Szekszárd - Családunk, 2016 (23. évfolyam, 95-100. szám)

2016 / 95. szám

2 CSALÁDUNK „Fölséges és dicsőséges Isten! Ra­gyogd be szívem sötétségét, adj nekem igaz hitet, biztos reményt, tökéletes szeretetet, érzéket és ér­telmet Uram, hogy megtegyem a Te Szent és Igaz parancsodat.” 2015 adventjében Berhidai Piusz atya tartott háromnapos lelkigy­akorlatot a Belvárosi templomban. Az ott elhangzottakból szemezgettünk néhány gondolatot. A három nap teljes hanganyaga megtalálható plébániánk honlapján: www.plebaniaszekszard.hu Szent Lukács evangéliumát az irgalom evangéliumának is mondják. A ha­gyomány szerint, ő orvos volt és gyó­gyított, amiben ott volt a Jóisten gon­doskodása. Evangéliuma az irgalomról szól és az irgalomra tanít, mert van irgalom! Az első jelkép, jelenség az evangéli­um elején van, ahol azt láthatjuk, hogy három ember megénekli Isten irgalmát. Lehet, hogy ismerjük, vagy hozzászok­tunk már ezekhez az énekekhez, de jó mindig újra olvasni és újra énekelni. Aki imádkozza a zsolozsmát, az min­den reggel találkozik Zakariás, minden este Szűz Mária (Magnificat), és min­den lefekvés előtt az agg Simeon hálaé­­nekével. Isten mindenkihez közel akar jönni, olyannyira, hogy emberré lesz. Ennél közelebb már nem tud. Aki közel is akar kerülni Hozzá, azt közel is engedi magához! A vendégség egyik elbes­zélése szerint Jézus Simon házában van, amikor egy hí­vatlan vendég is belép­­ egy bűnös asszony: odamegy Jézus lábaihoz és könnyeivel megmossa, majd megkeni olajjal, és a hajával megtörli. Mindez nemcsak ma lenne “ciki”, hanem még az ókorban is botrányosnak, legalábbis szokatlannak számított, így fel is rótták Jézusnak.... A Jóisten irgalma nem azt jelenti, hogy az ember passzív lehet. Nem gon­dolkozhatunk úgy, hogy az irgalom a Jóisten tulajdonsága, és ránk nézve ez nem hoz semmiféle feladatot, tenni­valót, vagy nem indítana el valamiféle aktivitásra, és nem kezdene el valami újat az életünkbe. A Jóisten irgalma azt is jelenti, hogy feladatunk van! Aki találkozik Vele, az nem tud érintetlen maradni, mert vagy megbo­­tránkozik rajta, vagy elkezdi új módon szemlélni a világot. Mi hova tartozunk? Azokhoz, akik megbotránkoznak, vagy azokhoz, akik megengedik, hogy átformáljon? Vajon elindult-e a mi életünkben is egy újra olyan aktivitás, amit korábban nem tapasztaltunk, és formálta a látásmó­dunkat? Mi a jó a csendes szentségimádás­­ban? Erre egy szentéletű nővér válas­zolt: Drága gyermekem! Ha kimész a napra, akkor az nem lehet, hogy ne bar­­nulj le! Ha nem csinálsz semmit, akkor is történik valami. Amikor hozzászokunk a vallásos dolgokhoz, és már nem olyan jó érzés ugyanazt az imát elmondani, és nem olyan felemelő élmény jónak lenni, a Jóisten akkor is formál! A Jóisten alázatosan csak ennyit mond: “Itt vagyok”. A szeretet szerete­tet, az irgalom irgalmat szül, és ez alól senki sem kivétel! Mikor Istenre bízom a sorsom, ér­zem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. A mi életünkben is lehetőségünk van arra, hogy felismerjük Isten irgalmát, ami valóságos és megtapasztalható. Az Istennek a közelsége, hogy megkapjuk az Ő erejét, megtapasztalható a szent­ségekben. Az irgalom nem egyszerű. De ha megvalósul, az csak azért történhet meg, mert maga az Isten van jelen. Az irgalom mindannyiunk életéből kiha­gyhatatlan. Gyakran összekeverjük az irgalmat a megbocsátással, az elfelejtéssel. Ha megtörténik a megbántás vagy a kon­fliktus, akkor forduljunk oda egymásh­oz, és nehogy azt tegyük, hogy még job­ban elfordulunk a másiktól! A sérelmet erőszakkal nem tudunk elfelejteni! Az Úr Jézus sem azt mondta, felejtsetek el mindent egymásnak, hanem szeressé­tek egymást! Az irgalom része a másik elhordo­­zása, ami jelent fájdalmat, jelent belső küzdelmet. “De én meg akarok bocsáta­ni a másiknak” - viszont ez nem megy azonnal. Az irgalmat próbáljuk lehozni a ma­gunk természetes szintjére, pedig ez egy természetfeletti valóság vagy cse­lekedet! De próbáljuk úgyis felfogni, mintha egy problémamegoldást jelen­tene. “Ezt nekünk meg kell oldanunk”­­mondjuk. De ha valódi sérelemről van szó, azt tapasztaljuk, hogy nem ilyen egyszerű, és nem magától érthető, és nem automatikus. Irgalomra van szükség! Isten képes úgy vezetni az Ő lelkével, hogy részt vegyünk ebben az irgalom­ban, aktívan, egész lényünket, önma­gunkat beleadva. Elhangzott 2015 adventján Szekszárdon, a Belvárosi templomban. Lejegyezte: Kátai A. Lelkigyakorlat Berhidai Plusz atyával az Irgalmasság Szent Éve kezdetén

Next