Békéscsaba - Tót Melanzs, 2016 (7. évfolyam, 1-21. szám)

2016-06-10 / 11. szám

J Ingyenes kiadvány! 2016. június 10., 23. hét * VII. évfolyam I­I. szám Békéscsaba, Kiadó: Tót Melanzs Kiadó • Szerkesztő: Ferencz Rezső Telefon: 20/34 41 959 • Email: totmelanzs@gmail.com Technikai szerkesztő: Várhegyi János • Nyomtatás: Kopirex Digitális Nyomda­szó MELANZS: keverék, vegyülék, elemi szálakból font fonal; tejeskávé (az osztrákoknál). Francia és német szó is. (Lapoda Multimédia) Digitális Nyomda www.kopirex.hu kopirex/ökopirex.hu Tel.: 06 20/947-0201 Békéscsaba, Ulésházi u. 5. ' PEKARIK Gumiszerviz Kft. £ / 1TAT.1 a belvárosban várja kedves Jókai utca 42. ^ 66/520-320 Ht­ -t ^ FALI ÉS KÁRTYANAPTÁRAK V vg!SZÉLVÉDŐ javítás 3000.-tól 30/9451-391 ________________r d 4~á.fixjTtíJSörL­irt-Ly. Sörfesztivál: csabai korzó a Szent István téren A 16. Csabai Sörfesztivál és Csülökparádé június 14- 18 között nem csak a szokásos helyszínen, a városi sportcsarnok környékén, hanem a város főterén a Szent István téren is berendezkedik. A szervezők hagyományosan magas színvonalú koncertsoro­­ zattal - Wellhello, Halott pénz, Hoolligens, Road, R-GO, Kowalsky meg a Vega, Tankcsapda, Ákos - és hagyományosan exkluzív sörkínálattal és csülök­élményekkel várnak mindenkit a fesztivál sport­­csarnok melletti helyszínére. Ám Kárpát-Medence Nemzeti Értékei és Hungarikumai kiállítás és vásár ezúttal a Szent István téren rendezkedik be, ahol ezúttal nem csak a természetes díszlet lesz korbe­li, hanem a hangulat is, melyről Békéscsabai Ha­gyományőrző Kuturális Kör gondoskodik. Felsír a tárogató - kezdi rögtön a közepén (vagy az ele­jén?) Mácsai Sándor, az egyesület elnöke. - Kalocsáról érkezik Vesztergán László, aki napjában többször is megszólaltatja hangszereit. A főtérre varázsoljuk a szá­zadforduló csabai piacterének hangulatát. A tárogatóval? Az csak egy kuriózum. Egy csipetnyi piacot rendezünk be a Szabadság tér felőli szökőkút előtt, melynek köz­pontjába a BSZC Zwack József Vendéglátóipari és Keres­kedelmi iskola boltmúzeuma lesz. Kitelepítjük a térre az iskolából. Csak a pénztárgép „hatemberes”. Köszönet a lehetőségéért Bagyinka Erzsébetnek. Árulnak is benne, vagy csak nézni lehet a boltot? Természetesen árulunk is. Híres eladók fo­gadják a vásárlókat. Tusi (Baukó András), akit minden­ki az Előre gyúrójaként ismer a városban, boltos segéd­ként kezdte életét, és Kárpáti Józsi, a rőfös idézik fel a békebeli boltok hangulatát. Már beszereztünk bocskor­­szíjat, krumplicukrot, „Hitler-szalonnát” (szeletelhető lek­vár) és még sereg korabeli terméket. Milyen lesz a piactér? Lesznek élő állatok is, meg igazi piaci standok. Estén­ként korhű ruhákban a Jókai Színház fiatal művészei sétál­gatnak majd az estére korzóvá alakuló piactéren, melyhez a díszleteket a Jókai Színház kelléktárából kaptuk meg, kö­szönet érte Bojczán József műszaki csoportvezetőnek, aki segített kiválogatni a díszleteket. Lehet vásárolni, konózni. Milyen attrakciókkal várják még a főtérre érkezőket? Lesz népzenei diszkó. Dr. Jobbágy Zoltán válogatá­sában a Kárpát-medence valamennyi tájegységének, Felvi­dék, Kárpátalja, Erdély, Vajdaság muzsikája is megszólal majd. Unikális lesz Török Tilla lemeze, hiszen a Török család a Vajdaságból kiállítóként is itt lesz a vásáron. Sze­derbort és szeder szörpöket készítenek. A békési zeneiskola fúvószenekara Bagoly László ve­zetésével minden nap térzenét ad majd, fellépnek a csabai korzón a Nefelejcs Népdalhor és a Kisiratosról (Románia) érkező Rónaság citerazenekar is Juhász Kálmán vezeté­sével. És mindehhez jönnek még a korzó előre nem látha­tó történései: ismerkedés, szerelemre lobbanás... esetleg elcsattan egy titkos csók a bolt takarásában? (ferencz) Árpád Gyógy- és Strandfürdő. Nyitva tartás: hétfő-csütörtök: 6-20, péntek, szombat: 6-21, vasárnap: 6-20. Tájékozódni: www.arpadfurdo.hu honlapon. Telefon: 66/549-800. Kristály­­ Tisztító.. .. . . ^ -v Nyitva tartas: ^ZaCnn és j­ JzPtil hétköznap: 8—17. sziuuri Tó üzem szombaton:8_12 JA kristálytiszta megoldás. SZOLGÁLTATÁSOK: • mosás • vegytisztítás • szőrmetisztítás • szőnyegtisztítás • vasalás 5600 Békéscsaba, Kis-Tabán utca 2/A. Telefon: (66) 333-413, Fax: (66) 333-414 ó^E-mail: tisztito@kristalytisztito.hu, www.kristalytisztito.hu/ Önzetlenség Egy éve már, hogy nem esett ilyen sűrű hó. Emlékszem még, egy autó hátsó ülésén gubbasztottam, a mellettem ülő gyermek mosolyára, ahogy a szemembe nézett. Az­előtt más volt Ahogy teltek a hónapok, egyre ridegebb fény áradt felém a családom tekintetéből. Ők voltak, akik felneveltek, enni adtak, kiskoromban megöleltek. Még emlékszem a bőrkárpitra és a karmaimra, ahogy belevájódtak a fékezésnél. Kinyílt előttem az ajtó. Mint mindig, most is kiugrottam rajta, rá a jeges útra. A kocsi elhajtott. A jégeső a szélvédőn koppanva barát­ságosabbnak tűnt, mint mikor a koponyámon dübör­gőn. Percekig álltam az út közepén, reménykedve, hogy meglátom a fényszórókat, hogy visszafordulnak értem. Az utcalámpák kigyulladtak, mikor mellettem meg­roppant a hó. Felnéztem a férfira. Úgy nézett rám, mint, ahogy legelőször a családom. Örömlények csillantak meg a szemében. A mosolya pedig nagyon kedves volt. Rögvest bizalmat ébresztett bennem. Azt mondta, menjek vele, együtt megvárhatjuk a családomat. A hó­ban hagyott lábnyomaiban lépkedtem. Egy, még a férfi­nél is magasabb táblához értünk. A város neve állt raj­ta. Felolvasta nekem: Békéscsaba. Magam elé képzelem a lábnyomait, s azokban lép­kedve haladok most. A hideg szinte megrészegít. A ci­pőjéből kilógott a lábujja. Sok sétálás után el is kékült. Aggódtam, hisz láttam a fájdalmat az arcán. A pályaudvaron az épület falának dőlt. A szemembe nézett, s egy táska felé mutatott. Rá fél évre tanultam meg, hogy mit is kell tennem. Odaosontam az embe­rekhez, és kiemeltem a zsebükből egy kis tasakot. Va­lamikor bőr, valamikor textil került a fogaim közé. Visszamentem a férfihoz s a kezébe adtam a zsák­mányt. Mindig kinyitotta, és megnézte mi lehet benne. Mindig az arcát figyeltem ekkor. Sokszor elhúzta a szá­ját. Mélyet sóhajtott és a szemembe nézett. A csalódás­a tekintetében sötétebb volt, mint maga a végtelen éter. Fájdalom lobbant fel a szívemben. Soha nem akartam látni ezeket a gyötrő szemeket. Megállók a sarkon. Egy busz gurul el előttem. Ahogy elhagyja a beálló helyét, az üvegblokkot pillantom meg. Alatta van egy kis rés, amin át tudok kukucskálni. Egy hátizsák van mögötte. Odaügetek s fellépek a hatos megálló padkájára. Osonva kúszok oda s kiemelem a zsákmányt. Egy bőrtárca. A gazdám biztosan örülni fog neki. Néha, mikor hasonlóan vastag pénztárcát találtam, mint ez, az a férfi, aki a gazdámmá vált, nem volt csalódott. Egyszer egy ilyen zsákmányt vittem neki, kiemelt belőle egy papírköteget, és rám mosolygott. Hiá­nyos volt a foga, feketék, rosszak. A szeme alatt meggyűrődtek a ráncok. Mégis, boldoggá tettem, s akkor örült a szívem. Az elgyötrő pillantása, amit a csalódás iszapja mosott át, nem keltett bennem bűntudatot. Le­guggolt, ropogó térdére nehezedett. Kitárta a kezeit, majd magához ölelt. Remegő ujjaival a bundámba túrt. Nem érdekelte az, hogy csatakos vagyok. A könnyeivel mosta az arcomat. Vigasztalni próbáltam. Ám a nyüszí­tésem elfúlt hangos, hörgő zokogó lélegzeteiben. Azt suttogta, indulnunk kell. A gazdám sosem állt tovább nélkülem, mindig várt rám, türelmes volt. A tárcát a tenyerében szorongatta. A karja lelógott hosszú, sovány lábai mellett. A túlol­dalra érve megállított. Azt mondta, várjak rá. Leültem a bejárat elé. Gazdám eltűnt egy fal mögött. Engedel­mesen vártam rá. Egy zacskóval a kezében tért vissza. Étel volt benne. Odabicegett hozzám, s a kezét a fe­jemre tette. Büszke pillantást lövellt felém, miközben kiemelt a szatyorból egy kiflit s felém nyújtotta. Nem akartam mohó lenni. De gyomrom szinte diktátorként uralkodott az álkapcsomon. A férfi nevetett, mikor a kifli héját tépkedve felfaltam az ajándékát. Lekuporo­dott mellém, s ő is falatozni kezdett. Amellett a bolt mellett állok meg, ahonnan a gazdám kiflik tömegével lépett elő. Ha odaadom neki ezt a kö­vér kis tasakot talán újra megölel s a fülembe suttog. Előre szegem a pillantásom, ismét a hófehér útra. A táj egy hanyag festményre emlékeztet. Enyhe volt akkoriban a hóesés. Gazdámmal a kiadós falatok után másfelé ballagtunk. Ott is várnom kellett. Sokkal többet, mint a kifliknél. Ez a fal át­látszó volt, mégis, inkább csak a tükörképem pis­logott vissza rám az utamat állva. Hara­gudtam rá! Hogy jön ahhoz, hogy megta­gadja tőlem a gazdám látványát? Elkeseredetten a földre pillantottam. Leül­tem a jeges járdára. Valami megérintette a fejem. Megugrottam ijedtemben, de mikor a gazdám állt előt­tem friss, új illatú kabátjában és egy sapkában, meg­könnyebbülten felsóhajtottam. Az ujjaival intett nekem. Habozás nélkül követtem, a lábnyomaiban lépkedve. Egyenes derékkal sétált. Feltűnt még valami, a lábujját sehol nem láttam. Egy bakancs melegítette. A gazdám délcegen ment. Sosem láttam még ilyennek, de bol­doggá tett A lépteim ruganyosabbak lettek abban a pil­lanatban. Ha ő büszke, én is az vagyok. Azon az estén úgy éreztem, hogy otthon vagyok. Vele vagyok, hozzá tartozom. Megállok a kerítés előtt. Fák magasodnak odabent. Pár méterrel arrébb lépkedek, s a drótok alatti lyukon nagy nehezen átpréselem a testem. Ezt még két napja ástam ki. Miután a kerítést magam után tudom, a gaz­dám felé pillantok. Haza­értem! Azon az estén, mikor az a büszkévé vált férfi új ka­bátot vett, nagyon hideg volt A részegítő hideg mé­regként mart a csontjaimba. A bőröm, hiába a bundám, zsibbadt és szúrt. A hópelyheket makacs szél vágta az arcunkba, mintha büntetni akarna..., mintha rosszat tet­tem, tettünk volna. A gazdám a pályaudvar egyik padján gubbasztott. A kabátot összehúzta magán. Hallottam a fogai vacogását, átkozta a telet, a hideget. A fejem az ölében nyugtattam. Az egész testem remegett. A far­kamat közel húztam a lábaimhoz. A pad résein keresz­tül átfújt a szél. Úgy éreztem magam, mintha dér csip­kedné a hasam, mint nyáron a makacs szúnyogok. Jaj, visszasírom azt a meleget. Inkább a vérszívók, mint lát­ni, hogy... felemeltem a fejem. Könnyes arcára már rá­fagytak a könnyek. Ismét szenvedett Felnyüszítettem. Mit tehetnék? Mivel segíthetnék? Az embernek, aki az ételéből adott, aki szeret engem, akkor is, mikor már nem vagyok aranyos? Mivel, mivel tehetném megint boldoggá? Melegséget éreztem a hátamon. A remegé­sem egy pillanatra abbamaradt. Felnéztem a gazdámra. Azt mondta, hogy megérdemlem. Hogy kitartottam mellette, hogy én jobb vagyok őnála, s hogy szeret en­gem. A barátjának nevezett. Meleg volt. Lehunytam a szemem. Boldog voltam, a szavai hallatán. Leteszem a kövér tasakot a hideg kőre. Lehevere­­dek mellette. Egy varjú vészjósló károgását hallom. A követ méregetem a szemeimmel. Boldog voltál gazdám. Én is az voltam. A kabát ugyan elveszett, amit azon az estén rám terítettél, de ebből veszünk másikat. Emeld ki belőle megint azt a sok pa­pírt! Hadd lássam ismét, hogy boldog vagy, hogy én is az legyek! Gyerünk gazdám! Induljunk! Itt vagyok, nem kell tovább várnod rám. Vegyünk megint kifliket, neked új bakancsot! Ne kelljen látnom hűvös arcodon a fa­gyott könnyeket, fáradt ráncaid között a bút, ke­serűséget! Legyünk együtt ismét boldogok! Ölelj újra át, szoríts a karjaidba! Kérlek gazdám, szeress engem azzal a csillogó szemeddel! Te önzetlen ember, miért fekszel itt? Miért hagytál magamra? Türelemre intettél. Te is mindig így vártál rám. Hát itt vagyok. S most én fo­gok várni rád...csak nyisd ki végre a pénztárcát, drága gazdám! Kovács Liliána BSZC Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátóipari Tagiskolája

Next