Szekszárd - Családunk, 2015 (22. évfolyam, 91-93. szám)

2015 / 91. szám

Z015/1­77. évfolyam 91. számú j­ úli­usi A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EGVHÁZKÖZSÉG TÁJÉKOZTATÓJA Mire e sorok megjelennek, már csak 2 hét van vissza a nagyböjti időszakból. Sokan sokfélét gondolunk a böjtről. Vannak, akiknek az ételtől való tar­tózkodást jelenti, vannak, akik arra használják ezt az időt, hogy bensőleg elcsendesedjenek. Aztán vannak, akik azt mondják: elég csak péntekenként és nagypénteken tartózkodni a húsevéstől, és azt gondolják, ez a böjt. Az igazság azonban az - és ezt ta­pasztalom -, hogy a legtöbb ember egy­általán nem szokott böjtölni semmilyen formában - és tegyük a kezünket szí­vünkre -, a vallásos emberek többsége sem. Ezért érdemes elolvasnunk Izajás (58, 6-9) könyvéből a következő verse­ket, melyek így hangzanak: „Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az el­nyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be há­zadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyor­san beheged. Előtted halad majd igazsá­god, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, kö­nyörgő szavadra így felel: Nézd, itt va­gyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet.” Ebben a pár sorban Isten kitágítja a böjt értelmezését. Arra hívja fel figyel­münket, hogy az élet minden területén lehet böjtölni, viszont nem mindegy, hogy miről és miért mond le valaki. Én személy szerint azért böjtölök, mert keresem Istent. Igen, néha eltávolo­dom tőle és vissza akarok hozzá találni, mint a tékozló fiú. Ez az igerész arról a böjtről szól, amikor valaki eljut arra a fokra, amikor Isten szemével látja önma­gát, és Isten igéje szerint mond ítéletet maga felett. Amikor betölti az ember szívét az a tudat, hogy rászorulok Isten­re és az ő kegyelmére. Belátom, hogy egyedül nem tudom magamat megvál­toztatni, amikor belátom, hogy nincs igazam Istennel szemben. Mit jelent le­mondani a magunk büszkeségéről Isten és az emberek előtt állva? A szentírási rész eleje arról szól, hogy ezek az embe­rek veszekednek Istennel. Követelőznek. Meg vannak győződve, hogy ők igazak Isten előtt, tehát igazuk van Istennel szemben. Isten nekik tartozik, és nem akarja törleszteni a tartozását. Miért nem? Ilyen miértekkel kezdődik ez az 58. fejezet. „Miért böjtölünk - mondják -, ha te nem látod meg, miért gyötörjük ma­gunkat, ha nem akarsz tudni róla?” Ezek az emberek rájöttek arra, hogy Istennel nem lehet üzletelni, hogy az embernek soha nincs igaza Istennel szemben. Kü­lönösen akkor nem, ha hamis pénzzel akarunk fizetni, mint ahogy ők, mert Is­ten éppen erre mutat rá mindenekelőtt, hogy csupa képmutatás a vallásosságuk. És milyen a mai ember? Úgy emlékszem, egy református püspök mondta: „a val­lásos, keresztény élet nem ott kezdődik, amikor bemegyünk a templomba, hanem amikor kijövünk onnan.” Nagy igazság! Milyen sok embernek csak felszínes, formális a vallásossága! Csak úgy tesznek, mintha imádnák Is­tent. Alig várják, hogy vége legyen a mi­sének, és folytathassák a templomon kí­vüli életüket. Szűkebb környezetemben mondták egyszer: miért menjek misére, hisz hallottam, amikor a szomszédom kijött a templomból, máris káromkodott egyet. Ilyen, aki vallásos? Erre nem tud­tam okos választ adni. Végezetül még egy gondolat a má­sodik kérdéssel kapcsolatban: hányan nem tudnak lemondani a maguk büsz­keségéről, igazáról az emberekkel szem­ben? Politikai csatározás zajlik közsé­günkben, mindenki hajtogatja a maga igazát. Az ember csak kapkodja a fejét. Vajon azoknál van az igazság, akik töb­bet hajtogatják mondandójukat? Pilátus kérdése jut eszembe: Mi az igazság? Di­­akónusi jelmondatom volt 2008-ban a kolosszei levélből: „A valóság (igazság) Krisztusban van.” Földi életünk cél­ja az Istennek tetsző élet és az igazság keresése. „Én vagyok az út, az igazság és az élet!”- olvasható a decsi templom oltárképén. Akinek Jézussal van igazi és működő kapcsolata, annak ő gazdag­ságot ad, amivel elégedett lesz. Az ilyen emberek sokszor a nehéz körülmények között is elégedettnek és boldognak tart­ják magukat. Köszönjük meg Jézus Krisztusnak, hogy az ő egész földi élete egyetlen nagy böjt volt. Köszönjük, hogy mi Isten igazsága lehetünk benne! Áldott Húsvétot kívánok a magam és családom nevében minden kedves „Családunk”- olvasónak! Kocsis László diakónus, Decs

Next