Kiskunmajsa - Új Kun-Majsa, 1991 (4. évfolyam, 1-44. szám)
1991-08-09 / 24. szám
TOLLAS TIBOR Vízválasztó A hegy gerincén ért az alkony, Közöttünk két nagy óceán. Vizeink kelet és nyugat Lejtőin keresnek utat. Én állok az idők falán. Nézem, mint Pompeji pusztulását A virrasztó, hű katona. Partunkat mossa mindkét tenger, Magyarnak így marad az ember, Ha nem tartozik sehova. Tordas Tibor 1956- ban hagyta el Magyarországot, a müncheni Nemzetőr című lap Művei főszerkesztője, eddig csak külföldön jelentek meg. Nemrégiben látott napvilágot első olyan összegyűjtött verseskötete — Hazafelé címmel —, melyet magyar kiadó ad az olvasó kezébe. A költőt a közelmúltban, a Magyar Köztársaság Zászlórendjével tüntették ki, az emigráció évei alatt végzett munkájáért, mellyel hitet és erőt tudott adni a világban szétszóródott magyarságnak, a legnehezebb időkben ISMÉT RANGOS KULTURÁLIS ESEMÉNY A HELYTÖRTÉNETIBEN Páll Lajos kiállítása A Kiskunmajsai Helytörténeti Gyűjtemény (Félegyházi út 5—7.) ismét rangos kulturális esemény színhelye lesz. Augusztus 18-án délelőtt 11 órakor nyílik meg Páll Lajos erdélyi festőművész kiállítása. A megnyitón Gálfalvi György marosvásárhelyi író méltatja a festőművész eddigi pályafutását, képeit. A rendezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. «IffilUU A legnagyobb tömegbázissal rendelkező párt a Független Kisgazdapárt volt. A parasztság és a polgárság képviseletét egyaránt felvállalta. 1945-ben hatalmas gyűjtőpárttá vált, így nem tudott egységes cselekvést kialakítani, néhány vezetője (Pfeiffer Zoltán, Sulyok Dezső, Barankovics István) és Gerzsán Dénes voltak párt vezetői. A szervezet a itteni befolyására jellemző, hogy nagyobb ünnepeken (pl. körmenet), az egyházi zászlókkal egy sorban vitték a Kisgazdapárt zászlóit. Legnagyobb tömeget ez a a párt tudott mozgósítani, de majsai emberek nagy többségére az apolitikusság volt jellemző. A legjobban szervezett párt a Magyar Kommunista Párt volt. Támogatóinak köre viszonylag szűk volt, de fő ereje abban rejlett, hogy a Szovjetunió akarata végrehajtójának ismerte el. Majsán emléke is élt még 1919 így az emberek azokat a pártokat támogatták, amelyek a magántulajdon szentségét hirdették. Városunkban nem helybeliek, hanem két, Pestről jött elvtárs, Német Imre és Dudás Imre szervezte meg a MKP helyi csoportját. Kezdetben 8—10 fővel működött az alapszervezet. A Szociáldemokrata Párt soraiba — lévén, hogy nem volt szervezett munkásság Majsán — a kisiparosok és értelmiségiek egy része lépett. Jelentős szerepet azonban nem játszottak. A Nemzeti Parasztpárt 1945. január 28-án alakult Kiskunmajsán. Tagjai szegényparasztok és pedagógusok voltak. A köztudatban, mint az MKP meghosszabbított karja élt. A Polgári Demokrata Párt, mint neve is mutatja, a polgárság és az értelmiség pártja kívánt lenni. Majsán főleg kiskereskedők alkották a tagságot. A helyi szovjet parancsnokság kinyilvánította együttműködési szándékát, azonban e szervezet neve már önmagában elzárta az utat az igazi szövetség elől. 1945 elejétől sorra alakultak városunkban az egyesületek, érdekvédelmi szervezetek. Ezek összességében nagyobb számú tagsággal rendelkeztek, mint a pártok. Január 7-én megalakult az önálló Iparosok Szabad Szakszervezete, ezt követte az önálló Kereskedők Szabad Szakszervezete, a Tanítók és Tanárok Szabad Szakszervezete, a Szabad Szakszervezet Sport Egyesülete, a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének Helyi Csoportja (FÉKOSZ), és a Földműves Szövetkezet. A legjelentősebb a FÉKOSZ volt, 1663 taggal. Az egyesület célja a kisbirtokosok és mezőgazdasági munkavállalók érdekvédelme volt. Az egysületi élet virágkora, a szervezkedés szabadsága 1949-ig tartott. A „fordulat éve” után csak a hivatalosan is támogatott szervezeteknek volt létjogosultsága. Ilyenek voltak például az 1950-ben alapított Kiskunmajsai Kisiparosok Országos Szabad Szervezete, vagy 91. számú Kígyóspusztai Vadásztársaság. 1945. május 29-én alakították meg az új képviselő-testületet. Nem a pártok helyi befolyásánál fogva kerültek a képviselők az önkormányzatba, hanem a pártok (MKP, SZDP, a PDP, FKP, NPP), valamint Szabad Szakszervezet egyenlő arányban nyolcnyolc tagot delegált. Az alakuló közgyűlés vendége dr. Várnagy Ferencz járási főjegyző volt. Beszédében a pártok összefogásának fontosságára hívta fel a figyelmet: „... mert csak közös erővel együttesen tudják felépíteni a demokratikus népi egység szellemében a hitlerizmus által rombadöntött Magyarországot.” A közgyűlés Elek Bélát a főbírót, Sebők Károlyt a pénztárnoki tisztében hagyta. Az 1886. évi XXII. tc. alapján a nép által lett megválasztva június 21-én Csontos Imre törvénybíró, Kováts László közgyám, Törtely Zoltán, Klúcsó Jenő, Hegedűs József és Csontos Lajos esküdtek. A képviselő-testület működéséről — egy momentum kiragadásával — teljeskörű képet nem kaphatunk, de tevékenységének szelleméről fontos információt szerezhetünk az egyik döntés alapján. A háború végén egyre nagyobb számban tértek haza külföldről a magyar hadifoglyok. Néhány, foglyokat szállító szerelvény a majsai vasútállomáson is áthaladt. Ezért a testület úgy határozott, hogy „... helybeli vasúti állomáson a átvonuló magyar foglyoknak szeretet csomagokkal való felsegélyezésére a politikai pártok és társadalmi egyesületek bevonásával a magasztos cél szolgálatában a karitatív gyűjtés megszervezését és beindítását ezennel határozatilag kimondja. Megokolás: A rendelkező rész szerint kellett határoznunk, mert minden magyar becsületes embernek erkölcsi kötelessége, hogy Krisztus igéje szerint az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit gyakorolja." Elgondolkodtató, hogy néhány év múltán miként váltak megbélyegezetté a háború viharába kényszerített szerencsétlenek, miként váltunk bűnös nemzetté. (Folytatása következik) i Szabó Lajos Múltkereső 1944—45. fordulóján a politikai élet is a megváltozott helyzethez alkalmazkodott. Betiltották a fasiszta, félfasiszta pártokat, így például a Horthy idők kormánypártját, a Magyar Élet Pártot is. Egyelőre nem alakult még olyan tömegszervezet, amely teljes mértékben meghatározhatta volna az ország későbbi sorsát, így egyetlen párt sem tudta megszerezni a kulcspozíciók többségét, melyek ösztönözték volna a demokrácia megsértésére. TERMÉSZETBARÁT GYEREKEK VÁNDORLÁSAI 1/ Lábon és keréken Az út megpróbáltatásait jól állta a kis csapat: az emelkedőket, a hőséget, a záporokat, a szúnyogokat. S mivel a cél nem a kiszabott táv mihamarabbi kipipálása volt, nem mentünk el a látnivalók mellett. Nézelődtünk olajipari, erdészeti, lámpa- és patikamúzeumban, láttunk kiállítást bútorokból, bélyegekből, lótenyésztésről és a Hanság élővilágáról, de jártunk arborétumban, kastélyokban, várakban és kőfejtőben is. Múzeumfalu (skanzen) többször is került az utunkba, s Szombathelyen még a hétfői zárvatartás sem akadályozott meg bennünket a szemlélődésben: rávettük az ott dolgozó munkásokat, hogy engedjenek be. Készséges emberek máskor is a segítségünkre voltak: Fertőszéplakra a fűrészfogszerűen álló öt tájházhoz már zárás után értünk, a fiatal gondnok mégis végigkalauzolt bennünket. Csornán meg a premontrei templom plébánosa mutatta be apróra a „birodalmát”, s azzal búcsúzott el tőlünk, hogy örül, hogy nem ijedtünk meg egy paptól. De hisz’ ennél komolyabb akadályokat is le kellett küzdenünk — például az utunk folyamán egyre dráguló kempingárakat. Üdítő megnyugvás volt hát az utolsó szállás, Tata: itt a gyerektábor területén kaptunk sátorhelyet, társbérletben a Gerecse vándortáborral. (A legdöntőbb érv talán épp az volt, hogy hamarosan jövünk ide, a vándortáborba.) Aztán már csak Pestig — és Pesten — kellett átvergődni a pályaudvarig, este 9-kor Halason újra a két kerék közé ültünk, hogy stílusosan biciklivel érkezzünk meg. (Így lehet a szükségből erényt kovácsolni : vonatunk amúgy sem volt már Majsára.) 500 kilométert tett meg a két felnőtt és három fiú: Balog Ede, Pimbor Imre, Ruskó Krisztián. A másik kóborlás, vándortábor 30 résztvevőjének nevével nem terhelem az olvasót. Mondhatnám, hogy a két vezető ott folytatta gyalog, ahol kerékpárral abbahagyta, ugyanis Tata volt az első bázis, a vízimalmok városa. Innen kirándultunk Vértesszőlősre is, az előembernek, Samunak a nyomába eredve. A következő táborhely Tardosbánya, ide tartva útba ejtettük az agostyáni arborétumot. Másnap barlangkereső túrára indultunk, de csak darázsrajra bukkantunk, s bizony az oldalunk nem a nevetéstől szúrt. Ezután Bajóton állapodtunk meg, s innen végre olyan barlangokhoz túráztunk, amelyeket meg is lehetett találni. Annavölgyi bánya következet: egy sportcentrum lett a szállásunk, végre rúghatták a bőrt (szét) a focira kiéhezett srácok. Dorogra is innen kirándultunk. Majd Tát a következő bázishely, immár a Duna-parton. S bár azt írták az előző csoportok, hogy itt nincs túralehetőség, mi bebizonyítottuk az ellenkezőjét: elsétáltunk Esztergom— Kertvároson túl a Strázsahegyekhez. Útközben a vitorlázó-repülőtéren tanúi lehettünk néhány felszállásnak. Végül jött Esztergom, ahol múzeumnézés (Bazilika, vár) és strand volt a program. Utolsó este pedig tábortűzi közös énekléssel búcsúztunk a Gerecsétől és egymástól. Mennyi közös élményünk volt a 13 nap alatt! A már említetteken kívül, mi mindent láttunk még! Nemzetiségi múzeumot és ebtenyésztési kiállítást, görögrómai szobrok másolatait és vízi vágóhidat, vörösmárvány-bányát és bányász-emlékházat, római várat és ásványkiállítást. S hányféle szállásunk volt! Táborban kőház és táborban sátor, magánház garázsa és iskolai tanterem, máskor meg egy sportpálya öltözője. Van Étkezésünk is változatazajlott: reggeliztünk ABC előtt kakaót, ettünk útfélen megpihenve konzervet, ebédeltünk étteremben , s néha magunk főztünk magunknak. Ezzel majdnem úgy jártunk, mint az egyszeri fociválogatott a VB-n. Ugyanis egyik este lekvárostésztát készítettünk, sőt még reggelire is maradt belőle .. . Erre mi volt a kihozott menzás ebéd: grízes tészta lekvárral... S még vacsorára is maradt belőle... A hazautazás reggelén először Pestre hajóztunk, hogy onnan vonatozzunk Majsára. Még indulás előtt utolért minket a következő csoport, csodálkoztunk is, hogyhogy ilyen korán? De kiderült, hogy vonattal érkeztek. Mondták is a mieink: „Miféle vándorosok ezek? Mi mindenhová gyalog mentünk!” Nem csoda hát, hogy összejött 200 kilométer. Kipróbálhatta magát mindenki, s megismerkedett egy tájegységgel, a Gerecsével, amit ezután nyilván nem fog Cseregének aposztrofálni, ami bizony az első napokban még előfordult. Balogh Lajos Először a kerékpárosok pattantak nyeregbe, még július elején. Három középiskolás vállalkozott arra, hogy Holló Tibor és Balogh Lajos vezetésével teljesítse az országos kerékpáros körtúra egyik szakaszát; a Zalaegerszeg—Körmend—Ják—Szombathely —Kőszeg—Sopron (Ausztrián keresztül)—Fertőrákos —Fertőd—Csorna—Mosonmagyaróvár—Győr—Bábolna—Tata—Zsámbék—Budapest útvonalat. FIZESSE ELŐ, VEGYE MEG A HETENTE MEGJELENŐ nn-HiJM CÍMŰ LAPOT Mégsem lesz a miénk Fraknó vára Burgenlandban Ha valaki Bécsben jár és hazafelé jövet van néhány órája, ajánlom ejtse útba Fraknó várát. Eisenstadt-on keresztül induljon Dél felé Mattersburg irányába, jó félóra autózás után elér a Rozália hegység lábánál lévő Forchtenau nevű gyönyörű kis faluba, a vár alá. Fraknó vára a hegység keleti nyúlványára épült 500 méter magas dolomit sziklára, már a 13. században. Az idők folyamán többször váltogatták egymást magyar és osztrák tulajdonosok még 1622-ben Esterházy Miklós szerezte meg és azóta a család tulajdona. A közelmúltban hunyt el örökös nélkül az utolsó Esterházy Pál herceg. Nagyon valószínű, hogy az osztrák államra száll a vagyona, nem pedig a „szegény” magyarországi Esterházyakra. * A vár jelenlegi formáját az 1635-ös átépítéssel nyerte el. Lőrésekkel lyuggatott szürke tömbje két toronnyal messziről látszik. * A külső várkapu folyosójához mély árok feletti fahíd vezet, ahol a hercegi hintók, szánkók sorakoznak. A belsővár udvarában Esterházy Pál lovasszobra áll a 18. századból. Az épületek termei telis tele az Esterházyak hadseregének fegyvereivel felszerelésével. Török hadizsákmány fegyverek, íjak, puskák, láncvértek, zászlók és sátrak láthatók. Zászlótermében 72 különféle zászló van a 16. századból. Gazdag könyvtártermében sorakoznak a 15. századtól kéziratos ősnyomtatvány könyvei. A gránátos termekben a 32. Esterházy-század címeres, fekete gránátos táskái, szálfegyverei , puskái kardjai sokasága látható. A páncélos termekben, a jellegzetes fekete dragonyos mellvértek és sisakok vannak elhelyezve, mellettük lótakarók, lószerszámok, óriás pisztolyok. A „tüzes” teremben, a tüzérségi eszközök láthatók. Óriás szakállas puskák, ágyúk, lőszeres társzekerek, ágyúgolyók és üveggránátok hegyei. A vadászteremben Esterházy Miklós kedvenc angol vérebeinek képei, trófeák, fegyverek. A puskáktól a számszeríjig, parittyáig, a puskával kombinált vadkanölő lándzsáig minden van. A vár konyhájában óriási kürtő alatt tűzkutya áll, hatalmas nyársakkal, edényekkel, falba épített mosogatóval. A külső udvarban a tőlük foglyok által a sziklába kivésett 146 méter mély kút, taposó kerekes vödör felvonóval. A bástyák kiszögellésén vészcsengőkkel ellátott őrhelyek vannak kiépítve. * A hadtörténelem iránt érdeklődők feledhetetlen élménnyel térhetnek haza. Csík Antal