Cibakháza - Cibaki Hírek, 2016 (25. évfolyam, 1-10. szám)
2016-01-01 / 1. szám
2016. január Karácsony előtt vásárolni mentem az egyik helyi kisboltba. Nem szokásom tolakodni, ha sort kell állni a pénztár előtt, hát türelemmel kivárom, amíg én következem. Ketten voltak előttem. Egy anyuka a kisfiával, és két iskoláskorú gyermek, valószínűleg testvérek. Nem vitték túlzásba a vásárlást, mindössze kenyeret és néhány alapvető élelmiszert vásároltak. Az eladó összeszámolta és mondta az árat: hatszáztíz forint. Az anyuka vett egy mély lélegzetet, kissé szégyenkezve inkább súgta, mint mondta a pénztárosnak: Tessék felírni! A pénztáros is sóhajtott egyet, majd benyúlt a pénztárgép alá és kivett egy vaskos, szemmel láthatóan gyakran használt, csíkos spirál füzetet. A füzet tele volt nevekkel, oldalanként sorakoztak ABC sorrendben. Sok név, nagyon sok. Fellapozta a megfelelő névnél majd a korábbi bejegyzések alá beírta a hatszáztíz forintot. A következő vásárló által vásárolt néhány száz forint értékű holmi vételára is a füzetbe került. Karácsonykor azt hinné az ember, hogy mindenütt töltött káposzta kerül az asztalra, a gyermekek ajándékot kapnak, aztán ha elmúltak Újévi köszöntő az ünnepek aggódva nézik a fürdőszoba mérleget, hogy a néhány napos pihenés alatt hány kiló kúszott fel. Ezzel szemben látnunk kell, hogy sok család számára gondot okoz, hogy a karácsony bizony eléggé hónap végére esik. Ilyenkorra ha már kifizették az előző havi felírást, ha vásároltak némi tüzelőt, bizony kiürült a pénztárca. A karácsonyi asztalra és a fa alá már alig kerül valami, az is hitelből. Régen nagymamám mesélt a háború utáni idők nehézségeiről. Eszembe jutott amit mondott, hogy a tél volt a legnehezebb, mert télen nem csak az ennivalóról kellett gondoskodni, hanem a tüzelőről is, mert télen bizony mind a kettő egyformán fontos. Ez ma is így van. Nyáron, ha nincs állandó munka vagy csak egy kereset van, még csak-csak lehet valami mellékest találni, de télen nincs semmi. Bizony nem kell ahhoz méteres hó vagy húsz fokos hideg, hogy a tél kemény legyen. A szegénység belopakodjon és helyet foglaljon az ünnepi asztal mellett. Sajnos ez is mindennapjaink része. Nem szállnék be abba a politikai vitába, hogy a szegénység csökken vagy nő és éppen milyen statisztikai módszerekkel lehet kimutatni, de tény, hogy létezik és ma is embereket és családokat nyomorít. Eszembe jutnak Dr. Beer Miklós püspök atya gondolatai az önkéntes önzetlenségről. Ha a jó Isten olyan sorshoz segített bennünket, hogy megtehetjük, akkor segítsünk a nehéz helyzetben lévőkön, akár rendszeresen vagy alkalomszerűen. Ne azért segítsünk másoknak, hogy aztán azzal el tudjunk dicsekedni, hanem azért mert az így helyes. Új évet kezdtünk a naptárban. Reménykedem benne, hogy mire újra eljön Karácsony ünnepe, meg tudják majd venni az ünnepi kenyeret azok is, akiknek az elmúlt évben nem sikerült, és akiknek az elmúlt évben ez nem okozott gondot, a jövőben is meg tudják majd tenni. Kívánok mindenkinek sok sikert, egészséget, boldogságot és békességet! Ha tehetjük szívleljük meg Püspök atya szavait és az önkéntes önzetlenség gondolatát minél többen tegyük magunkévá! Hegyes Zoltán polgármester A zártkerti területek helyzete és fejlesztési lehetőségei A gazos ingatlanok tulajdonosainak felszólítása, megadóztatása A közelmúltban a megyei sajtó is tudósított az önkormányzat azon elképzeléséről, hogy megadóztatná az elhanyagolt zártkerti ingatlanokat. Az elképzelés számos kérdést vetett fel ezért engedjék meg, hogy egy kicsit hosszabb lélegzetvételű írásban ismertessem véleményem és elképzeléseimet nemcsak a lehetséges új adónemről, de a zártkertek helyzetéről és a térséggel kapcsolatos jövőképemről. Talán egy kis történeti visszatekintéssel és helyzetelemzéssel kezdeném. Manapság is gyakran hallani arról, hogy jó harminc évvel ezelőtt a Cibakháza határában lévő zártkerti ingatlanok a szőlő és gyümölcstermesztés központjának számítottak nemcsak helyben, de a megye déli részén is. Ennek a paradicsomi állapotnak ma már csak az emléke él és néhány helyen még a nyomaival találkozhatunk. A terület lehanyatlásának összetett okai vannak. Cibakházán a szőlő és gyümölcskultúra egy sajátos változata alakult ki. Településünk határában mintegy 600 hektárnyi területen találunk szőlő és gyümölcs termesztésére alkalmas, különböző összetételű vályogos homoktalajokat. A termőhelyi adottságokat az elmúlt évszázadban, az akkori lehetőségeknek megfelelően ki is használták. Azonban a 600 hektárnyi területen csaknem 2000 tulajdonos osztozott. Volt idő, amikor a faluban nem is vették emberszámba azt, akinek nem volt legalább egy kis szőlője. A gyakran csak néhány száz négyszögöles parcellákban igyekeztek mindent termelni. A szőlőt sűrű sorokba ültették, úgynevezett gyalog művelésben, amely igen jelentős mennyiségű kézimunkát igényelt. Ha kikelt egy gyümölcs mag, akkor a fát gyakran azon a helyen hagyták meg. A szőlő között pedig sokféle köztest termeltek. Egészen a 80-as évek végéig ez virágzó és működőképes kultúra volt. A viszonylag kisméretű zártkerteket, munka után vagy hétvégén meg tudta művelni a család. A termésből többnyire volt felesleg, amelynek az értékesítésével nem sokat kellett bajlódni, hiszem a számos felvásárló hely valamelyikén szinte bármit el lehetett adni, még az ehetetlenül savanyú vörös meggyet is. A szőlőből, ha termett eladni való mennyiség azt is el lehetett adni, még akkor is, ha a gyümölcsfák alatti árnyékban megtermett, néha igencsak vegyes fajtájú szőlők cukorfoka nem is volt valami fényes. Különösen vonatkozott ez a puszták végében álló öreg diófák alatti termésre. Aztán nagyot fordult a világ. A rendszerváltást követően a mindent felvevő keleti piacok jelentősen beszűkültek, a felvásárló helyek bezárultak. Aki gazdálkodni akart és többet termelt a saját fogyasztásra valónál, azt magának kellett eladni. Munka mellett erre már nem maradt idő. Ráadásul a régi fajtájú szőlőkre már igény sem volt. Termékszerkezet váltásra lett volna szükség. Új fajták telepítésére és a megfelelő támrendszerek kiépítésére és művelés minél nagyobb arányú gépesítésére kellett volna sort keríteni. Itt jött a következő probléma, az elaprózott birtokszerkezet. A néhány száz négyszögöles parcellák nem érték el a gazdaságos üzemméretet. A szükséges váltás egyszerűen nem volt gazdaságos ilyen kis területeken. Ezek a körülmények halálra ítélték a 90-es évekig virágzó kultúrát. A további körülmények, mint pl. a nyírségi „bevándorlók” betelepülése, ezáltal a közbiz