Tiszacsege - Csegei Körkép, 2023 (15. évfolyam, 1-7. szám)
2023 / 3. szám
12 CSEGEI KÖRKÉP 2023. 3. szám A versszakok törzse és refrénje úgy áll egymással szemben, mint a személyes felkiáltás és közösség visszhangja: százezrek esküje a felhívó szózattal. A felszólítás hatását a kitűzött cél és a mellette való érvelés révén éri el a költő. Ennek érdekében hasonlítja össze a múltat a jelennel, a rabság gondolatát a szabadság érzésével. A hazafias, forradalmi dal a fegyverbe hívás verse. A Nemzeti dal valóban a nemzet dala lett a forradalom mámorában. „Talpra magyar, hi a hazai Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!" A forradalom idején Petőfi szemlélete a jakobinus forradalmárságig fokozódott. „Haza csak ott van, hol jog is van" - foglalta össze a reformkor több változatban megfogalmazott felismerését. A költő már versében sem hitte, hogy a jogegyenlőséget reformok útján meg lehet valósítani. Következetes forradalmárként csak a forradalmi utat fogadta el megoldásként. A forró márciusi napokban egészen közel látszott a cél, amelynek megvalósulását a „látnok" hirdette, a „népszónok" sürgette. Ahogyan teltek a napok, hetek, hónapok, torlódtak az 1848/49-es év politikai eseményei, a nép törekvéseit szolgáló forradalmár és tisztafejű gondolkodó előtt egyre világosabbá vált, hogy a nép végső győzelme buktatókkal terhes. Ez a felismerés pedig a célt eltávolította a harcos költő elől. A szabadság legszebb himnusza szólal meg Az apostol című elbeszélő költeményéből, mely 1848 júniusa és szeptembere között, a szabadszállási választási kudarc okozta csalódott lélekállapotban született. A költő, Szilveszter alakjában, rájön arra, hogy az apostoli küldetést vállaló forradalmár korán jött, a társadalmi helyzet és a nép még nem volt elég érett arra, hogy befogadja az új, a nemes eszméket és a történelmi változásokat. Kiábrándult, elidegenedett hőssé válik, aki már nem vezetni akarja a népet, hanem helyette akar cselekedni. Magányosan, kétségbeesetten elkövetett merényletéért értelmetlenül fizet életével. Az apostol a Petőfi-életmű csúcsa. „Sötét a város, ráfeküdt az éj. Más tájakon kalandoz a hold, S a csillagok behunyták Arany szemeiket. Olyan fekete a világ, Mint a kibérlett lelkiismeret. Egyetlenegy kicsiny fény Csillámlik ott fönn a magasban Bágyadtan s haldokolva, Mint a beteg merengőnek szeme, Mint a végső remény." Petőfi az 1848-as év második felére csalódott, becsapott emberré vált. Az első fegyveres harcok megindulása ismét Petőfit igazolta. A forradalom kivívott eredményeinek veszélyhelyzetében újra időszerűnek érzi köztársasági álláspontjának kinyilvánítását. A korábban írt és elutasított cikkét, amelyben a köztársaságot üdvözli, versre fogalmazza át. 1848 augusztusában megszületik a Respublika című ódája, melynek témája a köztársasági államforma dicsőítése. A respublika fenséges női alakban jelenik meg a versben. Ez a nőalak szelíd szemű, de szilaj karú, a szeretet védelmezője. Az egyéni sors itt is alárendelődik a szent ügynek: akár győz, akár nem a köztársaság, a költő akkor is hű marad eszméihez. Petőfi sírképpel zárja a verset. Az egyén halála ellenére a politikai óda csupa bizakodás. „Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba'mélyen? - Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam... Republikánus vagyok s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban! Jöttek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublikára, Meghallom én azt, s akkor béke száll az üldözött, e fájó szív porára." Amikor Kossuth Ceglédre megy buzdítani, Petőfi Erdélybe indul, hogy beálljon Bem seregébe. 1949 januárjában Debrecenből, ahol a kormány ideiglenesen tartózkodik, néz a nagyvilág felé, s írja meg Európa csendes, újra csendes... című versét. Ez a vers a forradalmi költő legjellemzőbb szavait tartalmazza: feltűnik benne a világ, Európa és a magyarság, a szabadság, a forradalom, a hon, a lánc, a kard, a vér, a könny s a fény és a sötétség. Petőfi józanul és jól látta az európai fordulatot, az ellenforradalmi rendszerek felülkerekedését. „Európa csendes, újra csendes, Elzúgtak forradalmai... Szégyen reá! lecsendesült és Szabadságát nem vívta ki. Magára hagyták, egy magára A gyáva népek a magyart. Lánc csörg minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard." A segesvári csatatéren 16 ezer orosz harcos került össze Bem 2700 főnyi seregével. A tábornok megparancsolta a költőnek, hogy az ütközetben maradjon hátul, de ő „engedetlen" volt, mint oly sokszor. Haláláról ellentmondó és legendás hírek keringnek a mai napig is. Petőfi a saját költészetében és magatartásában példaadóan valósította meg a költő feladatáról vallott felfogását, elvben pedig minden kor költője számára megjelölte a költészet hivatását. (Forrás: Maczák Edit: Házi dolgozatok könyve 2.) Szerkesztőség