Ajka - Ajkai Szó, 2011 (24. évfolyam, 1-48. szám)

2011-10-14 / 38. szám

24. évfolyam, 38. szám A város lapja 2011. október 14., péntek GYÁSZNAP Mi életünkkel szolgálhatjuk a hazát Nem engedtünk a 48-ból Az aradi vértanúkra emlékezett a város október 6-án. A Templom-dombon az Ajkai Szakképző Iskola Bánki intézményegységének növendékei nagyon szép ünnepi műsort mutattak be. - A történelmi esemé­nyeket 8-10 éves iskolapad­koptatás után a figyelmes diákok már fel tudják idéz­ni, de vajon átérzik-e an­nak a jelentőségét, hogy az ünnepelt hősök minden­nél nagyobb értéket, életü­ket áldozták hitükért, lel­kiismeretük diktálta köte­lességükért? Sokan felisme­rik a tettek lényegét. A mai Magyarország hőseitől nem vár ekkora áldozatot a haza: nem halálunkkal, hanem életünkkel szolgálhatjuk. De továbbra is fontos: olyan nemes célok megvalósítá­sára tegyük fel életünket, dolgozzunk egy életen át, amelyek nemcsak szemé­lyes boldogulásunkat szol­gálják, de a hazát is előbbre viszik. Bárhol kell helytáll­­nunk: szerelőműhelyben, a földeken, egy hivatalban, a katedrán vagy az iskolapad­ban, tartsuk be, amire esküt tettünk, amit felvállaltunk. Felnőtt fejjel persze sokféle­képpen értelmezhető 1849. október hatodika; tanulsá­gai ennél összetettebbek. A történelmi pillanat értel­mezői szinte soha nem fe­ledkeznek meg megjegyez­ni, hogy a magyar szabad­ságért folytatott küzdelmük miatt egykor kivégzett tá­bornokok többféle nemzeti­séget képviseltek. Ennek ma is megvan az aktualitása: a mai Európában, főleg Ke­let-Európában, a felemelke­dés záloga szintén a nemze­tek összefogása, a nemzeti­ségi ellenségeskedés helyett. Bár ma nemzetünk felemel­kedését, szabadságát nem akadályozzák az 1848/49-es értelemben vett fenyegeté­sek, az Európai Unió tagja­ként azonban mi is - mint minden nemzet - ragasz­kodunk jó értelemben vett függetlenségünkhöz, ha­gyományainkhoz, egy szó­val: magyarságunkhoz. Mindannyian, mi becsü­lettel dolgozó emberek, po­litikai hovatartozás nélkül. Koncentráljunk hát valódi feladatainkra, példát adva a felnövekedő fiataloknak! - mondta ünnepi beszédében Nagy Zoltán, az Ajkai Szak­képző Iskola és Kollégium igazgatója. Végül a város vezetői, a pártok, társadalmi szerve­zetek képviselői elhelyezték koszorúikat a kopjafa tö­vében. A megemlékezésen közreműködött a Bányász Fúvószenekar. ♦ * * A tósokberéndi város­részben a kopjafánál tartot­tak megemlékezést a nem­zet gyásznapján. Az emlé­kező beszédet Reider And­rás tartotta. A városrész önkormányzati képvise­lője ebben arra helyezte a hangsúlyt, hogy bár ilyen­kor vesztes csatáinkra, elti­port forradalmainkra em­lékezünk, aki a győzelmét ünnepelhetné, az ma már nincs sehol. Hiszen hol van a mohácsi és a világosi sí­kon, vagy a budapesti utcá­kon győzelmet arató otto­­mán, Habsburg, vagy szov­jet birodalom? Pedig az el­bizakodott hatalom nem csupán úgy érezte, hogy jó munkát végzett, és elérte célját, de azt is elhitte, hogy immár örök időkre beren­dezkedhet Magyarorszá­gon.­­ A magyarokat azonban mégsem sikerült megtör­ni. Megalázottan, magunk­ra hagyva, szétdarabolva, a törvényeinket semmibe véve, áruló arisztokraták­kal a nyakunkban sem en­gedtünk a 48-ból! - mond­ta. - Hiába fojtották vérbe szabadságharcunkat, hiába söpörték el a törvényes ren­det, mi magyarok kitartot­tunk a szabadság, és kitar­tottunk egymás mellett is. Ezért kellett a magát min­denhatónak és abszolútnak gondoló uralkodónak eláll­nia attól a szándékától, hogy nélkülünk és ellenünkre re­formálja meg az országot, és ezért kellett végül a biroda­lomnak kiegyeznie velünk.­­ A magyar szabadság és függetlenség lényege az, hogy szabadon és büszkén kimondjuk: a magyar nem­zet, az egységes magyar nemzet számunkra esz­mény. Hogy nekünk ma­gyaroknak fontos a hazánk. Fontos a nemzet, a nemzeti összetartozás, a nyelvünk, a kultúránk, a mi földünk, az európai keresztény hagyo­mányaink, hogy nekünk fontos a család eszménye, a hűség, az igazmondás és a becsület, ez a magyar sza­badság - zárta beszédét a képviselő. A tósokberéndi megem­lékezésen a Regös Nyug­díjasklub tagjai működtek közre műsorukkal. Igyg-ZsGE. Nagy­ Zoltán, a megemlékezés szónoka gyertyát gyújtott a hősök kopjafájánál (Fotó: Györkös) AZ ONLINE ÚJSÁG Cikkeink nagy része már az újságban való megjelenés előtt, ese­tenként bővebb terje­delemben, több képpel látható, olvasható a kristalyvolgy.kapuja.hu honlapon! KÖZÉPPONTBAN A politika iszapjában A katasztrófaturistánál csak egy rondább emberfaj tűn­het fel ott, ahol nagy a baj: a katasztrófapolitikus. Rá­adásul azt látjuk, hogy bővebben terem, mint eső után a gomba. Azokban a tavaly őszi döbbenetes napokban, amikor a maró, vörös iszap elárasztotta a tározók alatti települése­ket, nemcsak a hivatásos mentőalakulatok és a segíteni akaró, saját életüket is kockára tevő, legalább egy esetben fel is áldozó önzetlen civilek siettek a helyszínre, hanem azok a politikai hiénák is, akik azonnal meglátták életük nagy lehetőségét a mások tragédiájában. Öltönyös-nyak­­kendős figurák gumicsizmát húztak és védősisakot a fe­jükre (a csizma kellett a sárban, a sisak meg jól mutatott a fotókon) és siettek nyilatkozni, vagy ha őrájuk konkrétan a kutya se volt kíváncsi, akkor legalább nyakukat nyúj­togatva feltűnni a magasabb rangúak háta mögött a hír­adókban. Mit mondjak, gusztustalan látvány volt. Még gusztustalanabb csak az volt, ahogyan az évfordu­ló kapcsán politikushoz méltó szelektív emlékezettel hát­ba veregették és kitüntették egymást. Az elismerések osz­togatása persze nem indokolatlan, hiszen azok a napok nemcsak a tragédia, hanem a hősiesség napjai is voltak. Ám még a megérdemelten jutalmazottak dicsőségére is árnyékot vet az, ahogyan a katasztrófapolitikusok meg­szűrték a politikailag megfelelő és a nemkívánatos hely­ről érkezett hősöket. Láng György Géza A városban még jobb a helyzet Javuló ajkai foglalkoztatott­ság címmel közöltünk cik­ket előző számunk első ol­dalán, a benne foglalt ada­tok azonban a térség­re vonatkoztak Megtud­tuk, a városban még jobb a munkaerőpiaci heyzet. Mint írtuk, a Veszprém me­gyében nyilvántartott állás­keresők gazdaságilag aktív népességhez viszonyított augusztusi aránya 9,3%-ot ért el, ami a régió átlagánál 0,8%-ponttal, az országos értéknél pedig 3,1%-pont­­tal kisebb. Ajka körzeté­nek 9,4%-os mutatója - az egy év alatt bekövetkezett 3,5%-pontos javulás hatásá­ra - a megyei átlagot mind­össze 0,1%-ponttal haladja meg, és 0,7%-ponttal ked­vezőbb a régiós középér­téknél (10,1%).A hónap so­rán a legnagyobb munka­erő-kereslet Pápa és Ajka térségében mutatkozott, és a legtöbb eredményes köz­vetítést is ezekben a foglal­koztatási körzetekben bo­nyolították Azóta megtudtuk, hogy Ajka városában még a tér­ség imponáló számadatai­nál is jobb a helyzet. Az ál­láskeresők gazdaságilag ak­tív népességhez viszonyított aránya már tavaly július­ban is csak 7,45% volt, ami egy év alatt 5,2%-ra csök­kent. Jelenleg kb. félezerrel vannak kevesebben munka nélkül városunkban, mint tavaly ilyenkor voltak.

Next