Békéscsaba - Tót Melanzs, 2016 (7. évfolyam, 1-21. szám)
2016-06-10 / 11. szám
J Ingyenes kiadvány! 2016. június 10., 23. hét * VII. évfolyam II. szám Békéscsaba, Kiadó: Tót Melanzs Kiadó • Szerkesztő: Ferencz Rezső Telefon: 20/34 41 959 • Email: totmelanzs@gmail.com Technikai szerkesztő: Várhegyi János • Nyomtatás: Kopirex Digitális Nyomdaszó MELANZS: keverék, vegyülék, elemi szálakból font fonal; tejeskávé (az osztrákoknál). Francia és német szó is. (Lapoda Multimédia) Digitális Nyomda www.kopirex.hu kopirex/ökopirex.hu Tel.: 06 20/947-0201 Békéscsaba, Ulésházi u. 5. ' PEKARIK Gumiszerviz Kft. £ / 1TAT.1 a belvárosban várja kedves Jókai utca 42. ^ 66/520-320 Ht -t ^ FALI ÉS KÁRTYANAPTÁRAK V vg!SZÉLVÉDŐ javítás 3000.-tól 30/9451-391 ________________r d 4~á.fixjTtíJSörLirt-Ly. Sörfesztivál: csabai korzó a Szent István téren A 16. Csabai Sörfesztivál és Csülökparádé június 14- 18 között nem csak a szokásos helyszínen, a városi sportcsarnok környékén, hanem a város főterén a Szent István téren is berendezkedik. A szervezők hagyományosan magas színvonalú koncertsoro zattal - Wellhello, Halott pénz, Hoolligens, Road, R-GO, Kowalsky meg a Vega, Tankcsapda, Ákos - és hagyományosan exkluzív sörkínálattal és csülökélményekkel várnak mindenkit a fesztivál sportcsarnok melletti helyszínére. Ám Kárpát-Medence Nemzeti Értékei és Hungarikumai kiállítás és vásár ezúttal a Szent István téren rendezkedik be, ahol ezúttal nem csak a természetes díszlet lesz korbeli, hanem a hangulat is, melyről Békéscsabai Hagyományőrző Kuturális Kör gondoskodik. Felsír a tárogató - kezdi rögtön a közepén (vagy az elején?) Mácsai Sándor, az egyesület elnöke. - Kalocsáról érkezik Vesztergán László, aki napjában többször is megszólaltatja hangszereit. A főtérre varázsoljuk a századforduló csabai piacterének hangulatát. A tárogatóval? Az csak egy kuriózum. Egy csipetnyi piacot rendezünk be a Szabadság tér felőli szökőkút előtt, melynek központjába a BSZC Zwack József Vendéglátóipari és Kereskedelmi iskola boltmúzeuma lesz. Kitelepítjük a térre az iskolából. Csak a pénztárgép „hatemberes”. Köszönet a lehetőségéért Bagyinka Erzsébetnek. Árulnak is benne, vagy csak nézni lehet a boltot? Természetesen árulunk is. Híres eladók fogadják a vásárlókat. Tusi (Baukó András), akit mindenki az Előre gyúrójaként ismer a városban, boltos segédként kezdte életét, és Kárpáti Józsi, a rőfös idézik fel a békebeli boltok hangulatát. Már beszereztünk bocskorszíjat, krumplicukrot, „Hitler-szalonnát” (szeletelhető lekvár) és még sereg korabeli terméket. Milyen lesz a piactér? Lesznek élő állatok is, meg igazi piaci standok. Esténként korhű ruhákban a Jókai Színház fiatal művészei sétálgatnak majd az estére korzóvá alakuló piactéren, melyhez a díszleteket a Jókai Színház kelléktárából kaptuk meg, köszönet érte Bojczán József műszaki csoportvezetőnek, aki segített kiválogatni a díszleteket. Lehet vásárolni, konózni. Milyen attrakciókkal várják még a főtérre érkezőket? Lesz népzenei diszkó. Dr. Jobbágy Zoltán válogatásában a Kárpát-medence valamennyi tájegységének, Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Vajdaság muzsikája is megszólal majd. Unikális lesz Török Tilla lemeze, hiszen a Török család a Vajdaságból kiállítóként is itt lesz a vásáron. Szederbort és szeder szörpöket készítenek. A békési zeneiskola fúvószenekara Bagoly László vezetésével minden nap térzenét ad majd, fellépnek a csabai korzón a Nefelejcs Népdalhor és a Kisiratosról (Románia) érkező Rónaság citerazenekar is Juhász Kálmán vezetésével. És mindehhez jönnek még a korzó előre nem látható történései: ismerkedés, szerelemre lobbanás... esetleg elcsattan egy titkos csók a bolt takarásában? (ferencz) Árpád Gyógy- és Strandfürdő. Nyitva tartás: hétfő-csütörtök: 6-20, péntek, szombat: 6-21, vasárnap: 6-20. Tájékozódni: www.arpadfurdo.hu honlapon. Telefon: 66/549-800. Kristály Tisztító.. .. . . ^ -v Nyitva tartas: ^ZaCnn és j JzPtil hétköznap: 8—17. sziuuri Tó üzem szombaton:8_12 JA kristálytiszta megoldás. SZOLGÁLTATÁSOK: • mosás • vegytisztítás • szőrmetisztítás • szőnyegtisztítás • vasalás 5600 Békéscsaba, Kis-Tabán utca 2/A. Telefon: (66) 333-413, Fax: (66) 333-414 ó^E-mail: tisztito@kristalytisztito.hu, www.kristalytisztito.hu/ Önzetlenség Egy éve már, hogy nem esett ilyen sűrű hó. Emlékszem még, egy autó hátsó ülésén gubbasztottam, a mellettem ülő gyermek mosolyára, ahogy a szemembe nézett. Azelőtt más volt Ahogy teltek a hónapok, egyre ridegebb fény áradt felém a családom tekintetéből. Ők voltak, akik felneveltek, enni adtak, kiskoromban megöleltek. Még emlékszem a bőrkárpitra és a karmaimra, ahogy belevájódtak a fékezésnél. Kinyílt előttem az ajtó. Mint mindig, most is kiugrottam rajta, rá a jeges útra. A kocsi elhajtott. A jégeső a szélvédőn koppanva barátságosabbnak tűnt, mint mikor a koponyámon dübörgőn. Percekig álltam az út közepén, reménykedve, hogy meglátom a fényszórókat, hogy visszafordulnak értem. Az utcalámpák kigyulladtak, mikor mellettem megroppant a hó. Felnéztem a férfira. Úgy nézett rám, mint, ahogy legelőször a családom. Örömlények csillantak meg a szemében. A mosolya pedig nagyon kedves volt. Rögvest bizalmat ébresztett bennem. Azt mondta, menjek vele, együtt megvárhatjuk a családomat. A hóban hagyott lábnyomaiban lépkedtem. Egy, még a férfinél is magasabb táblához értünk. A város neve állt rajta. Felolvasta nekem: Békéscsaba. Magam elé képzelem a lábnyomait, s azokban lépkedve haladok most. A hideg szinte megrészegít. A cipőjéből kilógott a lábujja. Sok sétálás után el is kékült. Aggódtam, hisz láttam a fájdalmat az arcán. A pályaudvaron az épület falának dőlt. A szemembe nézett, s egy táska felé mutatott. Rá fél évre tanultam meg, hogy mit is kell tennem. Odaosontam az emberekhez, és kiemeltem a zsebükből egy kis tasakot. Valamikor bőr, valamikor textil került a fogaim közé. Visszamentem a férfihoz s a kezébe adtam a zsákmányt. Mindig kinyitotta, és megnézte mi lehet benne. Mindig az arcát figyeltem ekkor. Sokszor elhúzta a száját. Mélyet sóhajtott és a szemembe nézett. A csalódása tekintetében sötétebb volt, mint maga a végtelen éter. Fájdalom lobbant fel a szívemben. Soha nem akartam látni ezeket a gyötrő szemeket. Megállók a sarkon. Egy busz gurul el előttem. Ahogy elhagyja a beálló helyét, az üvegblokkot pillantom meg. Alatta van egy kis rés, amin át tudok kukucskálni. Egy hátizsák van mögötte. Odaügetek s fellépek a hatos megálló padkájára. Osonva kúszok oda s kiemelem a zsákmányt. Egy bőrtárca. A gazdám biztosan örülni fog neki. Néha, mikor hasonlóan vastag pénztárcát találtam, mint ez, az a férfi, aki a gazdámmá vált, nem volt csalódott. Egyszer egy ilyen zsákmányt vittem neki, kiemelt belőle egy papírköteget, és rám mosolygott. Hiányos volt a foga, feketék, rosszak. A szeme alatt meggyűrődtek a ráncok. Mégis, boldoggá tettem, s akkor örült a szívem. Az elgyötrő pillantása, amit a csalódás iszapja mosott át, nem keltett bennem bűntudatot. Leguggolt, ropogó térdére nehezedett. Kitárta a kezeit, majd magához ölelt. Remegő ujjaival a bundámba túrt. Nem érdekelte az, hogy csatakos vagyok. A könnyeivel mosta az arcomat. Vigasztalni próbáltam. Ám a nyüszítésem elfúlt hangos, hörgő zokogó lélegzeteiben. Azt suttogta, indulnunk kell. A gazdám sosem állt tovább nélkülem, mindig várt rám, türelmes volt. A tárcát a tenyerében szorongatta. A karja lelógott hosszú, sovány lábai mellett. A túloldalra érve megállított. Azt mondta, várjak rá. Leültem a bejárat elé. Gazdám eltűnt egy fal mögött. Engedelmesen vártam rá. Egy zacskóval a kezében tért vissza. Étel volt benne. Odabicegett hozzám, s a kezét a fejemre tette. Büszke pillantást lövellt felém, miközben kiemelt a szatyorból egy kiflit s felém nyújtotta. Nem akartam mohó lenni. De gyomrom szinte diktátorként uralkodott az álkapcsomon. A férfi nevetett, mikor a kifli héját tépkedve felfaltam az ajándékát. Lekuporodott mellém, s ő is falatozni kezdett. Amellett a bolt mellett állok meg, ahonnan a gazdám kiflik tömegével lépett elő. Ha odaadom neki ezt a kövér kis tasakot talán újra megölel s a fülembe suttog. Előre szegem a pillantásom, ismét a hófehér útra. A táj egy hanyag festményre emlékeztet. Enyhe volt akkoriban a hóesés. Gazdámmal a kiadós falatok után másfelé ballagtunk. Ott is várnom kellett. Sokkal többet, mint a kifliknél. Ez a fal átlátszó volt, mégis, inkább csak a tükörképem pislogott vissza rám az utamat állva. Haragudtam rá! Hogy jön ahhoz, hogy megtagadja tőlem a gazdám látványát? Elkeseredetten a földre pillantottam. Leültem a jeges járdára. Valami megérintette a fejem. Megugrottam ijedtemben, de mikor a gazdám állt előttem friss, új illatú kabátjában és egy sapkában, megkönnyebbülten felsóhajtottam. Az ujjaival intett nekem. Habozás nélkül követtem, a lábnyomaiban lépkedve. Egyenes derékkal sétált. Feltűnt még valami, a lábujját sehol nem láttam. Egy bakancs melegítette. A gazdám délcegen ment. Sosem láttam még ilyennek, de boldoggá tett A lépteim ruganyosabbak lettek abban a pillanatban. Ha ő büszke, én is az vagyok. Azon az estén úgy éreztem, hogy otthon vagyok. Vele vagyok, hozzá tartozom. Megállok a kerítés előtt. Fák magasodnak odabent. Pár méterrel arrébb lépkedek, s a drótok alatti lyukon nagy nehezen átpréselem a testem. Ezt még két napja ástam ki. Miután a kerítést magam után tudom, a gazdám felé pillantok. Hazaértem! Azon az estén, mikor az a büszkévé vált férfi új kabátot vett, nagyon hideg volt A részegítő hideg méregként mart a csontjaimba. A bőröm, hiába a bundám, zsibbadt és szúrt. A hópelyheket makacs szél vágta az arcunkba, mintha büntetni akarna..., mintha rosszat tettem, tettünk volna. A gazdám a pályaudvar egyik padján gubbasztott. A kabátot összehúzta magán. Hallottam a fogai vacogását, átkozta a telet, a hideget. A fejem az ölében nyugtattam. Az egész testem remegett. A farkamat közel húztam a lábaimhoz. A pad résein keresztül átfújt a szél. Úgy éreztem magam, mintha dér csipkedné a hasam, mint nyáron a makacs szúnyogok. Jaj, visszasírom azt a meleget. Inkább a vérszívók, mint látni, hogy... felemeltem a fejem. Könnyes arcára már ráfagytak a könnyek. Ismét szenvedett Felnyüszítettem. Mit tehetnék? Mivel segíthetnék? Az embernek, aki az ételéből adott, aki szeret engem, akkor is, mikor már nem vagyok aranyos? Mivel, mivel tehetném megint boldoggá? Melegséget éreztem a hátamon. A remegésem egy pillanatra abbamaradt. Felnéztem a gazdámra. Azt mondta, hogy megérdemlem. Hogy kitartottam mellette, hogy én jobb vagyok őnála, s hogy szeret engem. A barátjának nevezett. Meleg volt. Lehunytam a szemem. Boldog voltam, a szavai hallatán. Leteszem a kövér tasakot a hideg kőre. Leheveredek mellette. Egy varjú vészjósló károgását hallom. A követ méregetem a szemeimmel. Boldog voltál gazdám. Én is az voltam. A kabát ugyan elveszett, amit azon az estén rám terítettél, de ebből veszünk másikat. Emeld ki belőle megint azt a sok papírt! Hadd lássam ismét, hogy boldog vagy, hogy én is az legyek! Gyerünk gazdám! Induljunk! Itt vagyok, nem kell tovább várnod rám. Vegyünk megint kifliket, neked új bakancsot! Ne kelljen látnom hűvös arcodon a fagyott könnyeket, fáradt ráncaid között a bút, keserűséget! Legyünk együtt ismét boldogok! Ölelj újra át, szoríts a karjaidba! Kérlek gazdám, szeress engem azzal a csillogó szemeddel! Te önzetlen ember, miért fekszel itt? Miért hagytál magamra? Türelemre intettél. Te is mindig így vártál rám. Hát itt vagyok. S most én fogok várni rád...csak nyisd ki végre a pénztárcát, drága gazdám! Kovács Liliána BSZC Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátóipari Tagiskolája