Szekszárd - Családunk, 2015 (22. évfolyam, 91-93. szám)
2015 / 91. szám
Z015/177. évfolyam 91. számú j úliusi A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EGVHÁZKÖZSÉG TÁJÉKOZTATÓJA Mire e sorok megjelennek, már csak 2 hét van vissza a nagyböjti időszakból. Sokan sokfélét gondolunk a böjtről. Vannak, akiknek az ételtől való tartózkodást jelenti, vannak, akik arra használják ezt az időt, hogy bensőleg elcsendesedjenek. Aztán vannak, akik azt mondják: elég csak péntekenként és nagypénteken tartózkodni a húsevéstől, és azt gondolják, ez a böjt. Az igazság azonban az - és ezt tapasztalom -, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem szokott böjtölni semmilyen formában - és tegyük a kezünket szívünkre -, a vallásos emberek többsége sem. Ezért érdemes elolvasnunk Izajás (58, 6-9) könyvéből a következő verseket, melyek így hangzanak: „Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet.” Ebben a pár sorban Isten kitágítja a böjt értelmezését. Arra hívja fel figyelmünket, hogy az élet minden területén lehet böjtölni, viszont nem mindegy, hogy miről és miért mond le valaki. Én személy szerint azért böjtölök, mert keresem Istent. Igen, néha eltávolodom tőle és vissza akarok hozzá találni, mint a tékozló fiú. Ez az igerész arról a böjtről szól, amikor valaki eljut arra a fokra, amikor Isten szemével látja önmagát, és Isten igéje szerint mond ítéletet maga felett. Amikor betölti az ember szívét az a tudat, hogy rászorulok Istenre és az ő kegyelmére. Belátom, hogy egyedül nem tudom magamat megváltoztatni, amikor belátom, hogy nincs igazam Istennel szemben. Mit jelent lemondani a magunk büszkeségéről Isten és az emberek előtt állva? A szentírási rész eleje arról szól, hogy ezek az emberek veszekednek Istennel. Követelőznek. Meg vannak győződve, hogy ők igazak Isten előtt, tehát igazuk van Istennel szemben. Isten nekik tartozik, és nem akarja törleszteni a tartozását. Miért nem? Ilyen miértekkel kezdődik ez az 58. fejezet. „Miért böjtölünk - mondják -, ha te nem látod meg, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla?” Ezek az emberek rájöttek arra, hogy Istennel nem lehet üzletelni, hogy az embernek soha nincs igaza Istennel szemben. Különösen akkor nem, ha hamis pénzzel akarunk fizetni, mint ahogy ők, mert Isten éppen erre mutat rá mindenekelőtt, hogy csupa képmutatás a vallásosságuk. És milyen a mai ember? Úgy emlékszem, egy református püspök mondta: „a vallásos, keresztény élet nem ott kezdődik, amikor bemegyünk a templomba, hanem amikor kijövünk onnan.” Nagy igazság! Milyen sok embernek csak felszínes, formális a vallásossága! Csak úgy tesznek, mintha imádnák Istent. Alig várják, hogy vége legyen a misének, és folytathassák a templomon kívüli életüket. Szűkebb környezetemben mondták egyszer: miért menjek misére, hisz hallottam, amikor a szomszédom kijött a templomból, máris káromkodott egyet. Ilyen, aki vallásos? Erre nem tudtam okos választ adni. Végezetül még egy gondolat a második kérdéssel kapcsolatban: hányan nem tudnak lemondani a maguk büszkeségéről, igazáról az emberekkel szemben? Politikai csatározás zajlik községünkben, mindenki hajtogatja a maga igazát. Az ember csak kapkodja a fejét. Vajon azoknál van az igazság, akik többet hajtogatják mondandójukat? Pilátus kérdése jut eszembe: Mi az igazság? Diakónusi jelmondatom volt 2008-ban a kolosszei levélből: „A valóság (igazság) Krisztusban van.” Földi életünk célja az Istennek tetsző élet és az igazság keresése. „Én vagyok az út, az igazság és az élet!”- olvasható a decsi templom oltárképén. Akinek Jézussal van igazi és működő kapcsolata, annak ő gazdagságot ad, amivel elégedett lesz. Az ilyen emberek sokszor a nehéz körülmények között is elégedettnek és boldognak tartják magukat. Köszönjük meg Jézus Krisztusnak, hogy az ő egész földi élete egyetlen nagy böjt volt. Köszönjük, hogy mi Isten igazsága lehetünk benne! Áldott Húsvétot kívánok a magam és családom nevében minden kedves „Családunk”- olvasónak! Kocsis László diakónus, Decs