Szekszárd - Családunk, 2016 (23. évfolyam, 95-100. szám)
2016 / 95. szám
2 CSALÁDUNK „Fölséges és dicsőséges Isten! Ragyogd be szívem sötétségét, adj nekem igaz hitet, biztos reményt, tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet Uram, hogy megtegyem a Te Szent és Igaz parancsodat.” 2015 adventjében Berhidai Piusz atya tartott háromnapos lelkigyakorlatot a Belvárosi templomban. Az ott elhangzottakból szemezgettünk néhány gondolatot. A három nap teljes hanganyaga megtalálható plébániánk honlapján: www.plebaniaszekszard.hu Szent Lukács evangéliumát az irgalom evangéliumának is mondják. A hagyomány szerint, ő orvos volt és gyógyított, amiben ott volt a Jóisten gondoskodása. Evangéliuma az irgalomról szól és az irgalomra tanít, mert van irgalom! Az első jelkép, jelenség az evangélium elején van, ahol azt láthatjuk, hogy három ember megénekli Isten irgalmát. Lehet, hogy ismerjük, vagy hozzászoktunk már ezekhez az énekekhez, de jó mindig újra olvasni és újra énekelni. Aki imádkozza a zsolozsmát, az minden reggel találkozik Zakariás, minden este Szűz Mária (Magnificat), és minden lefekvés előtt az agg Simeon hálaénekével. Isten mindenkihez közel akar jönni, olyannyira, hogy emberré lesz. Ennél közelebb már nem tud. Aki közel is akar kerülni Hozzá, azt közel is engedi magához! A vendégség egyik elbeszélése szerint Jézus Simon házában van, amikor egy hívatlan vendég is belép egy bűnös asszony: odamegy Jézus lábaihoz és könnyeivel megmossa, majd megkeni olajjal, és a hajával megtörli. Mindez nemcsak ma lenne “ciki”, hanem még az ókorban is botrányosnak, legalábbis szokatlannak számított, így fel is rótták Jézusnak.... A Jóisten irgalma nem azt jelenti, hogy az ember passzív lehet. Nem gondolkozhatunk úgy, hogy az irgalom a Jóisten tulajdonsága, és ránk nézve ez nem hoz semmiféle feladatot, tennivalót, vagy nem indítana el valamiféle aktivitásra, és nem kezdene el valami újat az életünkbe. A Jóisten irgalma azt is jelenti, hogy feladatunk van! Aki találkozik Vele, az nem tud érintetlen maradni, mert vagy megbotránkozik rajta, vagy elkezdi új módon szemlélni a világot. Mi hova tartozunk? Azokhoz, akik megbotránkoznak, vagy azokhoz, akik megengedik, hogy átformáljon? Vajon elindult-e a mi életünkben is egy újra olyan aktivitás, amit korábban nem tapasztaltunk, és formálta a látásmódunkat? Mi a jó a csendes szentségimádásban? Erre egy szentéletű nővér válaszolt: Drága gyermekem! Ha kimész a napra, akkor az nem lehet, hogy ne barnulj le! Ha nem csinálsz semmit, akkor is történik valami. Amikor hozzászokunk a vallásos dolgokhoz, és már nem olyan jó érzés ugyanazt az imát elmondani, és nem olyan felemelő élmény jónak lenni, a Jóisten akkor is formál! A Jóisten alázatosan csak ennyit mond: “Itt vagyok”. A szeretet szeretetet, az irgalom irgalmat szül, és ez alól senki sem kivétel! Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. A mi életünkben is lehetőségünk van arra, hogy felismerjük Isten irgalmát, ami valóságos és megtapasztalható. Az Istennek a közelsége, hogy megkapjuk az Ő erejét, megtapasztalható a szentségekben. Az irgalom nem egyszerű. De ha megvalósul, az csak azért történhet meg, mert maga az Isten van jelen. Az irgalom mindannyiunk életéből kihagyhatatlan. Gyakran összekeverjük az irgalmat a megbocsátással, az elfelejtéssel. Ha megtörténik a megbántás vagy a konfliktus, akkor forduljunk oda egymáshoz, és nehogy azt tegyük, hogy még jobban elfordulunk a másiktól! A sérelmet erőszakkal nem tudunk elfelejteni! Az Úr Jézus sem azt mondta, felejtsetek el mindent egymásnak, hanem szeressétek egymást! Az irgalom része a másik elhordozása, ami jelent fájdalmat, jelent belső küzdelmet. “De én meg akarok bocsátani a másiknak” - viszont ez nem megy azonnal. Az irgalmat próbáljuk lehozni a magunk természetes szintjére, pedig ez egy természetfeletti valóság vagy cselekedet! De próbáljuk úgyis felfogni, mintha egy problémamegoldást jelentene. “Ezt nekünk meg kell oldanunk”mondjuk. De ha valódi sérelemről van szó, azt tapasztaljuk, hogy nem ilyen egyszerű, és nem magától érthető, és nem automatikus. Irgalomra van szükség! Isten képes úgy vezetni az Ő lelkével, hogy részt vegyünk ebben az irgalomban, aktívan, egész lényünket, önmagunkat beleadva. Elhangzott 2015 adventján Szekszárdon, a Belvárosi templomban. Lejegyezte: Kátai A. Lelkigyakorlat Berhidai Plusz atyával az Irgalmasság Szent Éve kezdetén