Előszállás - Kisbíró helyett, 1991 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Az év kezdetén - a számadások és fogadkozások idején - szeretnénk, ha lapunk szerkesztőbizottságának reményteli jókívánságai is helyet kapnának az Önök szívében! Kívánjuk, hogy minden eddiginél legyen erősebb a hitünk, hogy az előre látható, s főleg a láthatatlan nehézségek ellenére is van jövőnk, lesznek ünnepeink és boldog hétköznapjaink. Kívánjuk: legyen teljesebb a szeretet, mely körülveszi majd Önöket órán a világ retteneteivel szemben, s amivel maguk is védhetik szeretteiket, társaikat, a jobb, a szebb életért munkálkodókat. Kívánjuk: legyen kiapadhatatlan a reményforrásunk, hogy jövő ilyenkor ugyancsak kívánhassunk egymásnak boldog, békés új esztendőt! Sok nehézség, az eddigieknél is több megpróbáltatás és nagy infláció vár ránk. Több lesz a keserűség, az indulat, a meg nem értés. Csak úgy tudunk kilábalni - ez meggyőződésem - tengernyi bajunkból, ha összetartunk. Kedves Olvasó! Végre összetartunk! Egyszer végre összetartunk, ahogyan a nagy nemzetek tették és teszik . Ne áltassuk magunkat, amiben van, eddig éltünk, s amit sokó ideig, egy igazságosabb társadalom ígéretének véltek, reménytelenül összeomlott. Látszólagos létbiztonságunkért, szerény jólétünkért most kell megfizetnünk, mégpedig drágán. Visszaút nincs. Ebből a helyzetből csak előre menekülhetünk: alkalmazkodnunk kell a világ gazdasági rendjéhez, hogy jelenlegi gondjainkon mielőbb felülkerekedjünk. Ez csak rajtunk 11, mástól hiába várjuk a megoldást. Először is meg kell tanulnunk békességben együtt élni! A legtöbbet önmagunktól várhatjuk, és kell is elvárnunk: együttérzést és együttműködést. Természeti és társadalmi csapást csak a kölcsönös segítő szándék segít átvészelni. Ami volt elmúlt. Ideje, hogy végre előre tekintsünk, s magunk vállaljuk a sorsunkért a felelősséget. Göncz Árpád köztársasági elnök szavaival fejezném be soraimat: "Igen: 1991. embert próbáló és emberséget próbáló, társadalomkovácsoló esztendő lesz, történelemformáló esztenő - s hiszem, hogy nem közös szégyenünk, hanem mindannyiunk közös büszkesége. Ehhez adjon az Isten mindannyiunknak erőt, egészséget, türelmet és bölcsességet . " Jákliné Kovács Éva