Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 2004 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2004-03-01 / 3. szám

16 SZÉPSÉGKERESŐBEN Sorozatunkban ez már a második remek mű­alkotás (mindkettő szobor), amely magyar művész zsenialitását hirdeti, mégis külföldön látható csak és nem szülőföldjén. A Kolozs­vári testvérek gyönyörű Szt. György szobra Prágát ékesíti, míg a mostani írás tárgya: Kisfalu és Strobl Zsigmond Petőfi Sándort lángszavú költőnket ábrázoló portréja (mell­szobra) a hajdani Leningrádban (ma újra Szentpétervár) tekinthető meg. Egy hajdani kritikusa így jellemzi Strobl Petőfi portréját: „Remek alkotás! Strobl nemcsak megörökí­tette vonásait, hanem nagyszerű, lelkesítő költeményt alkotott egy bátor, lelkes, céltuda­tos emberről. Gyönyörű Petőfinek finom, ideges, átszellemült arca. Ez a portré egy tiszta ragyogó örök feszültségben, lángban égő, szenvedélyes lélekről beszél." Ki volt ez a nagytehetségű szobrász, aki a Nemzeti dal szerzőjének, az 1848-as forra­dalom egyik vezéralakjának ilyen figyelemre méltó emléket állított? Kisfaludi Strobl Zsigmond 1884-ben szüle­tett Alsórajkon Zala megyében. Édesapja falusi tanító volt, együtt élt a kis Zsiga a parasztgyerekekkel, de a gondos szülői nevelés, apja példája és a már kisgyermek korában jelentkező tehetsége tágabb horizontok felé vezette. 12 éves korában első agyagszobrai egyike egy Petőfi szobor. A falubeli földbirtokos nénje sokat beszélt neki Petőfiről, aki egy ízben az ő kasté­lyukban kapott szál­lást. Itt a méhesben írta a költő a „Négy ökrös szekér" című versét. A Petőfi-kultusz már ek­kor gyökeret vert lel­kében, s élete folya­mán több alkotásra inspirálta. 16 éves az ifjú Strobl Zsigmond, mikor édesapja havi 10 forin­tos támogatásával fel­jön Pestre az Iparmű­vészeti Iskolába. Pár évvel később megkap­ja Zala vármegye évi 200 koronás ösztön­díját három évre. Egy szót sem beszél néme­tül és kimegy Bécsbe, hogy újat tanulhasson. A bécsi tanulóévek után a pesti Képzőművészeti Főiskola, majd egy itáliai út következik. A zalai föld vándora előtt új, meg új csodák világa tárul fel Velencében, Bolognában és mindörökre szerelmesévé válik a remekmű­vekben kifogyhatatlan olasz földnek. 1912. A főiskolai évek már véget értek. Ez az év az első nagy siker, a beérkezés ideje. 7000 koronás díjat nyer egyik három alakos kom­pozíciójával, és azon kívül a szobrot az állam megvásárolja a Szépművészeti Múzeum szá­mára. A sikerek után több éves­­ pihenésnek szánt tanulmányút következik. Bejárja Európát, de nemsokára kitör az első világhá­ború és Kisfaludi Strobl Zsigmond bevonul katonának. Tragikusan hatnak rá az események. „Az ifjúság, népünk vérszürete, a csonkák, bénák és árvák tömege ez a háború." így aposztrofálta önéletrajzában. A frontszolgálat alól művészi sikerei mentesítik, de az első világégés borzalmai így is mély nyomokat hagynak benne. A Tanácsköztásaság uralma után egy ideig visszavonult, az alkotás termékeny magányába zárkózott. Az 1922-1940 közötti időben a műemlékek, az akt-kompozíciók és a portrék gazdag termése következett. Többek között három alkotása is az Egyesült Államokba került gazdag műgyűjtők megrendelésére. 1930-ban Londonba hívták. Első angliai útja egy portré elkészítésére szólt, és hosszú évenként visszatérő egész nyarakat betöltő ott-tartózkodás, több mint félszáz arcmás sarjadt ki belőle, köztük G. B. Shaw portréja. Az akkori trónörökösné­ - Erzsébet - meg­mintázásával tetőzte be Strobl Zsigmond angliai művészi sikerét, amely egyben a magyar képzőművészet diadalát is jelentette. Egy szobrász kortársa így írt róla: „Kitűnőek Kisfaludi Strobl Zsigmond mellszobrai.” Bernard Shaw nem ok nélkül kérte végrende­letében, hogy az akkor épült Nemzeti Színházban azt a mellszobrát állítsák fel, amit Strobl alkotott. A két világháború között elmúlott húsz esztendő sok sikert, világhírt hozott Kisfaludi Strobl Zsigmondnak. Műveit hazai és külföldi gyűjtemények őrzik. A második világháború vihara vasmarokkal nyúlt bele az ő életébe is. Az ő műterme is kitört ablakokkal, üszkös gerendákkal meredt bele a téli éjszakába 1945 januárjában, mikor elhivatták a művészt a szovjet főhadiszálásra. Tizennyolc hónappal később pedig roham­munkának beillő idő alatt elkészült a Géniusz és a Gellért hegyen a Citadella előtt felavatták a Szabadság óriási emlékművét. A Rákosi rendszer elhalmozta megrendelé­sekkel, de ebben a pár évtizedben készült leg­jobb munkái mind „örömszobrok”, amelye­ket a maga gyönyörűségére mintázott. Köztük előkelő helyet foglal el Petőfi portréja. Kisfaludi Strobl Zsigmond lelkében már gyermekkorában is eleven erővel élt Petőfinek, a nép költőjének, a márciusi ifjak vezérének képe. Több alakban is meg­mintázta a vándorló, a szerelmes, a forradal­már ifjú poétát. Legsikerültebb ez a Petőfi arcmás, amelyet az egyetlen hiteles dagerrotípia (kezdetleges fénykép) alapján mintázott. Erő és szilaj temperamentum, a mindent legyűrő akarat kifejezése teszi lenyűgözővé ezt az arcmást. Strobl Zsigmond Petőfi-portréja a szobrászat ősi nyelvén fejezi ki a valóságot. Kemény, szigorú. Mégis szép, mert igaz! Meggyőző és végleges minden részlet, mert minden a helyén van. Súlyosan és tömören­­ az eszme, a tartalom és a forma : ez maga a realitás. 1848. március 15. ünneplésére készülődve Strobl Zsigmond Petőfi-je tud újat, lényegest mondani egy olyan korról, egy olyan párját ritkító eseménysorról, amely hazánk történetének legdicsőbb lapjaira kívánkozik. Tettekről és hősökről, akik képesek voltak ezt az egyébként nehezen mozduló, de szabadságáért mindig szót emelni tudó és bátor tettektől sem visszariadó nemzetet 1848 márciusának forradalmi magasságába emelni. Fegyó Béla Szépségkeresőben Kisfaludi Strobl Zsigmondi Petőfi Sándor A MI ÚJSÁGUNK 200413.

Next