Tiszacsege - Csegei Újság, 1993 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
KÖZSÉGI KÖNYVTÁR AJÁNLATA Kölcsönzésre javasoljuk: Fürstné Kólyi Erzsébet: Hogyan is tanuljunk? A jó időgazdálkodást,az alaposságot, a hatékonyabb munkavégzést meg kell tanulni a diákoknak. A tizenévesek túl vannak terhelve. Nem mindegy, hogy az idővel miként tudnak gazdálkodni. E könyvből tanulási technikákat ismerhetünk meg, olyan módszerekkel, amelyek birtokában kevesebb erőfeszítéssel, rövidebb idő alatt több és jobb eredményt lehet elérni. Megismertet a tanulás alapvető feltételeivel, az egyéni tanulás folyamatával, segítséget kapunk az ismeretszerzésre is. Hasznos tanácsot ad, hogyan lehet a figyelmetlenség ellen küzdeni. Fleuron, Svend: A vörös banda: Egy róka család története Május közepén kezdődik a történet, amikor a hím róka váratlan látogatókat kap. Három kölyökállat kér tőle táplálékot. A negyedik testvér is a végét járja: elnyújtva nyöszörög. Az éhező, szomjazó, félholt kicsinyeket megsajnálja a felnőtt róka. Tudja, hogy a kölykök anyját elpusztították. A 10 esztendős családfő sokat tapasztalt már, felidézi kölyök idejét és úgy kezd hozzá a “gyerekek” neveléséhez. A kölykök az ő irányításával fomálódnak pompás álatokká. Foguk éles, mint a tőr, lábizmuk erős, a kúszás a futás az életelemük. Egér, nyúl, seregélyfogás vég nélküli gyakorlást követel... Féláron kaphatók Emlősök enciklopédiája Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai Kínai császárok és alattvalók Magyar Ferenc: Vadászat Kudu-földön A Nap és bolygói Olasz kötött modellek 92/93 Hattyúk tava Mosó Masa mosodája Petőfi Sándor: Forradalom Haloványul a gyáva szavamra ... dalom Viharodnak előjele, forradalom! Szomorúk az idők, a napok feketék, Odahagytak atyáid, a nemzet, a nép! Csak azért szakítod le bilincseidet, Hogy újabb nehezebb vas eméssze kezed. Földi még beteg arcod az egykori por, S ime sorsod újonnan a porba tipor. Nem a sors, nem a sors, de saját fiaid Akaratja, mi újra lealacsonyít. Ez a vétek amily cudar és iszonyú, Iszonyúbb legyen érte az égi bosszus Lealázod-e, oh haza, szent fejedet? Piszok ülje a hit koszorúja helyett? Mielőtt az erőszak igába fogat, Kaszabold le, hazám, nyakadat te magad. Tegye láncra a zsarnok a holttetemet, Diadalma legyen temetői menet. Hol elásnak, a domb neki trónja legyen S gyakoroljon erőt siri férgeiden! De te, oh haza, nem hagyod el magadat, Haragod tüze arcaidon kigyulladt, Kezed ott van a kardon, a markolaton... Ki fog élni, ha nem te, dicsőn, szabadon? Szaporán, ide, kedvesem, ajkaidat, S te fiú, szaporán ide a poharat! Mire elfogy a bor, mire csattan a csók, feladásra emelhetik a lobogót. Haloványul a gyáva szavamra... dalom Viharodnak előjele, forradalom! 3. oldal Mi történt 1848. március 15-én “Petőfi talán le se feküdt vagy ha lefeküdt, nemigen aludt, mert már hét órakor reggel talpon volt, benézett Jókai szobájába, felköltötte, aztán nyugtalanul sietett a Pilvaxba. Útközben Vasvárival találkozott, ki szintén a Pivaxba tartott. Borongós, ködös, szinte pépes márciusi pirkadás volt, csípős szél fújdogált és feszegette a még jobbára csukott boltok cégtábláit. Különben is a kávéház nem volt néptelen. Éppen szerdai nap és pesti vásár lévén, sok idegen reggelizett az asztaloknál, akik mind kíváncsian és érdeklődve nézegették az ifjúság hullámzását. Végre kilenc felé annyian gyűltek össze, hogy Jókait felerőszakolták egy asztalra. Jókai felállt és felolvasta pár bevezető szóval, hogy mit kíván a magyar nemzet? - Utánna Petőfi olvasta el a Nemzeti dal-t. Ekkorra már mind odagyültek a vásárosok is s a dal refrénjét utána zúgták ők is: - Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk. A vers feltüzelte az ifjúságot s most már lelkesedve indult a megállapodások szerint az orvosi egyetem felé a Hatvani és az Újvilág utca sarkán levő épület udvarára. Minden lépésnél nőtt a csoport: Éljen szabadság! Egyenlőség! Éljen Kossuth! kiálltások hangzottak. Az orvosifjúság dacára, hogy leckeóra volt, otthagyván professzorait, az udvarra tódult, hol Jókai ismételte rövid beszédjét. Petőfi elszavalta a Talpra magyart s a menet most már az orvosnövendékekkel megszaporodva, sorba járta a többi fakultásokat. Az Egyetem térről újra visszaindult ezerekre és ezerekre szaporodva, megállt a Hatvani utcában a Pálffy-ház előtt, melynek földszintjén akkoriban a Länderer és Heckenast nyomda volt. - A Nemzeti dalt is nyomassák ki - követelte a tömeg. Jókai felkiáltott: - Le az esernyőkkel! Hogy állunk maholnap esetleg a golyók elé, ha az esőcseppek is terhűnkre vannak? Mire suhogás támadt a levegőben, mintha ezer madár leszállna: ezer esernyő csapódott le.” Mikszáth Kálmán: Jókai élete és kora , /részletek/