Tiszaújváros - Leninvárosi Krónika, 1990 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1990-11-15 / 46. szám

k&k­iszegített forró téma Lesz-s ifisági ki? Igény, ötlet, kérés, megbeszélés, kifogások, meg­ nem­ egyezés, vita, aláírásgyűjtés, egy kisebb demonst­ráció az akkor még­ városi tanács előtti téren, egy petíció átnyújtá­­sa, aztán hónapokig csend. Dió­héjban ennyi a még mindig nem létező városi ifjúsági klub törté­nete. Az új önkormányzat megalaku­lása után azonban ismét felszín­re került a klub­kérdés, s a múlt hét szerdáján a két fél képviselői — Farkas Zoltán, polgármester, Csorvási László, a Leninvárosi If­júsági Kör kulturális egyesület elnöke, Vályi Nagy Tivadar, Bal­­sai Péter, Ferge László, az egye­sület tagjai — újra felmelegítet­ték a nyár folyamán már egyszer felforrósodott témát. A megbeszélésen először Csor­vási László ismertette az ifjúsági kör — továbbiakban VIK — ed­digi tevékenységét. Elmondta, hogy az egyesületet 11 fideszes, volt KISZ-es, középiskolás és punk fiatal alapította azzal a céllal, hogy a város kulturális palettáját színesebbé tegye. A létszámuk pusztán szervezéstechnikai szem­pontok miatt ilyen kicsi, de mint ifjúsági kör, ennél sokkal széle­sebb réteg érdekében tevékeny­kednek. Nem sokkal a megalaku­lásuk­ után a helyi tanács ifjúság­politikai alapjából 150 ezer forin­tot nyertek el pályázat útján, s ezt az eredetileg is kitűzött célra a városi ifjúsági klub létrehozá­sára, működtetésére kíván­ták for­dítani. További pályázatok segít­ségével szervezték meg rendha­gyó, szanticskai táborukat, alig két hete fákat ültettek a Tisza ABC és a dísztó közti területen, mostanában látott napvilágot egy fotókiállítással, illetve a házfal­­festéssel kapcsolatos felhívásuk. Látható, hogy a leendő klub csak egy szelete annak, kijut a VIK vállal, s az is, hogy nem pénzhez akar jutni „majd felhasználjuk valamire”, alapon, hanem konkrét­­ tervei vannak. A VIK felajánlja, hogy megszervezi a klub prog­ramját, a létrehozásához anyagi­lag is hozzájárul, s egyéb kultu­rális területeken is együttműkö­désre törekszik az önkormányzat­tal. Farkas Zoltán polgármester egyetértett azzal, hogy az az idő elmúlt, amikor csupán benyújtjuk az igényeinket fedező számlát, de mivel az egyesület már bizonyí­tott — célja, programja van, érté­keket „állít elő” —, érdemes a tá­mogatásra. Szimpatikusnak tar­totta azt a hozzáállást is, hogy a VIK nem valamilyen távoli, kö­dös cél érdekében kér segítséget, hanem egy már megkezdett tevé­kenység folytatásához. A polgár­­mester felhívta azonban a figyel­met arra is, hogy az ifjúsági kö­rön kívül például a cserkészmoz­galom is él a városban, s mind a két szervezet támogatást igényel­ne. A polgármester kérte az egye­sületet, hogy ők is kínáljanak fel különböző alternatívákat. ígéretet tett arra, hogy az önkormányzat foglalkozni fog a városi klub ügyé­vel, bár hozzátette, egyik napról a másikra nem születhet megol­dás. A megbeszélés végén Balsai Pé­ter egy másik érdekes témát is felvetett. Véleménye szerint szín­­vonalas­abb kulturális programja lehető­ a városnak, ha a művelő­dési központ­­naк a működésé­hez szükséges alaptámogatást kap­ná meg, s a műsorokhoz szüksé­ges pénzért verseny alakulhatna ki a DM­­K, a VIK, s más kultú­rával foglalkozó szervezetek kö­zött, így nagyobb a valószínűsége, hogy a legnívósabb, a legnagyobb érdeklődést kiváltó előadásokat rendeznék meg. Farkas Zoltán magánemberként örült annak, hogy „elkezdődhetne egy meccs”, de időt kért arra, hogy ezt a témát megbeszélje a szakemberekkel, az önkormányzat tagjaival is. Amit viszont reális, behatárolható időn belüli elgon­dolásnak tartott — s ez jó hír a fiataloknak — az a városi ifjúsági klub kialakítása. Tamás Mariann Facsemetéket intettek a­z ifjúsági kör tagjai. Fotó: Bartók István. Olvasóink írják­­ :• ;, Г, 6­, Tisztelt Szerkesztőség -E lap hasábjain nagyon sokat, s­o­kan foglalkoztak a város névváltoz­­ásával. Pro s kontra vélemény hangzottak el és én lényegében­­ min­denkinek igazat adtam. Tulajdonkép­pen mi közünk is volt, van Leninnek, nekünk a városlakóknak?! Körülbelül annyi, mint Mai­ónak Jeruzsálemhez! Mégis azt javasom, mi változtassuk meg a város nevét! Minden korban ki­akuló к zarándokhelyek, amelye­ket, változó körülmények mellett megtartottak, bizonyos keretek között tol. vallás ide virt' oda, ilyen volt. llyerj ma is: Márianócs). Maradjon fenn zíh’ándokbe­’ként. T_,e­­n!­­ vérre is ép cvn’náüon örök m­o­­mentók^nt mindenkinek! Egyébkén­t is a ’egek és végletek városa vagyunk vallásos embereknek .Zrw'k i-oUrtt n hitvMlá­nz’án i­öt­t a virradat, ' Amúgy is helytelen az ilyen szemlé­let! Nyugodtan mondhatom, hogy Föl­dünk lakói így ismernek már minket szerte a világban és nem a városunk neve miatt, hanem különböző alkotá­saink, termékeink által. Az európaiasodás folytán pláne, hogy nem az olyan — számomra kicsinyes — motivációk játszanak szerepet az életünkben, hanem a már kiveszőfél­ben lévő emberiesség, népcsoportok egymás mellett élése, kultúra, kör­nyezetvédelem, stb. Jó lenne, ha majd a városatyáink is nem a korábbi, s egyetlen üdvözí­tő döntések mellett kardoskodnának, hanem reálisan és nyugalmasan ke­zelnék a kérdéseket (ezt is!). Men­­nyibe kerülne ez nekünk? Mi kerülne ebből a mérleg másik serpenyőjébe ? Mondandóm végeztével álljanak itt a nagy bölcsek — Euripidész és Se­neca — sorai, amelyeket valamilyen módon most idevalónak érzek: vitézség az, amely előre lát . ..Aki házunkba lén, inkább bennünket cso­­­ bnon. bútorainkat.” Hevesi István 1990. NOVEMBER 15. Pálfi Sándor a TVK vezérigazgatója Meg kell felelnünk a piacgazdasági követelményeknek A Tiszai Vegyi Kombinát vál­lalati tanácsa november 9-i ülé­sén Pálfi Sándort, a kombinát beruházási és fejlesztési vezér­igazgató-helyettesét választotta meg igazgatónak, s egyben felha­talmazta a vezérigazgatói cím használatára. Interjúnkban, me­lyet az új vezérigazgatóval készí­tettünk, egy rövid bemutatkozást kértünk, illetve arra választ, hogy milyennek látja a vezérigazgató a TVK jelenlegi helyzetét, s ebből kiindulva a kombinát jövőjét. — 1961. augusztus 1-je óta dol­gozom itt, a festékgyárban kezd­tem technikusként. 1963-ban vál­lalati ösztöndíjjal Debrecenben kezdtem tanulmányaimat vegyész szakon, 68-ban kitüntetéses diplo­mával végeztem. Az iskola­b­tl visszakerültem a festékgyárba, a műgyanta üzembe, ott 1976-ig dolgoztam, 1971-től mint üzemve­zető. 1976-tól 1980. június 1-jéig gyárvezető-helyettes voltam a fes­tékgyárban. Ezután lettem a köz­­gazdasági főosztály vezetője. 1973 és ’73 között elvégeztem a köz­gazdasági egyetemet is. 1989. áp­rilis­­ 5-től dolgoztam a vezérigaz­­gató-helyettesi beosztásban Hogyan látja a TVK mostani helyzetét? ár — A kombinát már 1990. janu­i-jétől világpiaci áron veszi m­eg a legfontosabb alapanyagát, a vegyipari benzint. Ez azt jelen­ti, hogy a többi vállalathoz képest hamarabb kellett alkalmaznunk a főpiaci árakat, ugyanakkor a késztermékeink 35—40 százaléka külső piacokon talál gazdára, te­hát termékeinknél is szembesü­lünk a világpiaci követelmények­kel. Nem újdonság tehát szá­munkra az, amivel lassan a ma­gyar gazdaság egésze szembeke­rül: a világpiaci megméretődés. A jelenlegi nehezebb pénzügyi hely­zetet a kuvaiti válság okozza, késztermékeink árában ugyanis nem tudtuk azonnal követni az alapanyagár gyors emelkedését. A külföldi vállalatok egy ilyen szi­tuációban azonnal emelik az árai­­­kat, nálunk ez még nem­­ megy, bár­­ tanulság számunkra, hogy gyorsabban kell követni az ár­mozgásokat. Semmiképpen nem értékelem viszont válságosnak je­­­lenlegi helyzetünket. Amennyiben kuvaiti válság megoldódik, a pillanatnyinál jobb eredményt tu­dunk elérni. A mostani nehézsé­geink átmeneti ek­­rőjét? Hogyan látja a vállalat jó-Úgy gondolom, és ezt a pá­lyázatomban is megfogalmaztam,­­hogy a leglényegesebb és legálta­lánosabb követelményrendszer a piacgazdasági követelményeknek való megfelelés. Ennek megfelel­nek az állóeszközeink, valamint az emberek felkészültsége. Nem felel meg viszont ennek a köve­telményrendszernek a szervezeti, irányítási és döntési rendsze­rünk. A jelenlegi túlhierarchizált rendszer fékezi a különböző prog­resszív elképzelések realizálását, igen nagy függőségi viszonyt te­remt az emberek között, ami akadályozza az önállóság kifejlő­dését, a gondolati szabadságot. Mindenképpen hozzákezdek a torz piramis­ szerkezet lebontásához, a szervezeti, irányítási, döntési rendszer átalakításához. Azt hi­szem, közismert az elkötelezettsé­gem a decentralizáció mellett, hogy az egyes egységek vezetői és dolgozói saját döntésük pozitív és negatív hatásait érezzék, és befo­lyásolni tudják egységük eredmé­nyességét. A változtatás eredmé­nyeképpen csökken a dolgozók és vezetők közötti távolság, azaz a vezetési lépcsők száma, nő a kö­zépvezetői réteg joga és felelőssé­ge, és megvalósul ennek a réteg­nek a jelenleginél nagyobb mér­tékű beleszólása a vállalat oper­­a­tív vezetésébe. Szándékom szerint vállalat egy olyan jogilag önálló vállalati egységek csoport­os­jává — holding szervezetté — vá­lik, amelyben a felső vezetés a vállalat hosszú távú tevékenysé­gével, stratégiájának meghatáro­zásával foglalkozik, és nem terhe­lik operatív teendők. A piacgaz­dasághoz vezető igazodás elenged­­hetetlen feltétele a piachoz való közelebb jutás, a piaci informá­ciók, ismeretek birtoklása. Elgon­dolásom szerint ehhez az út ugyancsak a decentralizáción, vállalati egységek önállósításán át a vezet. Olyan kereskedelmi szerve­zetet kell kialakítani, illetve in­tegrációval megszerezni, amely biztosítja a vevőkkel való közvet­len kapcsolatot, lehetőséget ad termékeink rendszerben történő árusítására. Ezzel együtt megte­remtjük a lehetőséget a külkeres­kedelemmel kapcsolatos költségek csökkentésére is. Végre kell haj­tanunk a gazdasági rendszervál­tást, ami nézetem szerint kettős dolgot jelent: száműzni kell gaz­dasági életünkből,­­ döntési rend­szerünkből az elvtelen kompro­misszumokat, másrészt elismerni — ezzel együtt én is elismerem — az egyes kollektívák igényét a vezető koncepcióinak, elvárásai­nak a megismerésére. ■ Nem kérdéses, hogy a jövő egyik fontos feladata lehet TVK-nál is az átalakulás, a pri­­­vatizáció, Ön milyen módon tart­ja megvalósíthatónak a TVK-nál a privatizációt? — Hangsúlyozom, hogy a pri­vatizációt az én koncepciómban­­ lett­ád összeköt­ni a vimalap fejlesztésével, hiszen nem a vál­lalati vagyon kiárusításáról vani szó, hanem ehhez a vállalati va­gyonhoz (ter­melőeszközök, embe­rek, ismeretek) olyan külföldi működő tőkét, ismereteket kívá­nok behozni, amely a Tiszai Ve­gyi Kombinát vagyonát növeli, és a vállalat működőképességét je­lentősen javítja. Látni kell, hogy ma és az elkövetkezendő pár év­ben a belföldi magas kamatok szinte lehetetlenné teszik a fej­lesztési akciók megvalósítását. A privatizáció, illetve a privatizá­­cióval összekapcsolt fejlesztés kö­zéppontjában a vállalati érdeknek kell állnia. Ez pedig: a fejlődés garantált lehetősége a vállalat teljes terjedelmét illetően. Priva­tizációs programom alapját az je­lenti, hogy a TVK látszólag mo­nolitikus egysége mögött jelenleg jól elkülöníthető üzletágak, tevé­kenységek vannak jól elkülöníthe­tő, önálló érdekekkel. A vállalat fejlődése szempontjából a privati­zációtól függetlenül is igen lénye­ges a decentralizálás. Ennek meg­oldási módja egy holding szerve­zet kialakítása és önálló jogi sze­mélyiségű gazdasági társaságok szervezése a meglévő termelő és szolgáltató egységekből. Ez a struktúra a jövőben rugalmas szervezeti keretet jelent a tevé­kenységi kör bővítésére, mind horizontális, mind vertikális irányban. Igen lényeges dolog a privatizáció folyamatában a logi­kai sorrend betartása: először azt kell tisztáznunk, hogy mit aka­runk privatizálni (szervezetfej­lesztés), majd azt, hogy mennyi­ért (vagyonértékelés), ezt követő­en lehet megválasztani, hogy ki­vel (tárgyalások) és végül eldön­teni a hogyan kérdését (jogi elő­készítés). Csak így lehet biztosí­tani a vállalati érdekek érvénye­sítését, és azt, hogy a privatizáció tudatosan valósuljon meg. Végső soron a privatizáció célja az, hogy a vállalat egy olyan modern részvénytársasággá váljon, amely­nek gazdálkodása stabil, neve is­mert, és részvényeinek tőzsdei bevezetése megtörténhet. Az egyes egységek privatizációja eltérő mó­don történhet meg. Koncepcióm szerint a műanyaggyár, a geotex­­tília-üzem, a szőttzsáküzem és esetleg a műtrágyagyár vonatko­zásában ez a dolog viszonylag egyszerű, és az esetleges szakmai befektetőkkel a fejlesztési, straté­giai célok kijelölése, meghatáro­zása nem ütközik nagy akadály­ba. A petrolkémiai vertikumnál, amely a vállalati eredmény döntő részét biztosítja, csak olyan part­nerit lehet keresni és beengedni, aki az együtt kialakított fejleszté­si elképzelések megvalósításához hajlandó jelentős összegű működő tőkét biztosítani. A termelőüze­meken túl lehetőséget látok egyes szolgáltató egységek igen gyors privatizációjára is, mint például a Hotel Olefin — A jelenlegi gazdasági hely­zetben óhatatlanul felvetődik a kérdés: várhatók-e elbocsátások a TVK-ban? — Hatékonyságunk javítása ér­dekében két út áll előttünk: vagy jelentős fejlesztés, ami csak szá­mottevő külföldi tőke bevonásá­val valósítható meg, vagy a lét­szám drasztikus csökkentése. Ép­pen azért fontos a külföldi tőke bevonása, hogy a jelenlegi kollek­tíva kenyere biztosítható legyen, s • ugyanis s a­mennyiben a­ vállalat — belső forrás­­ hiányában — nem növeli a vagyonát, • nem­ fejleszti termelőeszközeit, úgy a hatékon­y­­sági követelményeknek csak ak­kor tud megfelelni, ha a foglal­koztatott munkaerőt jelentősen csökkenti. Ma már a bér- és bér­jellegű kiadásaink gyakorlatiag elérik a nyereség nagyságrendjét, tehát a vállalat szempontjából a munkaerő megtartása és a jöve­delmeknek minimum az infláció­val való együttmozgatása csak a termelőeszközök jelentős fe­l­ej­tésével oldható meg. Mit gondol, megvalósítható a programja? — Úgy gondolom, a TVK egész kollektívája előtt nyilvánvaló a változás szükségessége. Nem egy egyszemélyes programról van sz­ó, hiszen a napi munka során mó­­dom volt megismerni sokak véle­ményét. Úgy vélem, a program az egész vállalaté, ez a jövő lehetsé­ges útjainak egyike, s ahhoz, hogy ezt az utat bejárjuk, mind­­annyiunk cselekvésére szük­ség van. Én enek a programnak a megvalósításához kaptam bizal­mat, amit köszönök, és ennek a bizalomnak megpróbálok erőmhöz mélt­ón megfelelni. V. K. L. TIFO Csordogál az olaj Az elmúlt héten szinte valamennyi napilapban címoldalon olvashattuk a hírt: ,,Az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt novemberi szállítással 350 ezer tonna szovjet kőolaj beszerzésé­vel bízta me­r a Mineralimpex Külke­reskedelmi Vállalatot. E mennyiségből 200 ezer tonna szabad devizáért, 150 ezer tonna pedig­ barterü­gylet formá­jában érkezik a Barátság-vezetéken Magyar­országra. Ezenkívül november­ben 143 ezer tonna szovjet kőolaj ru­belért is érkezik. A további, mintegy 300 ezer tonna megvásárlásához az OKGT versenyeztetni akarja a szov­jet és a mediterrán térség szállítóit." A napokban közölt jó hír mit jelent a Tiszai Kőolajipari Vállalat számára? — kérdeztük Molnár Istvántól, a TITO műszaki vezérigazgató-helyette­sétől. — örülünk, hogy a hazai olaj­válság végre enyhülni látszik. Azonban azt kell, hogy mondjam: a vállalatnál egyelőre semmi lé­nyeges változást nem érzékelünk. Érkezett ugyan néhány ezer ton­na alapanyag az elmúlt napokban hozzánk, ám az nagyon kevés ah­hoz, hogy részleges kapacitással is, de elindulhasson a kombinált üzem. Indításához ugyanis leg­alább 80—100 ezer anyag szükségeltetik. tonna alap­Ha az el­következendő időszakban ennek megfelelően alakul a beérkezett alapanyag mennyisége, akkor ter­mészetesen rögtön megkezdjük a vállalatnál a kőolaj-, illetve a termékfeldolgozást. — A kombinált üzemiek köré­ben beszédtéma volt, hogy ebben a kritikusnak nevezett időszakban Százhalombattán, illetve a TVK- ban kellene­ munkát vállalniuk... — A kombinált­ üzemieknek — eddig is és most is — karbantar­tási teendőket kell ellátniuk ak­kor, ha nincs feldolgozás az üzem­ben. Mivel azonban, az imént em­lített jó hírek gondjainkat enyhí­teni jónek látszanak, a vállalat vezető­nincsenek ilyen jellegű­el­ (ma) »■*"“»■ [UNK] [UNK] ■ ■­­ [UNK] [UNK] — ■ LENINVÁROSI KRÓNIKA 3.

Next