Kiskunmajsa - Új Kun-Majsa, 1992 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1992-01-10 / 1. szám

4N­HUU Folytatjuk a fajtaismer­tetőt a kedvelt őszibarack gyümölcsünkből. Középkorai fajták (július közepe—vége) közül a Dixi­­red kiváló minőségű, éret­ten nagyon jól „tartja ma­gát” a fán, tűri a csomago­lást, szállítást. Ezt és a va­lamivel későbbi, kevésbé jó minőségű Starking, Delici­­um követi. Hasonló érési idejű az Early Redhaven, amelynek fája jó télálló. A középkorai fehér húsú faj­ták közül a kiváló minősé­gű, rendkívül tetszetős és ízletes a Mariska, az Ams­­den és az edzett, jó télálló Piroska fajta. Középérésű fajták közül a július végén érő Jersey­band és a Redhaven fajtá­kat javasoljuk. Vidékün­kön elterjedt a Lumbcán, a Napsugár sárga húsú fajta. Fája egészséges, hosszú életű. Néhány nappal kö­veti érésben a Regina, mely igen tetszetős, ízletes, sárga húsú fajta, kár, hogy fagyérzékeny, termőképes­sége közepes. A Julián ke­vésbé tetszetős, de bőtermő, jó ízű fajta. Sárga húsúak még: Elvira, Jubileum. Fe­hér húsú a Ford, fája erős, egészséges, hosszú életű, de gyümölcse nem mindig tet­szetős. A Nektár H. ha­sonlóan jó fát nevel, de gyümölcse tetszetősebb és talán ízletesebb is, mint az előző fajták. Középkésői fajtáink kö­zött találjuk nagy fajtáin­kat, a Championt és a Sun­­crest. Augusztus közepétől a hónap végéig érnek, termő­helytől, időjárástól függően. A Suncrest sárga húsú, nagy gyümölcsű, ritkítást nem igényel, tetszetős, ízle­tes. A Champion nagyon erős növekedésű, erre metszés­kor ügyelni kell. 1-2 évvel később fordul termőre, mint a többi fajta, viszont fái hazánkban a leghos­­­szabb életűek. Fehér húsú gyümölcse nem túl tetsze­tős, de kiváló ízével kárpó­tol érte. Minden házikertbe javasoljuk. A Championnal majdnem azonos időben érik, az Incrotio Pieri olasz fajta, melynek fái kön­­­nyebben kezelhetők, kisebb gyümölcsű, fehér húsú, íz­letes gyümölcsű. Késői fajták, végén—szeptember augusztus elején érik. A nem a legjobb mi­nőségű Elberta, mely ke­sernyés ízű. A minősített fajta, de nem általánosan ismert a Szegedi arany. A J. H. Hale kiváló minőségű, de fája gyenge növekedésű, rövid életű. Szeptember közepén érik a nagyon tet­szetős, sötétrózsaszín gyü­mölcsű, fehér húsú, ízletes Michelini. Legkésőbbi faj­tánk a Shipley, szeptember második felében érik, fehér húsú, magvaváló, ízletes. Bár nem túl tetszetős, de késői érése miatt a család­ellátó kiskertekben telepí­tésre érdemes. A konzervipari fajták gyümölcse nem túl színes, húsuk sárga, éretten is ke­mény marad, sőt a befőzés során sem puhul meg. Erő­sen duránciak, a húst na­gyon nehéz levágni a kő­magról. Mégis a befőtt kü­lönleges minősége és íze miatt családonként egy-egy fát érdemes telepíteni. Leg­nagyobb mértékben az au­gusztus elején érő Loader és a Babygold sorozat 5. 6. 7. számú tagjai terjedtek el. Bár gyümölcsük ízletes, friss fogyasztásra a speci­ális ipari fajták telepítését nem javasoljuk. Nektarinok: Téves az a közhiedelem, hogy a nekta­rinok a hagyományos őszi­barack és a ringló keresz­tezéséből származik. Fájuk, lombozatuk azonos, gyü­mölcsük nagyon hasonló az őszibarackéhoz, csak telje­sen szőrtelen, fényes felüle­tű. Szűk és újszerű, sava­sabb, üdítőbb, mint a töb­bi fajtáé. Kipróbálásuk fő­ként az javasolható, üdülőterületeken esetleg piaci ellátásra is, főként a nagy fog­yasztói körzetek közelé­ben. Áruk magasabb, mint a hagyományos fajtáké és könnyebben értékesíthetők, ami ellensúlyozza a tényt, hogy termesztésük kockáza­tosabb. Csupasz gyümöl­csüket a tavaszi fagy, szél­verés, homokverés, jégeső, egyes rovarok súlyosan ká­rosítják. Lombozatuk liszt­­harmatra, gyümölcsük mo­­níliára fogékony. Szállítá­suk, ideiglenes tárolásuk nehezebb. Hazánkban még nincs az egész érési idényt felölelő fajtaválaszték. Öt nektarint lehet szaporítani. Mindegyik sárga húsú és a júliusban érő Red June ki­vételével magyaváló. Július végén, augusztus elején az Independence, augusztus elején a Nectared 4, a hó­nap közepén a Flavortop és augusztus végén a Fanta­sia. Közülük az eddigi ta­pasztalatok szerint a Red June és a Nectared 4 a Duna—Tisza közén is ered­ményesen termeszthető. A laposbarackok közül ma már az­ augusztus ele­jén érő, fehér húsú, magva­váló keményt szaporítják. Ezt a különlegességet a kí­nai lapos és a Ford­ keresz­tezésével állították elő ma­gyar nemesítők, a hagyo­mányos kínai laposnál sok­kal értékesebb. Csak azon­nali fogyasztásra való. Tet­szetős és ízletes gyümölcse szinte az ágon „ül”, szedés­kor legtöbbször megsérül. Magvaváló, kőmagja kicsi. Csapadékos vidékre, párás, nedves környezetbe nem való, mert gyümölcsét a monília nagyon erősen fer­tőzheti. Házunk fája Regina pedig fagyérzékeny Az ÁFÉSZ dolgozói sike­res új évet kívánnak min­den olvasónak, a város és környéke polgárainak. 1992- ben is rendszeresen adunk tájékoztatást az újdonsá­gokról, akcióinkról, közér­dekű információkról. Az első az, hogy a bizo­mányi boltban, Fő u. 83. az eddigi mosás és vegytisztí­­ tolti tás­vállalás mellett új szol­gáltatás a valódi bőrkabát és bőráru tisztítás, a sző­nyeg vegytisztítás, a toll­­párna (esetleg dunna) tisz­títás és tollpótlás vállalása. A megbízások leadását minden páros hét hétfőjén hírek 17 óráig javasoljuk. Tele­fon: 31-073. A disznóvágási szezonra tekintettel ajánljuk figyel­mükbe az edényboltban, Fő u. 57., az 50 és 85 literes zománcozott üstöket, való­ban kedvező árakon. Tele­fon: 31-229. Célrészjegy tulajdonosa­inkat tájékoztatjuk, hogy a célrészjegy kamatokat ja­nuár 15-től fizetjük a szö­vetkezet főpénztárából. Bízunk benne, hogy to­vábbra is megtisztelik bi­zalmukkal szövetkezetün­ket, kamat mértékünk vál­tozatlan. Ajándék Mit vegyek? A ka­rácsonyok örökké visszatérő kérdése ez. Legtöbb szülő (hála a tv „áldásos” tevé­kenységének), már hetek óta bombázva volt a kívánságlis­tákkal. A legtöbb he­lyen a karácsonyfák alatt, Barbie-babákat ugráltak át a fésül­hető kicsi pánik, aki­ket Lindy kergetett a kerékpárján, míg fe­lettük a G. I. Joe kommandó vigyázott a Föld békéjére. A kirakatok roska­doztak ezektől a ter­mékektől, nemhiába hozzánk is betört a Nyugat. Ajtóstól. Hozván magával a jobbik felét, de rosszabbikat is. A já­­­tékboltokból nem túl bőkezűen megáldott városunk sem ma­radt k­i a sorból. A kommersz játékok sűrűjében megdöb­bentő volt látni az a egyik kirakatban azt „harci készletet”, amellyel már az ovi­sok is dobhatták egy­más felé a kézigrá­nátjukat, lőhettek egymásra, vagy tövig márthatták ellenfe­lükbe a recézett élű késüket. Mindezt csupán 278 forintért. Olcsó és hasznos ajándék ... Neveljük az életre a gyerme­keinket! Csak azt nem értem, miért kell kicsi kortól elfo­gadtatni, hogy a há­ború és az erőszak az élet természetes vele­járója? Azután pedig szörnyülködünk, hogy emberrablást,terroris­ta merényleteket kö­vetnek el az ország­ban. Vagy ez az élet? A horror­meséken, dzsiájdzsókon felnö­vekvő számára nemzedékek természetes dologgá kezd válni a pusztítás. Mindezt mindig a jó nevében (Made in USA). A legfőbb tömeghülyítő csatornákon, a mo­zikban meg a tv-ben sem látni mást. Egy film csak akkor szá­míthat népszerűségre, ha negyedóra után legalább 15 hulla van. Azután jön a Férfi (He-Man), aki mindent filmeken­ megold. A Nekünk marad a valóság­ nyi Nem tudom meny­harckocsi, gép­pisztoly meg Uambo­­kés került az ajándé­kok közé, de remélem nem sok. A kirakat­ból január 2-án el­tűnt a „játékszer” ... — téka — Az idősek nevében Mint minden évben, szent­este az éjféli misekor, zsú­folásig telik a templom, így volt ez az elmúlt kará­csonykor is. A zord, szeles idő ellenére rengeteg idős elment, ünnepelni a Kis Jézus születését. Felemelő volt hallani a szertartás vé­gén a bejelentést, hogy az önvédelmi csoport tagjai vállalták a távol lakó idő­sek hazaszállítását. Köszö­net érte. A szekerek, kocsik, szán­kók fa alkatrészeit készítő iparost nevezték bognárnak, régi nevükön kerékgyártók­nak. Szerszámaik fejszék, fúrók, vésők, fűrészek és a faeszterga. A kovácsmeste­rekkel együttműködve ké­szítették a mezőgazdaság nélkülözhetetlen eszközeit, a kocsit és az ekét. 1925-ben ipartestületi ki­mutatás szerint 27 bognár volt Majsán. Ma 1991-ben mindössze egyetlen nyugdí­jas bognárnak van ipara. De az sem kocsigyártással foglalkozik, hiszen Majsán már több mint negyven éve nem készült igazi paraszt­kocsi sem fédéres fiáker. Kíváncsiságomtól hajtva nyitok be, a nyugdíját élve­ző örökké tevékeny Berényi Béla bácsi házához, hogy tőle magyarázatot kapjak a szakma kihalásának okai­ról. Okfejtések helyett hosszú életútján keresztül próbálja elmondani ez bog­nár szakma lassú elsorva­dását, melynek maga is szenvedő tanúja volt. Nagyapja, az 1843-ban Kiskunfélegyházán született Bugyi János szélmalomács­ként került Tömörkénybe. Apja Bugyi Mihály a közeli Kisteleken tanulta a kerék­gyártó szakmát. Akkori ba­rátja P. Szabó Károly gé­pész biztatására került Majsára a századfordulón. Műhelyajtaja a halasi útra nyílt a vásártéri Szakra utcából. Itt nősült, mint idegen sokáig csak javítá­sokkal foglalkozott. Meg­járta az első világháború poklát. Az utána követke­zett szegény világ miatt is alig volt új kocsira meg­rendelése. A­ Csontos Ká­roly utcai műhelyébe még nagyobbacska gyerek fiát sem engedte be, mert fél­tette az éles szerszámoktól. Testvére elment kovács­inasnak, neki meg itthon kellett maradni, hogy vala­ki segítsen apának — mondták. Pedig szeretett volna Pestre kerülni, a Re­ményi hegedűgyártó mű­helyébe inasnak. A szülei nem tudták vállalni a taní­tás költségeit, így maradt az apjánál bognárinas. A Fatornyos iskolába járt he­tenként egyszer pénteken 4-től 7 óráig. Kedvenc ta­nára Móczár Albert aki a számtant és szakrajzot ta­nította. Szerette a zenét, esténként a leventezene­karban klarinétozott, s mert jól ment, a fiatalokat is ok­tatta zenére. Három inasév letelte után az ipartestület által kijelölt háromfős vizsgabizottság levizsgáz­tatta gyakorlatiból, .Kocsi­agyat vésett ki sikerrel, és megkapta a segédlevelet. Mint segéd az apja műhe­lyében dolgozott, ráérő ide­jében hegedűjavítással és -készítéssel foglalkozott, ki is tette a saját cégtábláját. Készített egy hegedűt, a hátára faintarziából ma­gyarország térképét dol­gozta be. Az ipartestület is megcsodálta és feljuttatta a Budapesti Nemzetközi Vá­sárra. Még Horthy Miklós is gratulált szép munkájá­hoz. Itthon azonban nem akart munka lenni, kivéve nyáron rakodás előtt mikor mindenki a szekerét kocsi­ját javíttatta, akkor volt munka éjjel-nappal, utána semmi. Mestervizsgát tett és 1942-ben műhelyt nyitott a Nagykereszt utcában. Inast vett fel és nagy gonddal tanítgatta a csínjára-bínjára: mesterség Megren­delői szerették az ízlésesen, nagy szakértelemmel ké­szített kocsik faalkatrészeit. Nem sokáig tartottak ezek a boldog alkotó évek, mert jöttek az oroszok. Civil nemzetőrök irányították Majsán a menekülők ára­datát tovább a Dunántúlra. Az oroszok kórházat ren­deztek be műhelyében, szerszámait kidobálták, ki­vonulásuk után nagy nehe­­zen tudta csak összeszedni és pótolni. Gyorsan indult az élet, a megrendelés sok volt, pótolni kellett a hábo­rús veszteséget. Hamarosan végre megteremthette sa­ját otthonát. 1950-ben aztán megvál­tozott a világ. Mosóteknő, szerszámnyél készítésből és kisebb javításokból pró­bálta fenntartani magát és családját. A kocsigyártás véget ér­t, a kovácsok át­tértek a modernebb gumis kocsik gyártására, aminek a famunkáit maguk is meg tudták csinálni. A változást a tszcs és a Gépállomás is felgyorsította. Naponta zaklatták a végrehajtók, igyekeztek ráhatni, hogy lépjen a szövetkezés útjára. Kézzel hajtott fűrészgépét lefoglalták. Megunva az ál­landó adóhátralékot, szü­neteltette az ipart. 1953-ban több bognár társával bele­kényszerült az akkor ala­kult Vegyes KTSZ-be. Utá­na lett munka bőven, mert a majsai laktanyának lo­vaskocsijai voltak, amiket ők javítottak. 1956 után az újjáalakított ktsz asztalos­részlegében dolgozott, de asztalosként azután nem sokáig dolgozott, hanem a meginduló parkettázónak építkezéseken képezte át magát. Több évtizedig par­­kettázott, még nyugdíjas kora után is. Mostanában, ha kisebb házkörüli javításokat el is végez, a műhelyébe inkább, azért jár, hogy szemeivel végigsimogassa a hosszú küzdelmes évtizedek alatt kifényesedett szerszámok nyeleit. Csík Antal : Bognár nem élhet kovács nélkül— kovács nem élhet bognár nélkül

Next