Érd - Érdi Újság, 1999 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1999-01-08 / 1. szám
INGYENES IX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1999. JANUÁR 8. Az elhurcolás évfordulójára - 1945. január 8. „Hol nyugszunk, nem tudja barát, feleség, gyerek. Elszórt testünk nyomtalanul nyelte magába a föld. Szívetek őrizzen: milliók eleven milliókat. Áldozatunk nem a gaz jogcíme. Jóra parancs.” Keresztury Dezső: Sírvers . Január elején minden érdi családban gyászolnak. Felidézik a múlt fájó emlékét. Szívük mélyén újra elsiratják szeretteiket, akik egy kegyetlen korszak névtelen áldozatai. Névtelenek, mert az elhurcoltakat nem jegyzi piros betűkkel a történelem, a lágerekben pedig emberi méltóságuktól megfosztva, „darabszám” tartották nyilván őket. A halottak sírjait nem jelzik fejfák, tetemeik szerteszét árkokban, bombatölcsérekben vagy közös gödrökben fekszenek a végtelen orosz pusztákon. S akik mégis visszatértek némán hordozzák magukban átélt testi és lelki szenvedéseik emlékét. Nemzeti és egyéni tragédiák vannak mögöttük, és még csak el sem mondhatták fájdalmukat, hiszen jó ideig elhurcolásukról még beszélni sem volt szabad. Az 1944. december 22-én kiadott 0060. számú szovjet katonai parancs alapján az Ideiglenes Nemzeti Kormány Belügyminisztériuma közreműködésével gyűjtöttek össze békés polgárokat közmunkára. A rendelkezés nemcsak a Magyarországon élő németeket (még a vegyes házasságból születetteket is) sújtotta, hanem a magyar civil lakosságot úgyszintén. Mindenütt mezőgazdasági betakarítás, hídépítés vagy igazolvány kiadás címén hívták össze az embereket, és csak később derült ki, hogy becsapták őket. Érd csaknem összes férfilakosát elvitték 1945. január 8- án. Már január 6-án kezdődött az emberhajsza. Éjjel kb. 100-120 házba törtek be szovjet katonák. Hangos „davaj! davaj!” kiáltással összeszedték, és pincébe zárták azokat, akiket otthonukban találtak. Majd kihirdették, hogy Érd és a környező községek minden 16-50 év közti férfilakosa jelenjen meg 8-án a vásártéren, ahol igazolást fognak kapni. Az összesereglő 3-4000 embert ugyanazon ürüggyel útnak indították Ercsibe. A szerencsétlen emberek, férfiak és nők vegyesen, valójában ismeretlen cél felé meneteltek. Gyötrelmes kálváriájukról közülük Ludwig Andortól, Eszes Jánostól és Vendeltől, Szilágyi Józseftől, Dudás Margittól - apjáról Dudás Lajosról olvashatunk beszámolót -, Szebeni Ilona „Haza fogunk menni” című tényfeltáró könyvében. „Az emberek csak jöttek és feketéllett a tömegtől a templom melletti tér...” - írja Ludwig Andor. Az igazoló papírért azonban tovább hajtották őket a 15 km-re lévő Ercsinél, kit Szegedig, kit Temesvárig, Tocsánig, a Donig, a Kaukázusig és még ki tudja meddig... Folytatás a 2. oldalon»* Menet a vég felé - katonák, civilek 1945 v Felhők között napsugár Kistécső a Tisza romániai túlfelén terül el, többségében erdélyi magyarok által lakott terület. Az árvíz őket sem kímélte, és bár az ő házaik is összeomlottak, lakhatatlanná váltak, az eddigi életük szinte porrá omlott, mégsem az ő problémájuktól volt igazán hangos a magyar sajtó. Az Érdi Önkormányzat vezetősége eddig is - mondhatni - baráti kapcsolatban állt Csíkszereda önkormányzatának tagjaival, tőlük érdeklődtek a romániai árvízsúlytotta területekről, így figyeltek fel a szerencsétlen . orsú kisrécsői emberekre. Mivel Kárpátalja árvízkárosultjainak már jócskán jutott az érdi lakosság szeretetcsomagjaiból, ezért az önkormányzat vezetői úgy érezték, hogy most másokon is segítenünk kell. Így indult el először 1998. november 26-án az első tanszport Pató Simon alpolgármester úr vezetésével. A szállításban résztvevők, név szerint: Dombai Tamás, Kluták László, Mike László, Horváth Géza és Lengyel István, saját idejükből, saját pénzükből tették meg az utat. A román hatóságok rugalmasan álltak az ügyhöz, az RMDSZ tagjai minden adminisztrációt elintéztek, hogy a három autóból álló konvoj különösebb gond nélkül jusson el a rájuk már nagyon váró éhes, nincstelenné vált emberekhez. A rombadőlt házak előtt felsorakoztak a lakosok, és a mieink - az ottani vezetők segítségével -kiosztották az élelmiszereket, mosószereket, takarókat, ruhákat, így egyenesen azok kaphatták meg ezeket a létfontosságú dolgokat, akik igazán rászorultak. A hála nem is maradt el, olyan mértékű szeretet sugárzott a magyarországiak felé, mely még most - beszélgetésünkkor is - megrendült mosolyt csal Pató Simon arcára. - Olyan erővel öntötte el a víz a falut, hogy volt olyan ház, melynek az ajtaján bezúduló víz a ház hátsó falával együtt ment ki... Ott jártunkkor is a villanyvezetékekről még jó néhány helyen lelógott a víz hordalékából odakerült szemét. Folytatás a 2. oldalon»* Első zenei CD Érden Okkal lehetünk büszkék az első - és reméljük nem utolsó - CD lemezre, mely címében is reprezentálja tartalmát: összeállítás Érd zenei kultúrájából. Minden elismerés, mert minőségében és a szereplők felsorakoztatásában igen nívós zenei anyagot hallgathatunk meg. Megszólal a Körösi Csoma Általános Iskola „Kicsinyek kórusa”, tisztán zengő gyerekhangokkal. A Körösi Csoma Sándor Kamarakórus, a Szirmok Női Kar és a Minaret Férfikar a tőlük megszokott színvonalas előadásban adnak válogatást repertoárjukból, végül - de nem utolsó sorban - a Benta Népzenei Együttes vidám műsora oldja a komoly hangvételt. Mindez Bárány Gusztáv zenei rendező munkáját is dicséri, Szomszéd Anna címlapterve és tipográfiája méltó keretet ad a szép éneknek és muzsikának. Az „Érdi Napok 1998” című CD-t az Érdi Polgármesteri Hivatal adta ki. G.M.I. Boldog új évet kívánunk! Ezzel búcsúztunk tavalyi utolsó lapszámunkban, és most ezzel köszöntünk idei első számunkban. Január 1-én sok mindent megfogadunk, hiszen az első nap az újrakezdésé is. Ne feledjük: a Földi élet legcsodálatosabb teremtménye az ember. Kötelességünk ennek megfelelően, ember módjára élnünk. Bíznunk kell önmagunkban, és embertársainkban - ha ez néha mégoly nehéz is. Ha néha földre sújt minket a bánat, a betegség, a szomorúság, bilincsbe veri kezünket-lábunkat a félelem, gondoljunk arra, hogy a mélypont után újra a felemelkedés jön, mint ahogy az éjszaka után a nappal következik. Gondoljunk arra, hogy erősek vagyunk, és minden ellen bátran felvehetjük a küzdelmet, csak a halál ellen nem, de az úgyis törvényszerűen bekövetkezik. Ha igazán hiszünk valamiben, és következetesen dolgozunk az eléréséért - persze ne tűzzünk ki magunk elé fellengzős dolgokat -, idővel el is tudjuk érni, hiszen a közmondás is ezt mondja: segíts magadon, Isten is megsegít! Ezt kívánjuk mindenkinek: erőt, egészséget és boldogságot, mert ha ez a három megvan, nem lehet előttünk legyőzhetetlen akadály! Ha nincs meg, akkor próbáljuk elérni, szívósan, bátran harcolva érte elkövetkező napjaink minden órájában... G.M.I. Jó hangulatban búcsúztatták az óévet a Benta Mgtsz, nagytermében rendezett szilveszteri bulin. A TARTALOMBÓL 2. oldal 3. oldal 4. oldal Tárca A „dunai svábok” Egy híján kétezer Az ebtartásról Rendőrségi hírek Súlyadó 5. oldal 6. oldal 7. oldal