Kiskundorozsma - Dorozsmai Napló, 2021 (32. évfolyam, 1-10. szám)

2021-06-10 / 5. szám

Pedagógusainkat köszöntöttük! Nina még egy hivatás, ahol ennyi a kudarc, a hiábavaló erőfeszítés, és nina még egy munka, ahol ilyen sok a siker, a kellemes meglepetés. Gyergyai Al­bert irodalomtörténész, író, műfordító szavaival élve a tanári pálya minden más pályánál ágasabb, távla­­tosabb, határtalanabb, s mint a Nílus vize, túlárad saját partjain. A jó tanár nemcsak pedagógus, hanem kertész, filozófus, esztéta, lélekbúvár, művész és mes­terember egy személyben, s nemank tudását közve­títi - bár ez sem kevés - hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, mint a kertész, életet visz a könyvekbe, a könyveken és manapság a számítógépen keresztül a világháló közvetítésével a tanításba, állandó és eleven hidat épít az eszmény és a mindennapi, az elvont és tapasztalat közé. A peda­gógusok emlékét egy életen át magunkban hordoz­zuk. A tananyag bár agyunkban megkopik, de a szí­vünk nem felejt. Arra mindig emlékszünk, ki segítette, ki egyengette utunkat kemény szigorral, ámde szeretettel. A legigazibb pedagógusok az utolsó percig velünk maradnak. Talán ezért találták ki ezt a napot. Amikor a napi gondok és problémák kedvüket veszik, Önök is gondoljanak a mosolygó, sikerektől boldog gyermekarcokra és a szülők szűnni nem akaró vastapsaira. Kívánom, hogy mindennapjaikat hassák át az apró örömök és sikerek! Naponta ölelje át Önöket szerető gyerekkéz, nézzenek fel - igaz most néha­iak a képernyőn keresztül - a ragyogó, hálás gyermekszemek, és kapjanak a szülőktől elismerő szavakat. Mert kell az elismerés, kell a szeretet, hogy meg tudjuk vívni - a világjárvány közepette is - a mindennapok csatáit. Egy régi kis történettel köszönöm meg munkájukat és kívánok további sok sikert, nagyon sok erőt, kitartást, jó egészséget! „Egy fiatal férfi találkozik egy idős emberrel. - Emlékszik még rám? - Nem. - Tanítványa voltam. - Hogy van? Mivel foglalkozik? - Én is tanár lettem. - Úgy ítéli meg, hogy jó a munkájában? - Az igazság az, hogy igen. Ön inspirált és sze­rettem volna önre hasonlítani. Kívánai az idős úr, tudni szeretné, hogy mire emlékszik, amivel annyi­ra inspirálta őt, hogy ő maga is tanár akart lenni. A fiatalember elmondja neki a következő történetet: - Egy nap az egyik osztálytársam - aki a bará­tom is volt - bejött a terembe és megmutatott egy gyönyörű, új órát, amit a zsebében tartott. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és elloptam tőle. Hamarosan rájött, hogy az óra eltűnt a zsebéből, és azonnal tájékoztatta a tanárt, aki azon az órán tanított minket. Ön volt az a tanár. Az osztályhoz fordult és így szólt: - Az egyik osztálytársatok óráját ellopták most, az óra alatt. Bárki is lopta el, kérem, azonnal adja vissza. Annyira szégyelltem a megaláztatást az osztály­társaim előtt, nem mertem felfedni magam. Ezután Ön becsukta az ajtót, és azt mondta, hogy álljon fel mindenki, és hogy Ön végig fogja nézni mindan­­­nyiunk zsebét. De szabott egy feltételt is. Mindannyiunknak csukva kellett tartani a szemünket, hogy ne láthassuk a tettest, így is történt. Amikor odaért hozzám, a zsebemben megtalálta az órát, és elvette. Utána folytatta a keresést a többiek zsebében is, és amikor végzett, azt mondta: - Most kinyithatjátok a szemeteket. Előkerült az óra! Soha nem említette a nevem az osztály előtt, és soha nem említette az ese­tet még négyszemközt sem. Arra számítottam, hogy majd kinéz engem innen és elítél, de nem így lett. Azon a napon örökre megmentette a méltóságomat. Az a nap volt egész életem legszégyenteljesebb napja, és Ön a maga módján egy nagyon emlékezetes leckét adott nekem. Most már emlékszik az esetre, tanár úr? - Igen, hallgatva Önt, minden eszembe jutott. De van valami, amire nem emlékszem, és ez maga, mert az én szemem is aukva volt, amikor kerestem.” Mindannyiunk hálás köszönetét Szentes Bíró Ferenc tolmásolta szere­tettel Önöknek! FORRÁS: INTERNET TUDÁSTÁRA A 90 éves Szabó Pál (Péter Pál) köszöntése Bensőséges ünnepre került sor május 15-én a Vadliba utcában. Szabó Pali bánit köszöntöttük 90. születésnapja alkalmából. Az ünnepségen, az ünnepeken és caládján kívül részt vett Mihálffy Béla önkormányzati képviselő és Hajdú Géza művelődési ház igazgató. Magyarország miniszterelnökének és Szeged Város Polgármesterének jókívánságait tolmásolta a képviselő úr, aki virágot, és emléklapot is adott át. Ezután az udvaron koccintottunk az ünnepelt egészségére. Pali bácsi Meggyesbodzáson szüle­tett, aki beszélt ifjú koráról. Fodrásznak tanult és a Mars téri fodrászüzletben dolgozott nyugdíjazásá­ig. Az 1980-as évek elején a Vöröskeresztes nyugdíjas klub alapító tagjai voltak feleségével Ancikával, aki sajnos 7 éve elhunyt. Vele sohasem veszekedtek, mindig mindent meg tudtak beszélni egymással. Két leánygyermekük, három unokájuk és két dédunokájuk született. Pali báai nyolcvan éves koráig aktívan dolgozott, mert több kertje volt és a ház körül is akadt mindig tennivaló. Mindennapjait a ház kertjében, újságolvasással és tv nézéssel tölti. A hosszú élet titkát abban látja, hogy békésnek kell lenni és dolgozni kell. Vallja, sokat legyünk a szabadban és reggelente egy kis pohár pálinka biztosítja azt, hogy jól érezzük magunkat. Szemmel láthatóan Pali báai jó erőben-egészségben van, melyhez a szellemi frissesség is járul. Isten éltesse sokáig!

Next