Szekszárd - Családunk, 1994 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 1. szám

A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EDDHAZ ESZSÉD TÁJÉKOZTATÓJA FELTÁMADÁS Még a hívők számára is gyakran hihe­tetlen. Ami meghalt, annak vége. De nem így van. A halott természet újra sarjad, minden tavasz az élet ünnepe. A hitelét vesztett gyermek és felnőtt be­csületét visszaszerezheti. A bűnös őszintén megbánva vétkét szebb életet kezdhet. A fogságból szabadult ember élvezheti boldogan, hogy minden az övé. Az egyházközségek élete új lendületet kap manapság hazánkban. Feltámadnak a szunnyadó vágyak a kö­zösségi élet után. Ifjúsági és lelkiségi csoportok, nagy za­rándoklatok, kiadványok sokasága jön létre országszerte, közösségi házak épül­nek egyházunkban. Szekszárdon is ka­tolikus óvoda, iskola indult, szakmun­kások és cserkészek nevelődnek, remé­nyeink szerint papi hivatások ébrednek. Feltámadás? Igen. A mi Urunk feltámadott és minden ben­ne hívőnek megadja ezt az örömet. A test szerinti feltámadást majd azon a végső napon. Addig azonban sokszor megtapasztaljuk mindennapi életünk­ben is, hogy mindig lehet újra kezdeni, hogy reményünk nem csal meg. Élni akarunk, és szépen akarunk élni. Szol­gálni akarjuk szeretetben egymást és az egész társadalmat. Mert még mindenki nem hiszi, hogy van feltámadás. Béla atya Tartsatok bűnbánatot Ha röviden kellene jellemezni a nagyböjtöt ezt a három szót emelném ki: ima, böjt, jó­cselekedetek. Mindhárom másra, és más­ként figyelmeztet. Az Ima Istenhez való kapcsolatomat erősíti. Aki elhagyja napi imáját előbb - utóbb elveszti a hitét. Ha valakivel nem tartom a kapcsolatot, egy idő után elhide­­gülök tőle, idegen lesz számomra. Egyre tá­volabb érzem magam Istentől, ha úgy­mond „nincs időm imádkozni”. Mi lenne velem, ha nem lenne időm enni? Meddig bírnám? Bizony nem sokáig. Lelki életem sem bírja sokáig az éheztetést. Ezért hatá­rozzam el, hogy most nagyböjt alatt - külö­nösen - rendszeresen imádkozom, tölteke­­zem, gyűjtögetek, a lelkileg szárazabb na­pokra elraktározom a most kapott kegyel­meket! A Böjt, magam felé fordít. Megpróbá­­lom magamat, ösztönvilágomat kordába tartani. A böjt alatt nagyon sok mindent érthetünk. A minimum, a legkevesebb, hogy a kötelező böjtöket megtartom, de ehhez jöhet még egyéb böjt is. A szem, a száj, a kívánságok böjtje. Ne arról mondjak le ami nem hiányzik ha nincs, hanem arról amit szeretek, ami erőfeszítésembe kerül, hogy lemondjak róla, pl. édesség, cigi, ká­vé, alkohol, TV, discó stb. A böjt által teste­met kordában tartom és lelkemet edzem, hogy nagyböjt után is le tudjam győzni a rosszat jóval. A jócselekedetek mások felé fordí­tanak. Ebben az időszakban különösen fi­gyelek, hogyan tudok másnak jót tenni, örömet szerezni. Fülünkbe csengenek Jé­zus szavai: „Bármit tesztek akár a legkisebb testvéreim közül nekem teszitek.” Jézus azt kéri tőlünk ne méricskéljünk, hanem legyünk bőkezűek a szeretet gya­korlásában. Ne felejtsem, hogy végül is mi­nél több szeretetet adok másoknak, annál több marad meg nekem. Végül is mindhárom: az ima, a böjt, a jócselekedetek, ha más-más oldalról is de Isten felé kell, hogy közelebb vigyenek bennünket. A nagyböjt közepe felé járunk. Milyen volt eddig a nagyböjtöm? Tudok-e jót tenni? Nem fáradtam-e bele a jócseleke­detekbe? Ha úgy érezzük nehéz jót tenni, gon­doljunk a következő idézetre: tesz.„Ha egy szegény­t kiszolgálsz, ez gazdaggá Ha betegnek segítesz, erőssé tesz. Ha nyomorulthoz ereszkedsz le, magasra emelkedsz. Ha egy szomorút vigasztalsz, a lelked felde­rül. Ha boldogtalant megajándékozol, boldoggá tesz. Tehát minden jócselekedettel önmagunkat is szolgáljuk!” (Emberek az élet szép 37.o.) Amennyiben úgy érzem eddig nem na­gyon ment, egy nagy lendülettel kezdtek újra, azonosultak a szenvedő Jézussal, hogy a Feltámadt Krisztussal együtt örül­hessek. László atya

Next