni olyan emberre, aki nyugdíjba vonulásakor elmondhatja, hogy egész életében egy-két munkahelye volt csupán. Ilyen ember vonult most nyugdíjba a főváros VII. kerületi Ingatlankezelő Vállalata leányvállalatától, az Erzsébetvárosi Lakóházfelújító és Karbantartó Leányvállalattól. Neve: Mong Lászlóné, akit nálunk mindenki csak Ancsának szólít. Első munkahelye Sátoraljaújhelyen, az Ingatlankezelő Vállalatnál volt, ahonnan 1964-ben került Budapestre, a VII. ker. Ingatlankezelő Vállalathoz. Ancsa szókimondó természetű asszony, munkájában tanúsított lelkiismeretességét, lendületét, munkaszeretetét kisugározza környezetére is. Maga körül példás munkafegyelmet, jó kollektív szellemet alakított ki. Hogy ez mennyire így volt, bizonyítja a nyolc alkalommal kapott kiváló dolgozó cím, az igazgatói dicséretek sora. 1950 óta szakszervezeti tag, 1960 óta TT-elnök, szb-tag, 1968 óta párttag. Mozgalmi munkája elismeréseként 1975-ben emléklappal, majd Szakszervezeti Munkáért arany fokozatú kitüntetéssel jutalmazták. Az elmúlt 30 évben gazdasági munkájának jó ellátásával és — két gyermek felnevelése mellett — a szakszervezeti mozgalomban is kitűnt szorgalmával. Amikor 1983. január 1-vel a VII. kerületi IKV megalakította leányvállalatát, Mong Lászlóvá oroszlánrészt vállalt a szakszervezeti élet beindításában. Szervezett, agitált, összefogta a szakszervezet ügyviteli és szervezési munkáját. A megalakulás, a gördülékeny mozgalmi munka megindítása bizony nagyon nehéz lett volna nélküle. Most eljött az év vége, Mong Lászlóné, 30 évi IKV-nál töltött hűséges munka után nyugdíjba vonul. Kívánunk neki nagyon jó egészséget és hosszú életet családja körében! Reméljük, példája nyomán sok fiatal megpróbál hasonló életutat bejárni! Kiss Zoltán igazgató HELYIIPAR ÉS VÁROSGAZDASÁG A munkahelyi közösség, a város is segített... A robbanás után a Pécsi Bútorgyárban OKTÓBER 18-ÁN SÚLYOS BALESET TÖRTÉNT VÁLLALATUNKNÁL, ahol a felületkezelő üzemrész porelszívó kamrája felrobbant. A robbanás következtében súlyosan megsérült három dolgozónk és az anyagi kár is jelentős. A társadalmi összefogás szinte azonnal megindult. Elsősorban a balesetet szenvedett munkatársak életéért. A TECHNOIMPEX felajánlotta segítségét, így minden akadály nélkül tudtuk Ausztriából azt a különleges gyógyágyat behozatni, ami reményt adott égett sérültjeink életben maradására. Lukács János, a megyei pártbizottság első titkára személyesen kereste meg vállalatunkat és ajánlotta fel segítségét. A megyei és városi tanács elnökei, a társadalmi szervek vezetői szintén minden segítséget megadtak, hogy a gyári élet, a munka tovább folytatódjék. Horváth Sándor igazgatónk — végig együttműködve szakszervezeti bizottságunkkal és a pártszervezet vezetőivel — közösen hozott döntések alapján irányította a vállalat munkáját. A szakszervezet egyik legfontosabb feladata volt a kapcsolattartás a kórházzal és a sérültek családjával. Nagy segítségünkre volt ebben dr. Varga Éva üzemorvos, akivel naponta kerestük meg a kórház orvosait és látogattuk meg a betegeket. Horváth László párttitkárral a családokat nyugtattuk, anyagi segítséget vittünk. A gyár egész kollektívája reménykedve várta a híreket. A termelés eközben is folytatódott, igaz, zaklatottabb körülmények között. Az ARTEX külkereskedelmi vállalat soron kívül biztosította a tönkrement gép pótlását, alkatrészek beszerzését. Az ÉRDÉRT vállalattól megkaptuk az általunk kért faanyagot. Jóleső érzéssel fogadtuk el a Pécsi Faipari Szövetkezet által felajánlott felületkezelő műhelyt, ahol dolgozóink a legszükségesebb munkákat elvégezhették. Felsorolni is nehéz lenne, hány helyről ajánlottak még segítséget. AZUTÁN JÖTT A DÖBBENETES HÍR: Sárosi Józsefné életét a leggondosabb orvosi kezeléssel sem lehetett megmenteni! Ő alig pár hete dolgozott nálunk, de szerény, kedves lényét, szorgalmát megszerettük. Nem sokkal később meghalt Keresztes Józsefné is, a mindenki Piroskája, aki több mint 20 éve dolgozott nálunk becsülettel, legjobb tudása szerint. Halálhíre mélyen lesújtott mindenkit. Én előző nap még beszéltem vele, csodáltam életkedvét, életakarását. Utolsó útjára valamennyien elkísértük és a munkatársak arcáról még ma sem száradtak le a könnyek. Hinterdörfler János főművezető szervezi, irányítja a termelést, biztosítja annak zavartalanságát. Weldin Vilmos tmk-csoportvezető — aki maga is megsérült a balesetnél —, a helyreállítási munkákat irányítja a legrövidebb határidők betartásával. A sokrétű összefogás, a dolgozók fegyelmezettsége, hozzáállása eredményezte, hogy vállalatunknál tervlemaradás nincs és éves tervünket december elsejére befejeztük. Exporttervünket a partnerek által megszabott határidőre teljesítettük. Dolgozóink keresete az átszervezés, átcsoportosítás ellenére nem csökkent, de a többletmunkák miatt a vállalatnak 200—250 ezer forint többletköltsége keletkezett. A megyei tanács munkaügyi osztálya segítségével erre az összegre az ÁBMH-tól preferenciát kérünk. Dolgozóink többletmunkát ajánlottak fel. Ha szükségesnek tartjuk, igénybe fogjuk venni! A MUNKA TEHÁT A RÉGI KERÉKVÁGÁSBAN FOLYIK, de a műhely, ahonnan két kedves munkatársunk örökre eltávozott, még sokáig nagyon csendes, szomorú. A családoknál hiányzik az édesanya és a feleség, amit pótolni nem lehet. Mindkét családdal továbbra is tartani kívánjuk a kapcsolatot. Sárosiné kislánya nálunk dolgozik. Óvjuk, segítjük, a vállalati nagy család gondoskodik róla. Örömünk is van, hiszen a harmadik sérültünk, Pongrácz József állapota napról napra javul. Most helyette a munkatársak végzik a megkezdett építkezését, gondoskodnak az állatok ellátásáról, vizsgáztatják gépkocsiját, hogy otthon minden rendben legyen. Egy szomorú és nagyon nehéz időszak végére értünk. Olyan próbatétel volt ez, amelyben az élet lehetőséget adott a bizonyításra. Ez a bizonyítás, az összefogás nálunk jelesre alakult. Szőke Györgyné szb-titkár 70 év a lakosság szolgálatában Vállalatunk Winkler Lajos szocialista brigádja a közelmúltban a „Korunk valósága” szellemi vetélkedő verseny keretében összefoglaló munkát készített a város vízszolgáltatásának, csatornázásának és fürdőinek történetéről. A forrásmunkák gyűjttése, rendezése közben született az ötlet, hogy kiállítást kellene rendezni a ma már történelmet jelentő fényképekből, dokumentumokból. A kiállítás elkészült és nagy közönségsikere volt, de méltó elismerést kapott a könyvvé összeállt vállalattörténeti anyag is. A megyei versenyen kiemelt díjjal jutalmazták. Debrecenben a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ gondozásában, már-már hagyomány, hogy egy-egy üzem, vállalat bemutatkozik a város lakosságának, „üzemi hét” keretében. Mivel az említett kiállítást a művelődési központ vezetői is megtekintették, javasolták, hogy vállalatunk mutassa be a nagyközönség előtt is tevékenységét. Az üzemi hét „forgatókönyve” — a művelődési központ dolgozóink segítségével — már az év derekán elkészült, s valóban rangosnak ígérkezett a november 5-én megnyílt rendezvénysorozat. Az újra összeállított vállalattörténeti kiállítást a művelődési központ előcsarnokában Ali Lajos, az OVH főosztályvezetője nyitotta meg, városunk és vállalatunk vezetőinek jelenlétében. Az ünnepi beszéd, a kitüntetések, jutalmak átadása után látványos műsorról gondoskodtak szervezőink: a Városi Munkáskórus, a Debreceni Népi Együttes és a Csobolya Együttes produkciója osztatlan sikert aratott dolgozóink körében. A hét második napján szakmai előadások hangzottak el a szennyvíztisztítás korszerű módszereiről, valamint a város harmadik éve üzemelő szennyvíztisztítójáról, a szennyvíziszap — sikeresen alkalmazott — mezőgazdasági elhelyezéséről. Az előadások után az érdeklődők a helyszínen tekintették meg a szennyvíztisztító telepet. A Nagyerdei Gyógyfürdőben az új gyógytermákfürdő működésének tapasztalatairól, fejlesztésének távlati elképzeléseiről tartottak előadásokat a fürdő szakemberei, szakorvosaink pedig az új kezelési eljárásokról. A nyugdíjasainkkal is találkoztunk, a vállalati hagyományainknak megfelelően. Idős dolgozóink megtekintették a kiállítást, majd ízletes vacsora és hangulatos műsor fogadta őket a vállalat központjában. A továbbiakban újabb szakmai Üzemi hét Debrecenben előadásokra került sor: a város vízellátásáról, vízvezeték-hálózatának fejlesztéséről tájékoztattuk az érdeklődőket, áttekintve a 70 éves debreceni vízszolgáltatás történetét is is. Nagy utat tett meg a város 1913, az első vízműtelep üzembehelyezése, de talán még nagyobbat 1949-től, a megalakulás éve óta. Akkor 92 dolgozó, ma több mint ezer fáradozik azon, hogy a város ipara és lakossága megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvizet kapjon. 1976 óta pedig vállalatunk kezelésében üzemelnek a fürdők is, így szolgáltatásaink széleskörűek. A délutáni órákban folyamatos tanácsadással álltunk az érdeklődőik rendelkezésére, vízellátási és csatornázási ügyekben, valamint részletes információkkal a beutaló nélkül igénybe vehető gyógyszolgáltatásokról, azok hatásáról, a fürdőinkben alkalmazott új kezelési eljárásokról. Azok, akiket érdekel a külpolitika — s ki ne volna ilyen? —, Kulcsár Istvánt, a rádió munkatársát hallgathatták, aki közvetlen hangnemben, avatottam válaszolt a feltett kérdésekre. Egy nap a tanulóké volt. Több mint nyolcvan általános iskolás tekintette meg kiállításunkat, meghallgatta a vízmű- és csatornaműkezelő szakmák ismertetését, majd megtekintették az egyik vízműtelepet és a szennyvíztisztítót. A vállalat klubhelyiségében hobby kiállítást nyílt, amelyre a dolgozók saját maguk készítette tárgyaikat hozták el: kézimunka, festmények, fafaragások, kötés, horgolás, varrott ruhadarabok, vert csipke, érme- és pénzgyűjtemény, minikönyvek —, hogy csak néhányat említsünk a sok szép munka és hobby közül — várta a látogatókat. Baráti ifjúsági találkozóra láttuk vendégül a fiatalokat, nemcsak a mieinket, de a társvállalatoktól és az érdeklődő városi fiatalok köréből is. Megismerkedhettek a vállalat ifjúsági munkájával, hallgathatták Reshovszky György zenés paródiáját, a FOLK ’81-et, majd a Csobolya Népzenei Együttes műsorát és szórakozhattak a diszkóban is. Volt műsorunk a gyerekek részére is. A játszóházban foglalkoztak a kicsinyekkel, textil- és papírbábokat készítettek, majd a Vojtina Bábegyüttes műsorát nézhették meg dolgozóink csemetéi. Egy este a jógakedvelőké volt. Előadással és gyakorlati bemutatóval egybekötött rendezvény volt, „Jóga a testi, lelki egészség szolgálatában” címmel. Sportnap hívogatta az érdeklődőket, családtagjaikkal együtt, ötletes, játékos versenyszámok szerepeltek a műsoron, melynek aktív szereplői dolgozóink voltak, akik remekül szórakoztak. Öröm volt látni az érdeklődő debreceni lakosokat, más városok társvállalatainak küldötteit, hallgatni az elismerő véleményeket. Úgy érezzük, megérte a fáradságot. Dr. Jékel Pálné Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat A fenti cím úgy hangzik, mint egy rosszul sikerült reklámszöveg. Inkább elriaszt, ahelyett, hogy figyelmet ébresztene. Pedig szándékában ettől távol áll! Sőt! Két alapvető dologról van szó: egyrészt, hogy megszületett egy új, hasznos, sok előnnyel rendelkező térburkolólapcsalád. Másrészt: éppen létével bizonyítja azoknak a szellemi tartalékoknak a meglétét, melyek feltárása kitartó munkával, alkotó kedvvel még olyan kisvállalatnál is lehetséges, mint a Szentendrei Városgazdálkodási Vállalat. A vállalat két alkotó kedvű vezetője: Németh József és Rapai István hosszú kísérletezés, körültekintő mérlegelés, a valós igények felmérése után, megfelelő szakmai felkészültséggel, megalkotta az újszerű térburkoló-családot. Ezek a burkolólapok minden olyan helyen alkalmazhatók, ahol eddig kiskockakővel burkoltak. Alkalmasak történelmi városrészek, sétálóutcák, kerti utak, belső udvarok, pihenők, parkolók burkolására. Külső megjelenése a hagyományoshoz hasonló, de mivel a vastagsága csak fele a hagyományosnak, a fajsúlya könnyebb. Egyszerűbb és lényegesen gyorsabb a lerakása a hagyományos aljzatokra. Szállítását racionálisabban lehet megszervezni, élettartama a régivel megegyező. Lerakása szakmai előképzettséget nem igényel. Mivel komplex családról van szó, csatornaszemek, befejező elemek, a burkoláshoz szükséges darabok készülhetnek ezzel a megoldással. Gazdasági helyzetünk társadalmi szinten is azt igényli, hogy az alkotó elmék a régivel legalább egyenértékű minőségű, de olcsóbban előállítható termékeket produkáljanak. A NÉRA burkolólap csepp a tengerben. Régi igazság viszont, hogy a tenger cseppek sokaságából áll. Sok-sok ilyen csepp, szabadalom, találmány stb. szükséges gazdasági céljaink mielőbbi megvalósításához. A NÉRA burkolólapban rejlő gazdasági előnyöket hamar felismerte — többek között — a jászkarajenői Árpád Mgtsz, amely megkezdte a sorozatgyártást. Országhegyi Károly 1985. JANUÁR Iró-olvasó találkozók A Fővárosi Csatornázási Művek szb-je, a vállalati művelődési bizottsággal közösen a közelmúltban sikeres író-olvasó találkozókat szervezett. A Budafoki úti munkásszálló lakói számára a vállalat dolgozója, Kanizsa József, a tavaly megjelent Tűztarajú hajnal és Madár János költő, a nemrégiben megjelent „Szóljatok rám” és a „Kövek szólítanak” című versesköteteikben szereplő verseikkel mutatkoztak be. Kanizsa József főleg munkástémájú és szülőkhöz szóló verseivel, Madár János a szabolcsi emberekről szólva aratott nagy sikert. Mint kiderült, a szállón főleg békési, Hajdú-Bihar megyei és szabolcsi munkások laknak. Ez utóbbiak nagy örömmel fogadták földijük, Madár János verseit. Sikernek lehet elkönyvelni, hogy minden jelenlevő egy-egy kötetet vásárolt, s dedikáltatták a költőkkel. A másik találkozó Szőlősgyörökön zajlott le a Latinka Sándor Általános Iskola és Nevelőotthonban, amelyet a Fővárosi Csatornázási Művek több mint egy évtizede patronál. Kanizsa József költő bemutatta a SOMOGY folyóirat szerkesztőségének megjelent tagjait , ahol már öt éve jelennek meg versei — Laczkó András főszerkesztőt, írót, Papp Árpádot, az „Égtájunk” rovatvezetőjét, költőt és Leskó László írót, a Somogyi Néplap munkatársát. Laczkó András szólt a folyóirat múltjáról, jelenéről, Papp Árpád a fordítói munkáról, s hogy miért van meghatározó szerepe az „Égtájunk" rovatnak a folyóiratban. A gyerekek nagy érdeklődéssel figyelték a bemutatkozást és sok kérdést intéztek a szerkesztőség tagjaihoz. K. J.