Gödöllő, 1991 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1991-06-08 / 13. szám

lapunk indulása óta közöl logopédiai taná­csokat. Most a városi Beszédjavító Intézet vezetőjét, Mészáros Györgynét kérdeztük tevékenységükről. - Mióta működik a Beszédjavító Intézet a városban? - 1972-ben kezdtük a munkát, akkori ne­vünkön a Beszédjavító Állomáson. Ebben az épületben a tizenegyedik tanévet zárjuk. Szakembergárdánk a feladatoknak megfe­lel, de az elhelyezés körülményei sok kíván­nivalót hagynak maguk után. Kényszerme­goldásként a Stromfeld lakótelep óvodájá­nak szociális helyiségeit kaptuk meg, és ez a néhány szoba korántsem biztosítja szá­munkra az ideális elhelyezést. Az óvoda épülete, szerkezete sem igazán alkalmas akusztikai feladatok ellátására, hát még a kényszerűségből felhúzott válaszfalak. - Kinek az ellátására tudnak vállalkozni? El tudnak látni minden rászorulót? - A rászoruló gyermekek számát már pontosan meg tudom mondani. Véget értek a szűrések a város nyolc óvodájában a kö­zépső csoportos gyerekeket vizsgáltuk. A következő tanévre 180 előjegyzett gyere­künk van. Belőlük állnak össze a jövő tan­évben az új csoportok. A szűkös körülmé­nyek miatt nem tudunk velük egyénileg foglalkozni, pedig jónéhány esetben ez szük­séges volna. - Melyek a leggyakrabban előforduló be­szédhibák? - Egyértelműen a pöszeség és a dadogás. Ezenkívül problémát okoz még a megkésett beszédfejlődés, a nagyothallás. Súlyosabbak szájpadhasadékos gyermekek problémái. A diszfóniás esetek is egyre gyakrabban for­dulnak elő. Ezt fontos minél fiatalabb kor­ban kezelni. - Mi a helyzet az óvodába nem járó gyere­kekkel? Nem lehet, hogy őket elkerüli a szűrés? - Nem tudom, hogy az óvodáskorú gyer­mekek mekkora hányada nem jár óvodába, de számuk nem lehet jelentős. Természete­sen róluk is kapunk hírt, ha rászorulnak a segítségünkre. A körzeti orvosok, védőnők szerepe nagyon fontos esetükben. - Lehet-e oka a beszéd zavara az iskola­éretlenségnek? - Csak egészen súlyos esetben. Ha könnyebben korrigálható hibáról van szó, akkor csak javasoljuk, egy évre még ment­sék fel a gyereket az iskolába járástól, és akkor foglalkozunk vele. A súlyos eseteket további vizsgálatokra küldjük, és ennek eredményeként kerülhetnek szakpedagógiai intézetbe például a súlyosan hallássérültek. A szülők általában nagyon komolyan veszik tanácsainkat, megértik, hogy gyermekük érdekét szolgálják vizsgálataink és foglalko­zásaink. - Tudnak-e a dyslexiásokkal is foglalkozni? - Tavasszal tölthettünk be egy állást az önkormányzat jóváhagyásával. Kollégánk feladata az Erkel Ferenc és a Petőfi Sándor Általános Iskola olvasás- és írászavarokkal küszködő tanulóinak segítése. A másik két normál tantervű iskolában már folyik hasonló ellátás, a királytelepi iskola pedig saját tanulói ellátására maximálisan képes. Beszélgetésünk előtt és alatt hol kiürül, hol megtelik a kis szoba, mert tanteremnek iga­zán nem nevezhető. Komolykodó, pajkos, nevető szemű vagy álmos tekintetű gyerekek váltják egymást. Komoly tanulnivalók várnak rájuk, komoly feladataik vannak nekik is, pedagógusaiknak is. Néha nem is olyan könnyű végrehajtani ezt vagy azt az utasí­tást. - Utánozzuk a kígyó hangját! - mondja Zsóka néni, Mészáros Györgyné a selypítő kisfiúnak. És tényleg, együtt sziszegnek, majd a gyerek külön is. A többiek ezalatt olvasmányaikban a mor­gó és nem morgó (zöngés és zöngétlen) mássalhangzókat keresik meg, és húzzák alá. Az egyik csoport, melynek a foglalkozá­sán részt vettem, négy gyerekből állt, négy különböző beszédhibával. Volt egy kislány is köztük, aki egyéni foglalkozást igényelne, mert már másodszor járja az első osztályt, és még mindig nem tudja összeolvasni a szavakat, ha azok há­rom betűnél terjedelmesebbek. Nem értelmi fogyatékos, a normál iskolában lenne a he­lye, csak nem tud együtthaladni a többivel. A harmadik gyerek dadogós volt, de ezt laikusként már nem észleletem. A negyedik volt igazán dyslexiás, aki a betűket ismeri, csak éppen felcseréli a szótagokat, és csak második-harmadik nekirugaszkodásra tudja az ismeretlen szöveget elolvasni, őket csak a véletlen állította párba, egy csoportba, mert így tudnak eljárni a foglalkozásokra. És most itt játszogatnak, "kerítés" mögé dugják a nyelvüket, és torkukra téve kezü­ket, keresik a morgós hangokat, vagy szava­kat állítanak össze, és szinonimákat tesznek egymás mellé, sokszor tévesztve, de ha jól, akkor az mindőjük öröme. Együtt örül gyermek és pedagógus, mert a rájuk váró hosszú út egy lépését megint sikerült meg­tenni. KELEMEN ÉVA AGRÁR­STRATÉGIÁK 91. Ez volt a témája annak a tanácskozásnak, amit május 25-én rendeztek meg a Néprajzi Múzeumban Budapesten. A mintegy 150 elméleti és gyakorlati szakember számot ve­tett a magyar mezőgazdaság válságokkal terhes jelenével, és láthatóan sok buktatót rejtegető jövőjével. Hol kell keresnünk a mai válsághelyzet okait, és hogyan kell azt leküzdenünk? Milyen lehet a jövő magyar mezőgazdasá­ga? Erről beszélgettem dr. Réti László kan­didátus-tudományos főmunkatárssal, a Gö­döllői Agrártudományi Egyetem oktatójával. - Mi az oka annak, hogy mára az agrár­­gazdaságunk egésze, a termelés, az élelmi­szer-feldolgozás, és a piaci értékesítés is mélyponton van ? - A válság végső soron a tulajdon és a termelés korszerűtlen szerkezetében gyöke­rezik. Olyan agrárpolitikára van szükség, amely szerves része a gazdaságpolitikának, megfelel a jelen szükségleteinek, és új távla­tokat nyit, és számol a mezőgazdaság sajá­tosságaival. Azzal például, hogy a mezőgaz­dálkodásnak a politikai stabilitást közvetlenül befolyásoló szociális vetületei is. A közeljövő­ben kb. 300.000 agrármunkanélkülivel kell a kormánynak számolnia. - Ez az agrárágazat pénzügyi támogatásá­nak további szükségességét is jelenti? - A mezőgazdaság a világon mindenütt támogatásra szorul, ami kizárja a tiszta piaci mechanizmusok érvényesülését. A nemzet­közi piacon igazából nem a nemzeti mező­­gazdaságok, hanem a nemzeti költségveté­sek versenyeznek. Felül kell emelkedni bármifajta (párt)politi­­kai, és ideológiai előfelvetésen, szűkkeblűsé­­gen. Csak így van mód olyan nemzeti agrár­­koncepció, ill. agrárpolitika kidolgozására és kivitelezésére, amely tartalmazza az agrár­szereplők mindegyikének legalapvetőbb ér­dekeit, ennélfogva társadalmi támogatottsá­got élvez. - A tanácskozás rövid, és tárgyszerű volt. Mire jutottak? - A tanácskozás valóban példaértékű volt, mert átnyúlt a pártkereteken. Elszigetelten, vagy éppen "pártfelállásban­­ a szakemberek is csak legfeljebb új ideákat, üdvtanokat tudnak kidolgozni és nem agrárpolitikai ja­vaslatokat. Közös erőfeszítéssel viszont re­mény van rá, hogy előbb a kérdések helyes megfogalmazására, majd az érvényes vála­szok kimunkálására is sor kerülhet. DURKÓ KÁROLY Művelődés A BESZÉD BŰVÖLŐI 12

Next