Szekszárd - Családunk, 1996 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1996 / 9. szám

z____________CSALÁDUNK A HÚSVÉT ÜZENETE A Húsvét üzenete nem azonos a Húsvét eseményeivel. Ha ez ma történik, bizonyára felsze­relik a környéket TV kamerákkal és rög­zítik a Feltámadás tényét. Ne gondoljuk, hogy akkor többen hinnének. Nyíri Ta­más hívja fel a figyelmet arra, hogy a Fel­támadás nagyobbra utal... „Jöjjetek mindnyájan és élni fogtok” - mondja Is­ten fia. A feltámadási szimbólum Isten országára utal. Az ember maga dönti el, hogy legyő­­zi-e a halált és részesül a feltámadásban. A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak a megnyilvánulását várja. Hiszen a természet is hiábavalóságnak van alá­vetve... De megmarad a reménye, hogy a múlandóság szolgai állapotából felsza­badul Isten fiainak dicsőséges szabadsá­gára. Krisztusban megnyilvánul az újra­teremtés nemcsak az egyénnek, az embe­riség örökké tartó élete, sőt az anyagi Vi­lág megdicsőítése. (Róm 8, 18-21) Hogyan is mondja Sík Sándor? - A Föld megindult, a holt megéled, jaj, a kereszten függ az élet. Minden elvégeztetett. A Föld megélte a legsötétebb pillana­tát, amely megfordította... megfordít­hatná az életünket. A bajban kétségbeesünk... nem gon­dolunk arra, hogy az Isten a Szeretet, Aki gondoskodik rólunk - Rólad. A mai em­ber alig tud hinni a jóban, pedig a harc el­dőlt, a Jó győzött, de a mi életünkben még a gonosz egyes csatákban fényes győzelmeket arathat. Ereje nagy, mód­szere a szemfényvesztés, programja csa­lóka, megtévesztő, sokszor a jó álarcában megjelenő. Tematikája praktikus, magá­tól érthető, ésszerű. Hitünk pislákoló. Kérjük a Megváltót, hogy életünk ne hiábavaló keresztút legyen, hanem Vele azonosulva legyőzhessük az örök halált, magunkhoz ölelhessen és övéinek szólít­hasson minket. Nyíri Tamás: Ki ez az ember? (Szt. István Társulat 1976.) Sík Sándor: Rózsakoszorú. dr. Papp István NAGYBÖJT Újra Nagyböjt van. „Megszoktuk”, hogy visszatér a bűnbánat ideje, amikor „illik” jobbnak lenni, visszatérni Atyánkhoz, akiről tudjuk, hogy szeretettel fo­gadja tékozló fiait. Megszoktuk a bűnbánat cselekedeteit: böjtölünk, hamvazó­szerdán hamvazkodunk, szigorú böjtöt tartunk, talán még a régóta halogatott szentgyónást is elvégezzük, s aztán, ha véget ért a bűnbánat ideje, önmagunkkal megelégedve elfogyasztjuk a húsvéti sonkát, s egy esztendőre félretehetjük a ha­sonló gondokat. Megszoktuk. Csakhogy a bűnbánat ideje keresztény ember számára nem válhat megszokot­tá! Nem külsőségekből, megszokott cselekedetekből áll a mi nagyböjtünk! A nagyböjt ideje figyelmeztetés, indítás, buzdítás! Figyelmeztet, ha eltértünk az Is­ten útjáról; mint tékozló fiakat, indít, hogy fölkeljünk, s Atyánkhoz menjünk; buzdít, hogy napról-napra jócselekedetekkel mutassuk meg, hogy Isten szereteté­­ben akarunk élni. A prófétai szóval így figyelmeztet minket az Isten: Még böjtöléstek napján is csak a hasznot keresitek... Veszekedés és pörlekedés közt böjtöltök... Talán az ilyen böjt tetszik nekem?... Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba! Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elöl! A Krisztus előtt többszáz évvel leírt szavak napjainkban is indítást adnak min­den hívőnek, aki szíves-lélekkel akarja követni az Urat. Nagyon sok lehetőségünk van arra, hogy másokkal jót téve mutassuk meg, hogy istengyermekségünket meg­becsüljük. Tennünk, gyakorolnunk kell a Főparancsban meghatározott szeretetet, hogy követve Krisztus Urunk példáját, szüntelenül másokért éljük, s így szerez­zünk magunknak „új szívet és új lelket” - Ezekiel próféta szavai szerint. Krisztus föltámadásának akkor tudunk igazán örvendeni, ha a nagyböjti bűn­bánati cselekedeteink, önmegtagadásaink, jócselekedeteink által bennünk támad föl az Úr! Antal Géza, Szekszárd-Újvárosi plébános Miben más? Jelen számunkban szerepelnek GÖ­RÖG KATOLIKUSOK és SZERB ORTODOXOK. A görög katolikusok, a keleti, bi­zánci liturgiát és lelkiséget hordoz­zák, de a tanítás és hittartalom tekin­tetében ugyanazt vallják, mint mi, latin szertartású római katolikusok, egységben a pápával. Az ortodoxok megőrizték a keleti­ek gondolkodását, liturgiáját, patri­archátusok alá tartoznak és nincse­nek teljes egységben a pápával.

Next