Mogyoród - Mogyoród Ma, 2020 (1. évfolyam, 1-5. szám)

2020-08-01 / 3. szám

Gondtalan nyár nyár a gondtalan szabadságot jelentette egész gyerekkoromban. Eltűnt a tér-idő tengely, csak mi voltunk ketten a nővéremmel, róttuk a házak mögötti L, nagy rétet kulccsal a nyakunkban, a barátainkkal. Bogarakat lestünk, fűszálak­kal zenéltünk, lefeküdtünk a fűbe, néztük az eget és a felhőket. Beszélgettünk, vékony pallókból a rétek közötti kis patakokra hidat tákoltunk magunknak. Csak a pillanat létezett. A Lassan folyt a nyár. Nem volt okostelefon, se számítógépes játékok. A szüleink szinte egész nyáron dolgoztak, így a nyarak napközis táborokban és a falusi nagymamánál teltek Jász­­dózsán. A mamánál lenni: ezek voltak a legjobb hetek. Reggel házi lekváros kenyérrel várt, aztán olvasgattunk a fák alatt, vagy a kertben segítettünk. Borsót szedtünk, ribizlit a sütihez, vagy piszkot, ha megéheztünk. A kertből szüretelt málnát passzíroztuk át a nővéremmel egy kis szűrőn át, hogy málnaszörpöt készítsünk. Aztán ebéd után kisétáltunk a határba a Tárna partjára, hogy fürödjünk egy jót. Vagy csak ültünk a ház előtt, játszottunk a szomszéd gyer­mekeivel és az eperfáról ettük az érett, fekete epret. A legjobban mégis azt szerettem, ami­kor a nagymamám leült hozzánk a hűvös szobában, elővettük a papírokat és ország-város-fiú-lány-híresembert játszottunk. Ismerik? Rengeteget tanultunk közben országokról, városokról az egykor könyvtáros nagymamánktól. Ő tanított meg kötni és horgolni is. Néztük, ahogy a nővérével harisnyából és tejeszacskókból lábtörlőt, szőnyeget horgolnak. Végigélték a háborút, így sohasem pazaroltak el semmit. A háztartási hulladék nagy része a komposztban végezte, alig volt szemetünk. Ma már luxusnak számít az, ha dolgozó emberként időt adunk magunknak a lassulásra. Pedig a nyár a töltekezésről, a pihe­nésről is kell, hogy szóljon. Ez az évszak nekem a lédús barack, az édes málna, az arcunkon csurgó dinnyelé és a picit fanyarabb ribizli ízét jelenti. A nyárfa susogását, a lovasszekér hangját, a kakas kukorékolását, a légy zümmögését. Éppen úgy, ahogy gyermekkoromban. Most én próbálom ugyanezt átadni a gyermekeimnek. Üljenek le, szívják magukba a nyarat, töltődjenek! Hallgassák a tücsök ciripelését, nézzék a felhőket, próbáljanak visszaemlé­kezni a gyerekkorukra, amikor még olyan gondtalanok voltak! Engedjenek meg maguknak egy kis semmittevést. Ha tehetik, fogják meg szüleik, nagyszüleik, vagy már felnőtt gyermekük kezét, üljenek le és beszélgessenek. A régmúltról és a jövőről. A családról, az emlékeinkben élő nagymamákról. Hogy legyen mire emlékezni a hosszú téli estéken. Gondtalan, egymásra továbbra is figyelő nyarat kívánok! Békéssy Olga IMPRESSZUM: Mogyoród Önkormányzatának ingyenes közéleti lapja, kiadja a 21. Század Kommunikáció Főszerkesztő: Békéssy Olga, Lapszerkesztő: Herczku Nóra, Fotó: Isza Ferenc, Korrektor: Mosolygó-Marján Erzsébet ISSN: 2732-0537

Next