Rácalmás, 2022 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2022-04-01 / 4. szám

8 Rácalmás Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeleczky Csaba vagyok 1988-ban születtem Buda­pesten. Budaörsön laktam, itt lettem megkeresztelve, itt voltam elsőáldozó és ugyan­csak itt bérmálkoztam. A szüleim ma is itt élnek, nyug­díjasként. Két testvérem van, egy nővérem és egy húgom. Általános iskolámat Buda­örsön végeztem. A Budapes­ti Egyetemi Katolikus Gim­náziumban érettségiztem 2007-ben. Érettségim után kértem felvételemet Spányi Antal Püspök Atyánál, aki a Központi Szeminárium­ba küldött tanulni. Diakó­nusként Budakeszire kerül­tem, ahol újmisés papként is egy évet töltöttem Filó Kris­tóf atya mellett. 2014-ben Érdligetre kerültem, Mak­lári István atya mellé, ahol nagyjából fél évet töltöttem el. Azt követően plébános helyettesként Tatabányá­ra, Gedő Attila atya mellé helyeztek. Onnan 2015 au­gusztusában kerültem Du­naújvárosba, Baltási Nándor atya mellé, ahol közel 6 évet szolgáltam. Most innen ne­vezett ki 2021. március 15- ével Spányi Antal Püspök Atya, Ercsi plébánosává, Iváncsa és Beloiannisz ellá­tásával együtt. A helyzet úgy alakította, hogy 2022. már­cius 1-ével pedig Rácalmás- Kulcs és Perkáta Plébániák ellátásával is megbízott Püs­pök Atya. Aminek örültem is, mivel még a dunaújváro­si évek alatt, Rácalmáson és Kulcson is sokat helyettesí­tettem, akár szentmiséket, kereszteléseken, esküvőkön, de temetéseken is, így némi ismertség alakult ki ez idők alatt a helyiekkel. Már kiskoromtól pap sze­rettem volna lenni. Ez olyan gondolat, mint másoknak egyes elképzeléseik, például az épületek tervezése, az in­formatika felé való érdeklő­dés vagy a sport. Számomra ez a hivatás éppen ezért nem jelentett lemondást az éle­temből. Budaörsön negyedik osztályos koromtól kezdtem el ministrálni. Ez engem belsőleg nagyon megfogott, még hétköznaponként is el­jártam a templomba minist­rálni. A nyári ministráns ki­rándulásokon, amiket ma is a Szent Tarzíciusz Egyesület szervez, minden évben részt vettem, mert kereszténynek lenni egy közösségben jó. A gimnáziumban eltöltött idő sokat jelentett számomra. Először rádöbbentem arra, hogy nem probléma az, hogy vallásos vagyok. Tudva azt, hogy pap szeretnék lenni, erről senkinek sem szóltam, még a barátaimnak sem, ne­kik is csak 12. osztályban, az utolsó évben mondtam el. Nem lepődtek meg, sőt tá­mogatták a döntésem, mint otthon a családi kör és per­sze az egyházközség Varga János plébános atya segítsé­gével. A négy év alatt eltöl­tött gimnáziumi idő egyben próbatétel is volt számom­ra, sok kérdés foglalkozta­tott. Miért legyek pap? Mi lesz a cölibátussal? A vála­szok hosszú idő érlelődése után alakultak ki bennem. Ebben segítettek szüleim is, akik a gondolatomat támo­gatták, hittantanárom és ba­rátaim. Eldöntöttem, hogy pap szeretnék lenni, ezért jelentkeztem Székesfehér­váron Spányi Antal Püspök Urnát. Az érettségi után volt a konkurzus, azaz a felvételi. Budapestre a Központi Sze­mináriumba küldött a tanul­mányaim folytatásához. A szemináriumban ráéreztem az imádság erejére, ha imád­kozom valamiért vagy vala­kiért, az nekem is jó, a világi életemet és a lelki életemet harmóniába tudom hozni. Itt még jobban megismer­kedhettem a Katolikus Egy­ház szabályaival, amit nem neveznék túl szigorúaknak, inkább erkölcsi példaadó­nak titulálnám. Talán azért inkább nem „divatos” szak­ma, mert ez elkötelezéssel jár, manapság sok fiatal nem tud elköteleződni, nem tud­ja eldönteni mihez fogjon az életben. Nekünk papok­nak és a keresztény csalá­doknak is ezekben kellene segítenünk őket. Kevesen is választják, mert talán meg­riadnak egyes tévhírektől. A papi sors mondhatnám, ha­sonlít a rózsa tulajdonsága­ihoz. Miként a rózsa a vi­­rágok­ virága, úgy a papság a hivatások­ hivatása, mivel a pap mutathatja be a leg­szentebb áldozatot. Ám a rózsának vannak tüskéi is, melyek sebet ejthetnek, így a papi sors sem gondmentes. Nap, mint nap kihívásokkal jár, például: az el nem foga­dás a világ oldaláról, mert a pap nem felel meg a világi elvárásoknak, de a pap nem is a világ elvárásainak kell, hogy megfeleljen, hanem Is­tennek. A szüleimnek sokat kö­szönhetek, ők támogatták hivatásomat minden téren, nem mondták sosem, hogy legyél pap, hanem amit én szerettem volna, abban ők segítettek előrehaladnom. Ahogyan említettem a pap is családban nő fel, ezért an­nak sokat köszönhet. Szokták kérdezni voltam már szerelmes? Még nem voltam szerelmes. Bár már érzések voltak bennem. A pap feladata, hogy a testvé­rekkel legyen, vagyis mindig kéznél lehessen, ha szükség van rá, akár beteghez, akár máshová hívják őt. Magam részéről érzem, sőt tudom, mit vállalok fel, és miről mondok le, hogy nem csu­pán aggként egyedül ma­radok, hanem magamat át tudjam adni Istennek és az embertársaimnak. Saját ma­gam is családban nőttem fel, így tudom milyen az, ha az embernek családja van, mi abban a szép, vagy akár ne­héz. Saját papságomban azt tartom a legszebbnek, hogy Isten különös munkatársa lehetek a szentségek kiszol­gáltatásában és a közösség alakításban. Hivatásunkban a legfontosabb az Úrjézus szolgálata és a krisztusi áldo­zatvállalás. Egy igazi papnak át kell vállalnia az embertár­sak mindennapi fájdalmá­ból, szenvedéséből, küzdel­méből, hogy odaadóan tudja közvetíteni Isten ajándéka­it. Erre vállalkoztam, ezért dolgozom, ezért élek. Már volt, hogy megkértek komo­lyabban lelki beszélgetésre, örömmel fogadtam, és ed­dig minden esetben tudtam is segítséget adni. Fontos az életszentségre való törekvés. Ez mindannyiunk szótárá­ban egy nagyon fontos szó kell, hogy legyen. Egyesíti az életet a szentséggel. Kapcso­latot létesít az élet és a szent­ség között. Úgy is mondhat­nánk, hogy egyesíti az ember világát és az Isten világát. Kapcsolatot létesít az em­ber világa és az Isten világa között. Fölemeli az embert. Segíteni akar neki, és nem elnyomni hétköznapi éle­tét. Egy kivezető utat mu­tat neki a sok szürkeségből. Legyen napirendem olyan, mint a bencések jelmon­data: „Óra et Labora”, azaz „Imádkozzál és dolgozzál”. Tudjak kellő időt fordítani Istenre és embertársaimra. Szeretnék jó papja lenni a közösségeknek. Isten ke­gyelmében bizakodva helyt állni minden feladatban. Szeleczky Csaba Szeleczky Csaba Rácalmás katolikus plébánosa

Next