Siófok - SiópArt, 2023 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2023 / 1-2. szám
Az idei évben az egyik hívó szó nyilván Petőfi, most is egy Petőfi- 134 előadás (Huszonhat év / Privát Petőfi) főpróbája után beszélgetünk. De gondolom, több „Petőfi-közelítésnek” is részese vagy... O Azt hiszem, Petőfivel összetettebb dolgunk van, mint a korábbi nagy, kerek évfordulós szerzőkkel. 2017-ben Szabó Magda, 2021-ben Pilinszky, ’22-ben Nemes Nagy Ágnes került fókuszba, csupa XX. századi szerző. Az évadok felépítése változatos programokból, előadásokól, utazásból, könyvekből állt minden alkalommal, de apelláltunk az érzelemközpontú olvasásélményre és az ismerős témákra is. Hiszem, hogy a sok olvasó elérése akkor sikerülhet, ha eltalálom az emberek szívét! Mert az olvasás, szerencsés esetben nem a fejben, hanem a szívben lakik. Nem attól válunk olvasóvá, ha a kötelezőre figyelünk, hanem, ha megtanuljuk a választás szabadságát ezen a téren is és igényünk lesz a szöveg világára. A valódi olvasás akkor jön létre, ha az olvasót megérinti a szöveg. Pilinszkynél ott a fájdalom, a vágyódás, a kétségek, az indulatok, s ezeket mind-mind nagyon jól lehet érzékelni. Nemes Nagy Ágnesnél már van egyfajta elfojtottság mindennel szemben, ami áradna, s éppen ez hoz létre valamiféle feszültséget. De mi van Petőfivel, aki kétszáz éve született? Két évszázad nagyon nagy távolság, nem csak nyelvben, hanem abban is, hogy Petőfire úgy tekintünk, mint egy szoborra. Ki akar beszélgetni egy szoborral? Senki. Erre mondtam, hogy a feladat összetettebb. Mert mindannyian ismerjük, de távol van tőlünk, nem élményszerűen van jelen az életünkben. Petőfit pont ebből kell kiszabadítani, le kell róla festeni a szobrot, hogy megmutatkozhasson az ember. Petőfiben fel lehet fedezni a fiatal fiút, aki elindul messziről, akiben vágyak vannak, és aki tényleg meghódította az emberek szívét. Sokan leírják, hogy Petőfi nem volt túl jó adottságú férfi, állítólag a hangja