Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 2023 (32. évfolyam, 1-10. szám)
2023-10-01 / 10. szám
A mi településünk - Városünnep - Pályázat vágytam. Titkokra, miket nem lát más szeme és nem hall más füle, amik csak az enyémek. El akartam tűnni, feloldódni a nagyvárosi ismeretlenségben. Névtelenül hömpölyögni a tömeggel. Azt hittem ez a szabadság, de tévedtem. Észrevétlenül megváltoztam. Az üvegpaloták vakító fényében megbújó közöny lassan befedte arcomat és végül én is egy lettem a néma idegenek közül, akik körülvettek az utcán, a buszon, a villamoson. A Petőfi Sándor utca és annak minden lakója egy ébredéskor messzire tűnő álommá vált csupán. Egy temetésre tértem vissza. Siratni egy elmúlt életet. A lábaim önkéntelenül a régi kis utcába vezettek, de nem találtam amit kerestem. Már mind elmentek, kik egykor ott féltve vigyázták lépteimet. Az ismerős házak fala mállott. A cseresznyefa kiszáradt. Az égig érő fákat kivágták. A régi, jól ismert világ az enyészeté lett. Úgy tűnt semmi sem örök, kivéve a kis kocsma és virágüzlet szimbiózisát, mely az idővel dacolva még mindig ott állt az út szélén. Különös szövetségüket soha nem jelölte cégér, mégis tagadhatatlanul létezett és megbonthatatlannak tűnt. A sörpadok mögötti kis helyiségben egy idős nő virágokat rendezett takaros csokrokba, míg a fiatalabb a már elkészült koszorúkat hordta előre a várakozó asszonyoknak. - Sokan leszünk a temetésen - állapítottam meg magamban. Némán vártam, hogy én következzek, és mikor már csak hárman maradtunk, a virágokkal teli asztalhoz léptem. - Jó napot kívánok! A hangra az idős asszony rám emelte tekintetét. Éreztem, ahogy fürkész. Nem bántón, csak úgy, ahogy egy helybeli figyel egy idegent. Kicsit kíváncsian, kicsit bizalmatlanul. Hirtelen furcsa fény villant a szemében: A Dirigáék virágáért jöttél igaz? Diriga. Villámként csapott belém ez a szó, melyet ő olyan könnyedén és természetesen ejtett ki a száján, mintha minden nap csak ezt ismételgetné érkezésemre várva. Diriga. Egy szó, amit évek óta nem hallottam. Diriga. Csupán hat betű, de már generációk óta hű társa a családom minden tagjának. Egykor talán csúfolt, de az évek során elválaszthatatlanul össze is kötött minket. - Honnan tudja? - hebegtem zavarodottan. - Hát a formádból - válaszolta és szája apró mosolyra húzódott, ahogy a mindentudó öregasszonyoké szokott, akik látták a múltat, ismerik a jelent és sejtik a jövőt. Az üzletet magam mögött hagyva éreztem, hogy valami megváltozott bennem. Megértettem, hogy élhetek bárhol a világban egy dolog mindig ide fog kötni. A formám. Amely a szüleim, a nagyszüleim, a dédszüleim, az őseim formája, amely belőlük és általuk formálódott ezen a településen, amit ők a puszta létezésükkel viszont formáltak. Néma idegenből ismét régi ismerőssé váltam. Újra egy lettem azon ismerős tekintetek és arcok közül, melyek nemzedékek óta kísérik itt egymást a születéstől a halálig vezető úton, közben önmagukat és egymást is formálva. Tudtam, hogy végleg hazataláltam.Ha mostanában tükörbe nézek? Ráncokért már nem kell összeszorítanom a szemem. Többnyire még mindig önmagamat látom, de néha már azt is észreveszem, hogy a szarkalábaimon keresztül a nagyapám is velem nevet. Pál Dóra rajza: Ha meghallom ezt a kérdést, Sok dolog jut eszembe. Például a közös emlékek, Amelyek soha nem lesznek feledve. Miért szeretem Kiskunlacházát? Itt lakik a családom minden tagja, Ettől olyan boldog életem minden napja! A szomszédaim mind jófejek, Velük együtt szép növényeket ültetek. Sok jó programot szervez a Művelődési ház. De nekem ami a legkedvesebb a virágzó színház. Én is szerepeltem már két színdarabban. Az előadások után nagyon sok szeretetet kaptam. Szeretek atlétikára járni egy élő legendához, Nehéz felérni Laci bácsi nagyságához. Járhatok zeneiskolába ahol kürtölni tanulok, És már a fellépések előtt sem izgulok. Ez a város az én szívem csücske, Légy te is rá nagyon büszke! Gödöllői András felnőtt vers kategóriában I.helyezett lett, de a nevezés tárgya: egy megzenésített „Lacháza Himnusza”, amit nem „hangos” újság lévén itt nem tudjuk megmutatni a Kedves Olvasóknak. Miért szeretem Kiskunlacházát? - Sörös Bíborka Szöveg: Jaki Réka Fotók: Budai Szilvia, Jaki Réka 2023. OKTÓBER «A MI ÚJSÁGUNK 15