Balatonlelle - Lellei Újság, 2001 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
MELLÉKLET Lehel Újság 2001. JANUÁR Eötvös Károly: UTAZÁS A BALATON KÖRÜL Szemelvények Előszó Eötvös Károlyról azt olvashatjuk a lexikonban, hogy 1842-1916-ig élt; hírlapíró, ismert ügyvéd, kiváló szónok volt. Művei nagyrészt átmenetet alkotnak az anekdotikus visszaemlékezés és a regény között. Ide sorolható fenti című műve is, melyben egy 25 évvel korábbi utazásra emlékezett vissza a XIX. század végén, rendkívül élvezetes olvasmányt nyújtva mindarról, amit azidő tájt látott, tapasztalt a Balaton körül. A régi Balatonról már korábban megszerzett ismereteink gyarapítását is szorgalmazzák a lap hasábjain közlésre szánt részletek, szemelvények. Bevezetőül két idézet a könyvből: „A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból, s ragyogó reménység a jövendőre. ” „ Czélunk nem az volt, hogy voltaképpen fölfedezzük a Balatont. Pedig még ma sincs igazán fölfedezve. Hogy a Balaton máig sincs még fölfedezve, legékesebben bizonyítja ezt az a húsz-harmincz tudós férfiú, akit a történetírás balatoni bizottságnak nevezett el, és aki tíz év óta mindig a Balatont fedezi föl, de munkáját máig sem végezhette el. ” (K.L.) A Balaton Ott fekszik a befagyott Balaton. Igazán fekszik - némán és mozdulatlanul. Messze-messze, ameddig a szemed ellát, fehér halottas szemfedő borítja. A jég, amely eleven vízét betakarja, s a köd, amely fátyolt borít a jégre. Nem a menyasszony fátyolét, amely alatt élet, melegség, lángoló pír, s égő vágy váltakozik. Hanem a koporsó leplet, amely alatt hideg van. Minő ragyogás, mennyi mosoly, mekkora élet a nyári nap sugarai alatt! Színe örökké változik, mint a szűz hajadon arcza az első szerelmi vallomás közben. Ezüst és arany, smaragdos zöld és zafíros kék, amint verő napfény, rajzó bárányfelhő, vagy viharos felleg terül el az égen. A magasságnak minden mosolyát, minden vidámságát, minden haragját, minden zordon indulatát visszatükrözi - hálával, ha kedves, daczczal, ha mogorva a magasság. Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra, s meglátod az eget. S a szél, ha támad, a hullám is feltámad. Ugrál, játszik, kergeti egymást, cseveg, csattog, kiabál egymásra, s ha neki melegedett, habos fürtökkel ékesíti fel homlokát. A nyári nap sugarai alatt! Ezer szárnyas mulat a nádasok körül. Ott fürdik a libucz, ott piperézi magát a zöld aranyfejű tőke, ott kergeti egymást a göngykacsa, s ott áll komolyan a sekélyen s néz magasra tartott fejjel a sudár nyakú gém. Őrködik a világ fölött De nem ügyel ő rá a sirályok serege. Hosszú fehér szárnnyal czikáznak és kiabálnak a vizek fölött, s le-lecsapnak, ha ostoba kárász vagy ábrándozó gazda közel jön a víz felszínéhez. S ha leszállott a nap: új fény, új élet, új ragyogás. Szép a hold az égen, de sokkal szebb a Balaton tükrén. Száz csillagnak ezer tündöklése az apró hullámokon. S ha áttekintesz a túlsó partra, minden falu alján apró pásztortüzek hosszú sora mosolyog feléd. A rákászok serege fogdozza hóna alá szorított nádnyalábbal a parti pázsitra siető rákot. Kiabálva suhog éjjeli tanyájára a vadludak serege, s nagyot csobban mikor leverődik a vízre a nádason belül. Kevés ideig még társalognak egymással. Kérdi egyik a másiktól: jól laktál-e pajtás? Csöndes jó éjszakát kívánnak egymásnak s aztán ki-ki szárnya alá teszi fejét, s alszik nyugodt lelkiismerettel. Csak az őrgunarak vigyáznak feltartott fejjel, nyitott szemmel hajnalig. (Folytatjuk) A doni hősök emléke A doni áttörés 58. évfordulóján a tragikus sorsú második magyar hadsereg hőseire, a Donnál elesett mintegy százötvenezer magyar honvédre emlékeztek országszerte. A sors igazságtalansága, hogy a Donnál szenvedett katonákat évtizedekig bűnösöknek kiáltották ki. A Don-kanyarban történtek ma már mementóul, a fiatalok számára pedig örök tanulságul szolgálnak, kimondva azt a nyilvánvaló tényt, hogy azok a katonák is a hazáért életüket áldozó hősök, akik parancsot teljesítve egy vesztes háborúban, kilátástalan és elérhetetlen célokért harcoltak. Soha nem felejtjük el azokat a hősöket, akik a Don-kanyarban hazájukért áldozták fel életüket. Ünnepek előtt és után Decemberben egymást követték a rendezvények. Az óvodásoktól a nyugdíjasokig mindenki fontosnak érezte, hogy műsorral, bállal köszöntse az ünnepeket Januárban pedig lehetett pótszilveszterezni. Kultúrházunkban ilyenkor van a legtöbb igazán leilei rendezvény. Mindenki igyekezett kívülbelül díszíteni, szépíteni a házat az összejövetelek idejére. Az iskolások csoportjainak most is alkalma nyllt a lellei felnőttek számára megmutatni, hogy mit tanultak az elmúlt időszakban. A közönség láthatta, hogy mennyit fejlődtek az ismerősök, rokonok gyermekei. A szereplők is vidáman léptek fel, jókedvűen mutatták be tudásukat. A nyugdíjasok rendezvényein pedig a legfontosabb a mindenkit megmozgató tánc volt, de az énekkari és színpadi műsor valamint a tombola is fokozta a hangulatot Jó volt ott lenni! Konkoly László