Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1979 (17. évfolyam, 1-49. szám)
1979-01-03 / 1. szám
A népgazdaság januárja AHHOZ, hogy a népgazdaság januárja jó legyen — azaz egybeessék a tervcélokkal is, a társadalmi szükségletekkel is — vállalati jó januárok tömege kell. Ez utóbbiakhoz viszont elengedhetetlen ... s itt hosszú lista következhetnék, de hiszen a termelőhelyeken jól tudják, mi minden a feltétele a folyamatos munkának, hogy a január olyan legyen, mint a többi hónap. Hosszú évek óta ugyanis nem olyan. Egészen pontosan: az iparágak, iparcsoportok tekintélyes részénél nem olyan. Előttünk 1978 hónapjainak ipari termelési adatai. A statisztika tizenkét hónap átlagából alakít ki egy mutatót, s ehhez méri a havi időszakokat. Hegyek és völgyek, olykor már akár szirtek és szakadékok váltakozása ez, s e változatosság az, ami nem gyönyörködtet, sokkal inkább elgondolkodtat. Hiszen elgondolkodtató, mi több, meghökkentő, hogy 1978 januárjában a tizenkét hónap átlagának mindössze 71,5 százalékát érte el a termelés a műszeripariban, 84 százalékát a gyógyszeriparban, ahogy a fafeldolgozásban, a textilruházati iparban is jócskán elmaradt az átlagtól. A szocialista ipar egésze 1978 januárjában kereken kilenc százalékkal teljesített kevesebbet, mint a havi átlag, s azért, mert iparágaink többsége akkor fújta ki magát... De csak a többség, s nem az iparágak mindegyike! Amivel kimondtuk: lehet egyenletesen, szervezetten, nagy eltérések nélkül is dolgozni. KÉZENFEKVŐ: néhány iparterülettől balgaság lenne ugyanazt várni januárban, mint májusban vagy szeptemberben. A tégla- és cserépgyártás, a sörtermelés, a mész- és cementkibocsátás például okkal kötődik az úgynevezett szezonális ingadozásokhoz. Igen ám, de másfajta tények is előttünk sorakoznak olyanok, ahol a kényszer csikarja ki a folyamatosságot, a nagy teljesítménykülönbségek elkerülését. Így van ez a villamosenergia-iparban, a kőolaj- és földgázkitermelésben, a szerves és szervetlen vegyiparban, a papírgyártásban. A a kényszer megjelenési formája persze sokféle: hol technológia, a termelőberendezések működtetésének technikai hogyanja ez a kényszer — például a folyamatos üzemű kőolaj-feldolgozásban —, hol pedig a fogyasztás, felhasználás diktátuma. A lényeg azonban most nem az ok, hanem az okozat, a folyamatos, mennyiségében is nagyjából egyenletes termelés, árukibocsátás. Ami bizonyíték a szirtek és szakadékok elkerülhetősége mellett, a hajrák és a sétálások időszakának váltakozásával szemben. ILLENÉK az első munkanapon úgy dolgozni, mint a hetvenkilencediken vagy a háromszázadikon; 1978-ban 306 munkanap volt. Az illemnél azonban fontosabb az érdek: nagyon nehéz, olykor szinte lehetetlen novemberben és decemberben pótolni azt, ami a januári, februári „kiengedés, leeresztés” adóssága. S ha sikerül is, a költségek, a fajlagos ráfordítások tetemes emelkedése mellett — amit vizsgálatok igazolnak — megy ez végbe, csökkentve a vállalati nyereséget éppúgy, mint a népgazdasági tiszta jövedelmet. Hallani most olyan vélekedéseket, hogy az 1979. évi terv visszafogottabb, szerényebb célokat megfogalmazó, azaz — ezt sugallja a veszélyes okoskodás — teljesítése könnyebb, egyszerűbb, mint a korábbi feladatoké volt. Amit akár el is hihetnék, ha vállalnánk a régi cipőben való járást, a százalékok mechanikus összevetését, hiszen igaz, az ipari termelés négy-, az építési-szerelési teljesítmény egyszázalékos növekedése 1979-ben kisebb emelkedőnek látszik, mint amit megtettünk 1978- ban. Végzetes hiba lenne, ha a termelőhelyek a puszta százalékok latolgatásával jelölnék ki lépteik ritmusát. A mennyiség szerényebb tömege a minőség- és hatékonyságjavítás feladatainak árnyékában állhat csupán, s nem a fő helyen! Pontosan a célok átsorolása az, ami megköveteli az ésszerű tempót, az araszolgatás és a rohanás száműzését a műhelyekből. Amihez gondolkodás- és szemléletmódunk sokféle elemét is újra kell rangsorolni, észrevenni: az idő alapvető termelési tényező! A szocialista ipar 1978 januárjában, egy munkanapra vetítve 1,9 milliárd forintot kitevő árut értékesített, októberben viszont 2,8 milliárdnak megfelelőt. NEM ARRÓL van szó, hogy mindenáron és mindenütt sikerhónapot csináljanak a januárból, hiszen ahol baj van a gazdaságossággal, ott nem okvetlen a nagy árutömeg a megfelelő bizonyítvány a közösség igyekezetéről. Arról van szó, hogy az évet átfogó feladatok időarányos részét januárban kell végrehajtani, s nem júniusban vagy decemberben. Arról van szó, hogy minden munkanapnak megvan a jelentősége, szerepe, súlya, azoknak a januári napoknak is, melyeket némely helyen úgy töltenek, na lássuk, mit csinálunk — majd februárban. Az év január másodikén kezdődik, minden munkahelyen, minden foglalkoztatottnak. Ennyi az egész. Ez az ennyi azonban meghatározója, lehet annak, milyen lesz munkánk közege, a munkavégzők közérzete október táján, s milyen lesz a népgazdaság decembere, mindannyiunk esztendei mérlege. V. T. Ellenőrzik a takarmányadagolást Újabb intézkedésekkel igyekeznek javítani, gazdaságosabbá tenni a takarmányozást, tekintettel arra, hogy a költségek túlságosan magasak. A gazdaságok gyakran az optimálisnál lényegesen nagyobb takarmányadagokkal érik el a kívánt súlygyarapodást. Az országos adatok szerint a takarmányozás költségeinek 5—10 százalékát lehetne megtakarítani akkor, ha a nagyüzemi hizlaldákban, iáHaittelepeken az eddiginél szigorúbban betartanák a tartási, takarmányozási technológia előírásait. A MÉM tavaly két ízben mérte fel, milyen takarmányadagokkal érik el az egységnyi súlygyarapodást a nagyüzemi állattelepeken. Bebizonyosodott, hogy az országos átlag ugyan lassan javulást mutat, de még mindig kedvezőtlenül alakul. Ennél is figyelmeztetőbb: a nagyüzemek között olyan nagymértékű a differenciálódás, hogy gyakran másfél-kétszeres különbségek mutatkoznak a takarmányadagokban. A MÉM közleményt adott ki a gazdaságos takarmányfelhasználásról. Közölték a termelőkkel, hogy milyen értéket tekinthetnek az abrakfelhasználás még elfogadható határának: a sertéshizlalásnál például a szakosított telepeken legfeljebb 4,3, a valamivel kedvezőtlenebb körülmények között üzemelő hagyományos telepeken pedig nem több mint 4,8 kg takarmánnyal kell előállítani az egy kilónyi súlygyarapodást. Pontosan megszabták a kérődzők takarmányozásának értékhatárait is. Az állattenyésztők természetesen eddig is tisztában voltak azzal, hogy milyen mennyiségű takarmánnyal gazdaságos az állattartás. Viszont nem kérték minden esetben számon megfelelő következetességgel az erre vonatkozó technológiai előírások betartását, más esetben pedig hiányos műszaki eszközök miatt a ment veszendőbe az értékes takarmány. A MÉM felhatalmazza az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőséget arra, hogy a gazdaságokban ellenőrizze a takarmányfelhasználást, és ahol feltűnően nagy különbségek mutatkoznak a most előírt számokhoz képest, ott számonkérést, felelősségrevonást kezdeményezzen. (MTI) Megrendeléses, előjegyzéses vásárlások A vásárlói biztonság érdekében, a jogosulatlan előnyszerzés megakadályozására a nehezen, vagy az azonnal be nem szerezhető cikkek kiszolgálását még 1972- ben rendeletben szabályozta a belkereskedelmi miniszter. A megrendeléses, előjegyzéses vásárlási rendszert azonban a kiskereskedelmi vállalatok, a bolthálózat többsége nem alkalmazza megfelelően. Ez az értékesítési forma kívánatosnál szűkebb körben terjedtek inkább csak a boltvezetők egyéni kezdeményezései tapasztalhatók. A minisztérium ellenőrzései megállapították, hogy bár van raktáron a vásárlók által keresett cikkekből, azokat azonban különböző okok miatt visszatartják. Ez megengedett, teljesen szabályos akkor, ha az árut az OTP- hitellevél elintézésének idejére, minőségi cserék esetére tartalékolják, vagy azért tették félre, mert előleggel lefoglalta a vevő. Nem mondható általánosnak de gyakori, hogy az áru visszatartása kizárólag a bolti dolgozók jogosulatlan előnyszerzését szolgálja : „csúszópénz” reményében tartalékolnak különféle cikkeket A visszaélések megakadályozására a Belkereskedelmi Minisztérium irányelvet adott ki, amely szerint, a kereskedelmi vállalatoknak március 31-ig ki kell jelölniök azokat az üzleteket, amelyekben bevezetik az előjegyzéses, megrendeléses értékesítést, meg kell határozaiok az ily módon forgalomba kerülő cikkeket, gondoskodniuk kell a hozzá szükséges technikai feltételekről, például „hivatalos” előjegyzési naplóról, értesítő levélről. A szabályozás közönséget érintő lényege: a vevőnek — ha nem tudják számára azonnal kiszolgálni a keresett árut — joga van előjegyzést kérni, előleggel megrendelni: ezt az előjegyzési naplóban rögzítik — a napló első példányát a vevő kapja —, s amikor az áru a boltba érkezik, a vásárlót levelezőlapon azonnal értesítik. A minisztérium szerint a megrendeléses, előjegyzéses rendszert főleg a tartós fogyasztási cikkeket — bútort és lakásfelszerelési, vas-műszaki cikkeket — árusító üzletekben indokolt bevezetni, alkalmazása azonban célszerű egyéb keresett termékek, például ruházati cikkek forgalmazásánál is. A kijelölt cikkek között csupán olyan áruk nem lehetnek, amelyek beszerzésére hosszabb távon sincs kilátás. A minisztérium irányelve végül figyelmezteti a vállalatokat, a szövetkezeteket arra az általános, valamennyi üzletre érvényes régi kereskedelmi elvre — amelyet a boltokban mintha elfelejtettek volna —,hogy minden raktáron levő árut az eladótérben, a kirakatban is be kell mutatni, s ezeket a cikkeket a boltok kötelesek a vásárlónak kiszolgálnii. Az áru jogtalan visszatartásáért, a kiszolgálás indokolatlan megtagadásáért az érintett eladót és a bolt vezetőjét egyaránt felelősségre vonják. (MTI) A puszta télen „Mint befagyott tenger, olyan sík a határ, alant repül a nap, mint a fáradt madár...” — Petőfi sorai a magyar puszta téli hangulatát idézik. A róna kihaltságát, ahol „most uralkodnak a szelek, a viharok". Százharminc éve íródott ez a szép költemény, mely hű képet fest az Alföld akkori világáról. Azóta sokat változott a tanyasi élet: a havas bugaci pusztán kinn járatják a racka juhokat, ott van a gulya „méla kolompjával", s kinn telel a ménes is — ökrösfogat hordja a takarmányt. A tanya sem csendes, a gémeskút körül egy csapat baromfi kárál, vigyázza őket a jó öreg puli, fél szeme rajtuk. (MTI-fotó : Fehérváry Ferenc — KS.) A kiskunfélegyházi Lenin Tsz bugaci ménese. • A Városföldi Állami Gazdaság szürke-magyar gulyája. • Bugaci tanya. 1979. január 3. • PETŐFI NÉPE • 2 Elhunyt Honthy Hanna Hosszas szenvedés után 86. életévében, szombaton elhunyt Honthy Hanna Kossuth-díjas, kiváló művész. Temetéséről később intézkednek. A magyar színházművészet nagy alakjától, az operettműfaj nemzetközi hírű primadonnájától búcsúzik az ország. Nincs, aki ne ismerte volna; több évtizedes, páratlan színházi pályafutásának egy-egy emlékezetes alakítása, több száz televízió-, film- és hanglemezgyári felvétele mindenkihez eljuthatott és el is jutott. Nemcsak itthon volt ő az operettműfaj meghatározó egyénisége, külföldet is megnyerte sokszínű jellemábrázoló készsége, kifejező hangja, játékának utolérhetetlen bája és eleganciája. Színészi pályájának egyik emlékezetes állomását a Szovjetunióban ünnepelte, és sok más rangos külföldi színpad közönségét is meghódította személyes varázsával. Budapesten született 1893-ban. Az Operettszínház balettintézetében, majd Rákosi Szidi színiiskolájában tanult. Első sebb szerepét 1907-ben jelentő„Babatündér”-ében kapta. Bayer 1912- ben a Népopera színpadán szubrettként lépett a közönség elé. 1916-ban a Vígszínházhoz szerződött, majd vidéken játszott. 1925-ben került a Fővárosi Operettszínházhoz. 1927-ben a Belvárosi Színházban mint prózai színésznő mutatkozott be szép sikerrel. Művészi pályájának több ehhez hasonló emlékezetes sikerű kitérője volt, de közben újra meg újra a Fővárosi Operettszínház előadásain, parádés bemutatóin remekelt. A Fővárosi Operettszínházhoz a felszabadulás után végérvényesen leszerződött. Mint primadonna az operettrepertoár minden főszerepét eljátszotta. Ismertebb szerepei: Sylvia, Cecilia a Csárdáskirálynőben, a nagyhercegnő Jacobi Sybilljében, és Offenbach, a Gerolsteini nagyhercegnőjében. Feledhetetlen alakításai voltak Lili, a Víg özvegy, a Luxemburg a grófja, a Maya című operettekben és a Nagymama címszerepében. Viszonylag keveset filmezett; 1951-ben a Déryné, 1955- ben pedig a Díszelőadás című filmben láthatta őt a közönség. Művészetét páratlan népszerűség övezte. A Kossuth-díj, a kiváló művész, és a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetések — ez utóbbit tavaly, 85. születésnapján, februárban vette át —, voltak hivatalos elismerései alkotóművészi életének, művészetének. (MTI) KÉPERNYŐ Szilveszteri staféta Se holt, se eleven nem voltam az elmúlt hét utolsó hajnalán. Százezrekkel együtt kerestem — álmomban — fél éjszaka egy bádogdobozt. Űzött a kétségbeesés, hajtott a nagy tét. Fölajánlotta a tévé, hogy a nyomravezetők ingyen nézhetik a Játék a betűkkel, a Tévébörze és a Cicavízió műsorokat. Az eredménytelen nyomozás láttán még a Reklámújsággal és a Közönségszolgálat jelenti-vel is megtoldották az ajánlatot. Mindhiába, egyetlen érdemleges bejelentés sem érkezett, noha már az egész ország szimatolt az előző esti tévéhíradóban még magabiztosan bemutatkozó kazetta után. A pincérekre terelődött a gyanú, nyilván arra számítanak, ha nem a ... előtt cövekelnek az emberek, akkor növekszik a bevételük. Mások a mozikra, színházakra néztek sandán, pedig régen feladták a versenyt. Évek óta nem tartanak előadásokat az év utolsó óráiban. A műsorból kimaradtak bosszújára gondoltak a lélektan tudományában jártasok. Ha minket nem láthat a tisztelt publikum, mert mi nem vagyunk senkinek a ..., mert nem köszöntünk előre az igazgatónak, a főrendező feleségének, a szakszervezeti elnöknek (a felesleges törlendő), mert az illetékeseknek halvány gőzük sincs a közönség ízléséről, mert az illetékesek kiszolgálják a közönségízlést, mert irigykednek tavalyi sikeremre, mert egy perc alatt nem dobtam fel a közönséget. A józanabbak ezt a feltevést is megcáfolták: bíznak abban a mellőzöttek, hogy legközelebb őket szidja-dicséri új év első napján az ország aprajanagyja. A legtöbben a kritikusokat vélték a Tett elkövetőjének. Egyszerűen nem tudnak már mit írni a szilveszteri műsorról, ezért tüntették el — a következményekkel rájuk jellemző módon mit sem törődve — a műsort tartalmazó tekercset. Ha nincs zenés vidám est, nyugodtan kezdődik számukra az új esztendő, nem szereznek újabb haragosokat, mivel nekik tetszett, mivel nekik nem tetszett, vagy nem azért tetszett, netán nem azért nem tetszett a műsor, mint a szomszédasszonynak, presszós kislánynak, a kollégának. Már-már úgy lászott, hogy szilveszter nélkül marad az ország (tévéműsor nélkül nincs szilveszter, mint ahogy Centrum nélkül hétfő se), amikor váratlanul elrendeződött minden. Kiderült, műsorrabló kezébe került a tekercs! Mondani se kell, hogy azonnal teljesítették követeléseit és így 1979-ben több győztes válogatott mérkőzést közvetítenek, mint veszteset, nem léptetik fel Antal Imrét a Gusztáv sorozatban (az összes többiben már érdekelt), még egyszer megpróbálják Kojakot rávenni arra, hogy nyomozza ki a magyar labdarúgás bajait (egyszer már megkísérelték, de akkor visszautasította, mondván lehetetlenre nem vállalkozik). Így indulhatott a szilveszteri staféta. * * * Következetességüket, céltudatosságukat nemcsak az álombéli nyomozásban bizonyították a fő- és alilletékesek. 1978 hátralevő óráiban tartották magukat Szuperbolában 17.15 és 17.35 között meghirdetett elvhez: Szilveszterkor mindent szabad. Bejelentésekor már sejtettem, hogy komolyan veendő ez a közlés, mert sok fontos információt eddig is árkuspapír helyett képsorok között hozták nyilvánosságra. Úgy döntöttek tehát, hogy szilveszterkor nem akarnak semmi különlegeset. Azért se bizonyítják, hogy tudnának " színes, össznépi, tévészerű év végi kabarét is, mert akkor — nem is sejtve írtam egyszer, ennyire időtálló mondatokra is képes vagyok — a következő évben jönnek a bezzegek, meg a „ha akkor lehetett”. Az elillant napokra visszatekintve az is megállapítható, hogy a mi nagyszerű intézményünket is megfertőzte az egyenlősdi. Igazságtalanság lenne, ha az év utolsó napi műsora sokkal jobb, rosszabb nem foglalok állást — lenne a többinél. Ezért is pakolták át a Ki fog gólt lőni? remeklést szombatra. Mielőtt valaki a műsorszövet elszabására gondolna, elapaszthatatlan büszkeséggel ismét a már dicsért következetességre utalok. Hajdanán azért is vártuk a szilvesztert, mert akkor tudtuk meg, lesz-e átrendezés —■ hogy ennél a bejáratott kifejezésnél maradjak —■ kinek, miért olvasnak be, mert akkor mindent szabad. Mostanában? Hónapok óta arról csicseregnek a verebek is, hogy mit szabtunk el, mit nem. Következetes volt a szilveszteri staféta abban is, hogy (pénz)keret hiányában látványos külsőségek helyett, olcsó, túlbonyolított keret (játékba) ágyazták látni- és hallanivalókat. Gondolatok a Fortunára, esküvőkre, meg a tudomány megszállottjaira; sorsolás formájában a véletlen és egy patkó alakú villogó „műszer” képében a technika is szerepet kapott a műsor alakításában. .Nekem leginkább Alfonzo, kitűnő, a képernyőn nagyszerűen érvényesülő zenekara, a nehézsúlyú, jóhangulatú operettbemutató, Agárdi gyilkos iróniájú nyilatkozata, Haumann Péter, Hacky Tamás teljesítménye és Angyal János portrésorozata tetszett. Mi tagadás, mulattam Pásztor Erzsi és Harsányi Gábor jelenetén, de azért mégis amondó vagyok, hogy a malackodás szilveszterkor az éttermekbe és nem a tévébe való. Úgy látszik, hogy nemcsak tévé nélkül nincs szilveszter, hanem — mint említettem — foci, meg posta nélkül se. Bodrogi is következetes volt műsorvezetőként, nem adott többet, mint amit megszoktunk tőle, kevesebbet se. * « * Milyen is volt a szilveszteri staféta? Kíméletes, nem fárasztott ki senkit sem szüntelen kacagtatással, de unatkozni sem hagyott bennünket. Volt jobb is, rosszabb is. Jó, hogy előkerült a Kalmár András irányításával készült te-VpCAC Heltai Nándor