Radostyáni Sion - Kondói Hírnök, 2014 (22. évfolyam, 1-2. szám)

2014-10-01 / 1. szám

2. 2014. október RADOSTYÁN1 SION Levél az Olvasóh­oz gyorsan változó világunkban sok minden történt vejling. "Vannak keserű dolgaink de ötven van, ami örömre ad okot. Jó inkább ezeket észrevenni, ezeknek,örvendeni­­ Boldog Céléhoz, aki Házas szívverés derűit tétekkel jár, s nem búskomoran, acsarkodva és iigykedve embertársa jó előmenetelen. Csodák között élünk. A diósgyőri várban jártam, felújítása óta immáron másodszor. 300 évnek kellett eltelnie. Hogy a szétirányt kővel összegyűjtessenek újjáépüljön a csodálatos, galériás, gótikus vár­kápolna, a palotaszárny, Közép-Európa legnagyobb lovagterme. Valamikor Európa egyik, központja volt a Hely. A velencei követek évente hozták ide köztárságuk adóját. Leletünk olyanok, mint őseink Nem ki­sebbek nem nagyobbak de olyanok Ők is nagyot alkottak s mi is alkot­hatunk Nemzetet kil építenünk Az Úristen ad időket és lehetőségeket az alkotásra. Igéje bíztat: az alkalmakat áron is megvegyétek Ne légyen a magyar ember élete, a magyar ember lazája nagy (kifagyott) leletőségek végtelen temetője Csodák születtetnek a sár­ föld lazában, itt­­ Badostyánban is, a diósgyőri uradalom egykori birto­kán, alól (Balassa Zsigmondné Jáncífy Borbála várarnő 1563. évi Halála után akadálytalanul terjedhetett a megújított Hit. Hirdették prédikátor elődeim a tiszta evangéliumot, ami legyőzhetetlenné tette e föld szorgos népét. Nagyobb csapások voltak mint amiket mi elgondolhatunk Nagy baj, amikor kilép a Nyögő a medréből de nagyobb baj, amikor leégett a fél falu vagy még nagyobb baj volt, amikor 1831-ben a kolera­­járvány Hetek alatt majd száz embert vitt el e közösségből Istenbe vetett Hit nélkül nem folytathatták vagy nem kezdték volna újra az életet. Nem akartak el­ kivándorolni Kü­zdöttek jóval nagyobb teher alatt, mint a mai emberiség.­­De Istenbe vetett hittel és tőle kapott erővel teher alatt nőtt a pálma Csodák vesznek körül bennünket. Megújult 1762-ben épült templomtornyunk nem ázik be temp­lomunk községünk megépítette a „radostyáni sétányt’ és lépcsősort a templomig. Köszönet érte. (Ezekért mi sokat nem áldoztunk Általában külső forrásból pályázatból jött a pénz. ‘De ez nem természetes. Elő­­deink saját erőből építették ám tőlük, ránk maradt. Nem zászlaiak kondáiak vagy parasznyaiak nem Eá­­s forrásból Hanem a Hitből jövő áldozat és szeretet, a Hála megnyilvánulása volt a tett. Építették egyetér­­tésben és összefogva, építették Isten dicsőségére tehetségük mértéke szerint jó szívvel Csoda az is, Hogy még vagyunk létezünk Bár megfogyva, polgári községünk is, de egyházközsé­­günk még inkább. 20 év alatt felére zsugorodtunk Alig vagyunk többen 100 egyházfenntartó főnél És eb­ben az évben már 10 temetés volt veszteségünk oldala, jórészt valamikori hűséges templomos híveink szemben 3 keresztelővel (amiből egy nem Helyben lakó, így pedig nem csecsemő keresztelője volt) A csoda, Hogy Isten még mindig tart bennünket. A kérdésem csak az, hogy békeidőben, a gyarapodásnak rendelt időben, Európa közepén, amikor be kellene laknunk földünket, gyarapodni szaporodni felvirágoztatni miért fogyunk pusztulunk részünk elesettek magunkon segíteni képtelenek kiöregedett, szánalomra mél­tó néppé? Mert pályázni lehet ároképítésre, aszfaltozásra, felújításra, de emberre, lélekre, népre. Hitre nem. Istenbe vetett hit nélkül pedig minden csak erőlködés és Hiábavalóság, az imádság Házából múzeum lesz, é!Ófaluból pedig jobb esetben skanzen. És ősz lévén, csoda a teremtett világ ezernyi színe, sziporkázó ragyogása, ami mindig a­­ Teremtő Isten bölcsességét, Hatalmas szeretetét juttatja eszembe. A természet templomában őt dicséri az őszi ég még kékla ragyogása, korinthoszi oszlopoknál ékesebb tarkis színű facsodák a jóleső melegséggel cirógató napsugár, a világ harmonikus szépségének­ szent dicsőítő zsoltárszirmai Csoda a világ Ute, benne mi magunk Hogy Isten képmásai vagyunk Csoda, Hogy a csodán csodál­­kozhatunk értelemmel gondolkozhatunk Hogy szeretve vagyunk és szeretHetünk s erőnk feUtti földi útja­­inkon az Isten velünk Kívánok sok áldást mennyei Atyánktól minden olvasónak szeretetet és békességet minden testvé­rünknek megválasztott vezetőinknek!stentőlvaló bölcsességet! Radostyán, 2014. a­­ Reformáció Havában Lelkipásztorotok

Next