Érd - Érdi Újság, 2000 (10. évfolyam, 1-52. szám)

2000-03-10 / 10. szám

2000. MÁRCIUS 10. Pest város közönsége nevében alali­ottak szerencsések hivatalo­san értesíteni a magyar nemzetet, hogy a mi más országokban pol­gár vérbe került,­­ a reformot­­ Budapesten 24 óra alatt békés és törvényes útón kivívta a’ törvényes egyetértés. A’ városi tanács ugyan is a’ választó polgársággal értesülvén arról, mikép a’ város polgárai és lakosai vele együtt akarnak értekezni az idők komoly fejleményei felett, a' tanácskozási teremek századokon át zárva volt ajtajit 1848-dik évi martius 15-kén délután 3 órakor a' népnek megnyitó, ’s miután megértette annak törvényes kivánatait, azokat mint nagyobb részt már eddig elő is kebelében ápolt hazafiui óhaj­tásokat, egy szívvel egy akarattal elfogadta magáévá téve, sőt azon tizenkét pontot, mellyeket nagy részben a' nemzet 1790-dik év óta törvényhozás útján is annyiszor sürgetett; ezen közgyűlésben az országgyűléshez intézendő kérelmezésként aláírta. A ’ nemzet óhajtásainak említett pontjai következők: 1. Sajtó szabadság a’ censura eltörlésével. 2. Felelős ministerium Buda-Pesten. 3. Évenkénti országgyűlés Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7. Úrbéri visszonyok megszüntetése. 8. Esküttszék, képviselet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bank. 10. A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar kato­náinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A’ Political status foglyok szabadon bocsáttassanak. 12. Unió Erdélylyel. Következtek a’ közgyűlés határozatai miszerint a) Pest város iménti közkívánatait egy választmány haladéktalanul személye­sen terjeszsze elő az ország rendeinek Ő Felségét pedig hódolva szeretett koronás királyunkat kérje meg, hogy ezen országgyűlést minél előbb Pestre tegye át. b) A’ közgyűlés aláiirt választmányt bízta meg, hogy a’ rend fentartásaul czélszerűen­ intézkedve, határo­zatait foganatosítsa. Mellyeknek teljesítéséül alálirt választmány ki­küldetéséhez képest. a) Tüstént átmene Budára a’ Nagyméltóságu magyar királyi hely­tartó tanácshoz, ’s ugyanott azon kormányszéki határozatot nyerte, melly szerint a’ censura nyomban megszüntettetett, a’ sajtó annyi százados bilincsei alól fölszabadult, ’s addig is, mig sajtó törvények hozatandnak, a’ sajtókihágások felett a’ nemzet bizodalmát biró ’s a’ Nagyméltóságu helytartó tanács által a’ hozandó törvényig ideig­lenesen kinevezendő egyének fognak a’ fenálló törvények szerint, íme e’ lapok is tanúsítják a’ határozat foganatát. b) Kieszközöltetett, hogy a’ sor­katonaság nem fog a’ rend fentartásába elegyedni, mellynek biztosításául aloiirt választmány intézkedett, hogy a’ pesti polgári őrsereg eddigi száma jelenleg 1500- ra szaporittassék ’s mint nemzeti őrsereg nemzeti színekkel ékesittessék. c) Ki eszközlötte, hogy Stancsics Mihál hazánkfia, ki azért mert szabadon irt, mint statusfogoly Budán le vala tartóztatva bírói ítéletig nyomban szabadon bocsáttatott, ’s a’ nép kíséretében családjának adatott vissza. Illy békés és törvényes után minden vérontás és csendzavar nél­kül kivívott nagyszerű reform-diadal megünnepléséül holnap Bu­dapest ki leszen világítva, ’s innentúl Pest város, mint a’ haza szive törvényházának tornyán nemzeti szinü zászló lobogand. Budapest a’ törvény és béke korlátait nem sérté meg, ’s miután a’ rend fentartása hazafius érzelmű lakosainak kezébe tétetett, reményli, hogy az egész haza ebben is követni fogja példáját. Költ Pesten 1848dik évi mártius 15-én. Rottenbiller Leopold s.k. választmányi elnök, Klauzál Gábor s.k., Nyáry Pál s.k., Egressy Sámuel s.k., Irinyi József s.k., Staffenberger István s.k., Molnár György s.k., Irányi Dániel s.k., Vasváry Pál s.k., Petőfi Sámulor s.k., Tóth Gáspár s.k., Gyurkovics Máté s.k., Kacskovics Lajos s.k. Ildiik íúi*iíms.I848 | Petőfi Sándor: NEMZETI DAL (eredeti kézirat) 3 Az igazi ünnep Mára már történelemmé vált mind­az, amiről Kuzinyecz Imre közép­iskolai tanár beszél. - Voltak napsütéses, borús és eső­ben történő emlékezések március 15-e alkalmából. Számomra mind­egyik szép volt, azon a napon he­vesebben vert és ver ma is a szí­vem, olyan márciusi ifjason. Saj­nos régebben az érdi megemléke­zéseken nem tudtam részt venni, mivel Budapesten a IX. kerületben tanítottam, ezért az ottani ünnep­ségen voltam. Délután vagy este­fele hazajövet láttam, hogy az érdligeti emlékműnél koszorúk, vi­rágok, esetleg égő gyertyácskák je­lezték az érdiek tiszteletét. Jól em­lékszem, siettem hazafelé, s látom: Csuka Zoltán költő, műfordító szo­kásos egyenes tartásával, egyenle­tes mozgással hazafelé tart. Egy utcabeli köszön neki és megkérde­zi: Hol volt, Zoltán bácsi? Ugyanis Zoltán bácsiztuk és nem Zoli bá­­csiztuk. Zoltán bácsi köszönt, s mivel hallótávolságon belül voltam, értettem szavait.­­ Az ünnepségen voltam. Ma március 15-e van, igazi ünnep. Ez az igazi ünnep. Kissé meglepődtem Zoltán bácsin, mivel szomszédom volt, zárkózott, szűkszavú embernek ismertem. Igen­nel, nemmel, vagy tőmondatban vá­laszolt. Nem csodálkoztam zárkózott­ságán, szűkszavúságán, hiszen sok mindenen ment keresztül. Ez a vála­sza ezért kellemes meglepetés volt számomra. Március 15-e az ő számá­ra is nagy nap volt, ahogyan mondta is: ez az igazi ünnep - fejezte be tör­ténetét Kurinyecz úr. Érd történelmét, ha csak egy mákszemnyivel is, de gazdagította Kurinyecz tanár úr. Ez a mákszem­­nyi gazdagítás Kányádi Sándor köl­tőt juttatja eszembe, aki Zerinden egy Olosz Lajos Irodalmi Kör összejövetelen arra serkentett min­denkit, hogy mindent be kell gyűj­teni, a tájjellegű szavakat, régi ut­caneveket, határneveket, története­ket, dalokat, balladákat, sőt a régi használati tárgyakat is. Minél job­ban ismerjük lakóhelyünket, annak múltját, annál jobban szeretjük. Feketegyarmati Sándor JEGYZET . JEGYZET . JEGYZET A Baumgarten-díjról Díjakról, díjazásokról csak akkor szokott szó esni, amikor kiosztják, amikor az illető megkapja. Most, a mindennapi kényszerűség íratja ve­lem ezt a néhány sort, mert e díj alapítójának nevét gyakran elírják az újságok. Most legutóbb is az Érdi Újság március 3-án megjelent számá­ban Baumgartner-ként nyomtatták ki nevem után. Az utóbbi fél évszá­zadban a nagyközönség hírét sem hallotta a Baumgarten-díjnak, hiszen 1949-ben osztották ki utoljára, ezért is érdemes róla írni. De, hát miféle díj volt ez? Nevét Baumgarten Ferenc­től (Bp. 1880. nov. 6.-Ótátrafüred, 1927. jan. 18.) a jeles esztétától, kritikustól kapta, az általa létrehozott Alapít­vány okán. Nagy összegű alapítványából, amely akkoriban az egymillió kétszázezer pengőt is elérte, az 1929. évtől jutalmazták a magyar iroda­lom jeleseit. Egy évtizeden át Babits Mihály és Basch Lóránt voltak kurátorai. Őket, véleményük kialakításában egy nyolc tagú tanácsadó bizottság segítette. Babits Mihály halála után a kurátori tisztség Babits akaratából Schöpflin Aladárra, a jeles esztétára, kritikusra szállt. Én tőle vehettem át 1947-ben a díj összegét, amely ötezer forint volt. A végrendelet szerint: „oly komoly törekvésű, akár a szépirodalmat, akár a tudományt művelő magyar írók” részesülhettek az alapítvány évdíjá­ban, illetve jutalomban, vagy segélyben, akik: „minden vallási, faji, és társadalmi előítélettől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak és így személyes előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagi­akban szükséget szenvednek. ” Az évdíjak összege 3000 pengőtől 8000 pengőig terjedt. Az 1945-46-os években szünetelt kiadásuk. Ezt követő­en 1947-1949. években osztottak ismét Baumgarten-díjakat, 5-8-10 ezer forint értékben. Kiadásuk az 1949-es évvel megszűnt. Ugyanekkor szűnt meg a díj­kiadás lehetőségének alapja, hiszen a bérházakat államosí­tották, így a lakbérekből befolyt összegek már az államkasszába vándo­roltak. Befejezésül, csupán néhány kiragadott név a Baumgarten-díjban ré­szesülők közül: Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Gellért Oszkár, Tersánszky J. Jenő, József Attila, Illyés Gyula, Gellért Andor Endre, Kodolányi János, Berda József Lakatos István, Nemes Nagy Ágnes, Kuczka Péter. A sors úgy hozta, politikai okok miatt 1948 őszén kizártak az írószövetségből. A József Attila és Kossuth-díjakat többnyire elkötelezett költők, írók kap­ták. A Baumgarten-díjat pedig a polgári díjak közé sorolván, a lexiko­nok meg sem említették. Ez a díj manapság - így érzem - fényesen ra­gyog, mert azt társadalmi előítélettől mentes, és csakis eszményi célokat szolgáló költőknek, íróknak, kiemelkedő műveikért adták. Bíró András Baumgarten-dvas költő, író

Next