Tiszaújváros - Leninvárosi Krónika, 1991 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1991-01-10 / 1-2. szám

Az elmúlt év képekben Tavasszal, országgyűlési képviselőt választottunk A képviselőjelöltek vitáinak egyike ősszel önkormányzatot választottunk :Ш [UNK] [UNK]т! Az augusztus 20-i ünnepségen Tóth Imre László tartott ünnepi beszédet Ú év, új struktúra — régi „nóta" Szervezett erővé kell tenni a halmazt! Nem egy újabb iskolakísérletről szólnak az alábbi sorok: Kedves Olvasó, bár lehet, hogy a Tiszai Vegyi Kombinát vegyész szakszervezeti alapszervezetének titkárával, Szabó Jánossal készült interjúnkban találnak néhány olyan gondolatot, amelyet később az útkeresés időszakának iskolapéldájaként emlegethetnek szakszervezeti körökben, akár negatív, akár pozitív előjellel. Az azonban már ma bizonyos, hogy nem kis lecke megoldása előtt állnak az érdekvédelmi szervezetek 1991-ben. Mi a helyzet a kombinátban? Az év közben oly sokszor elhangzott hogyan tovább kérdésére van-e válasz? Erre voltunk kíváncsiak. Az szb-titkár előszobájába érkezésekor a tudósító egy búcsúzásnak tanúja; Budai Vilmos, a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete TVK-tagszervezetének ügyvivője ráz kezet Szabó Jánossal, mintegy példázva: új szelek és kezek is irányítják immáron a szakszervezeti mozgalom hánykolódó hajóját. — Valóban annyira viharos volt az elmúlt esztendő, hogy most veszély fenyegeti a munkavállalói szervezeteket? — A kérdés bizonyára „költői” szándékú, hisz ismert, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdeni valamennyiünknek 1990- ben — válaszol Szabó János. Ami a helyi, TVK-s vegyész alapszervezetet — most már így kell említenem magunkat — illeti, mi a nyáron éltük át a legválságosabb időszakunkat. Ekkor merült fel komolyan, hogy az szb és a tisztségviselők lemondanak mandátumukról. Második félévi munkánkra ez „nyomta rá bélyegét”, vagyis arra készültünk, hogy decemberben küldöttgyűlés keretében rendezzük sorainkat, és ha szükségesnek tartja a tagság, frissítünk a személyi összetételen is. Erre azonban nem került sor. Legalábbis nem úgy, ahogy azt mi korábban gondoltuk. Az őszi hónapokban folytatott előkészületek során bebizonyosodott, hogy egyrészt az idő túlhaladta korábbi elképzeléseinket, nincs ma idő a készülődésre, tervezgetésre, programkészítésekre, folyamatosan kell megadnunk a válaszokat. Másrészt, és ezzel az állításommal lehet, hogy vitatkoznak majd az is, hogy summázva az eredményeket, kiderült — legalábbis a visszajelzések ezt erősítették —, hogy a jelenlegi szervezet, szervezetek alkalmasak arra, hogy megfelelő érdekképviseleti munkát végezzenek. Már szinte hallom a cikket olvasók egy részének felhördülését. Ezért említettem, hogy vitatni fogják ezt a kijelentést. Az év eddigi három munkanapjából kettőt a különböző gyáregységek látogatásával töltöttem, s ez az idő, amellett, hogy ismét nyilvánvalóvá vált: sokkal többet kell egy szakszervezeti vezetőnek a tagság körében töltenie, arról is meggyőzött, hogy a dolgozók elképesztően tájékozatlanok a szakszervezeti tevékenységről, ha úgy tetszik, a tisztségviselők munkájáról. — Erről aligha ők tehetnek, valószínűleg nem érzik, tapasztalják a szakszervezet áldásos tevékenységét. — Teljes mértékben elfogadom ezt a véleményt — ám itt szokott jönni a szokásos DK —, de ennek szerintem két oka van. Hogy először a saját portánkon söpörjek, el kell ismerjem, hogy igyekezetünk ellenére sem sikerült megfelelő módon átszervezni saját munkánkat, a szervezeten belüli információáramlás gyatra, propagandamunkánk hiányos, a közeg, amelyben mi, tisztségviselők mozgunk, nem az, ahol a problémák gyökereznek, illetve megfogalmazódnak, hiányzik a közvetlen kontaktus. Változatlanul él ugyanakkor az a tévhit, hogy a szakszervezet egyenlő a testületekkel, egyes személyekkel. Magyarán: nem érzi magáénak a tagság saját szervezetét, nem tudtuk elérni, hogy elfogadják: a szakszervezet egy önkéntes munkavállalói tömörülés, melynek ereje éppen abban áll, hogy milyen mértékű egységet tud felmutatni egy-egy adott kérdésben. A problémakör másik oldala szerintem úgy közelíthető meg, ez vonatkozik a tagságra és a tisztségviselőkre egyaránt, hogy bizony, valljuk be, elkényelmesedtünk az elmúlt évek alatt. Nem működő“ nem működhetett az ér’- ’ez, hiszen a munkamás keretekben voltak megfogalmazva, biztosítva. Híre-hamva sem volt a piacgazdaságnak, most azonban „itt van a nyakunkon” és a váltást, hogy a végül is kollektív jogokat — jelen esetben a gazdaságban — az egyéni jogok váltják föl, nehéz megemészteni, s nehéz felismerni, ezek csak úgy biztosíthatók, ha a munkavállalók szervezkednek, mégpedig valódi érdekképviseleti szervezetekbe tömörülve. — S ez lenne a TVK vegyész alapszervezete, amely 1990-ben is megtette a magáét? — A kérdésfeltevés tartalmilag igencsak egybeesik az elmúlt napokban a dolgozók részéről elhangzottakkal, s most is csak azt tudom mondani: igen. Konkrétumokat kértek tőlem számon, mit tettünk érdekükben? Csak a legfontosabbakat említve: 1990-ben megállapodást kötöttünk a vállalattal, hogy nem lesz elbocsátás, s még ugyancsak az elmúlt évben arról is, hogy a szervezeti átalakulás, a decentralizálás folyamatában minden munkavállalónak esélyegyenlőséget biztosít a vállalat. Ami azt jelenti, hogy az átalakulásokkor — például legközelebb a műanyaggyár, műtrágyagyár esetében — az egységekhez kerülők a jelenlegi létszámban vehetik fel majd a munkát, nem lesz „válogatás”. Azt persze, nekünk is tudomásul kell vennünk, hogy ezt követően versenyhelyzet lesz, s a végzett munka alapján dől el, ki marad, ki megy, ha menni kell. — Mert menni kellt Ugyanakkor a jelenlegi szakszervezeti apparatátus marad. Meddig? — Keményednek a kérdések, de ez így van rendjén. Nem akarom a kérdést megkerülni, de egy — számomra igen fontos — megállapítást hadd tegyek előtte; az elmúlt két év legnagyobb eredményének, különösen a firtatott jövő szempontjából, azt tartom, hogy szakszervezetünk törekvéseinek köszönhetően is, december 21-én, az érdekegyeztető tanács ülésén olyan megállapodásokat köthettünk a vállalat vezetésével, amelyek az előbbiekben — tényleg csak vázolt — körülmények közepette igen tiszta viszonyokat teremtettek. Ezek közül elsőként — és . .tényleg nem elsődlegesként, csupán a kérdésre válaszolva — azt említem meg, hogy a vállalat vezetése megállapodást írt alá velünk és a MTSZSZ-szel a szakszervezetek működésének személyi és tárgyi feltételei biztosítása tárgyában. Ebből a lényeget kiemelve azt kell megemlítenem, hogy 1991. január 1-jétől — a működési feltételeken túl — a vállalat a teljes munkaidőben foglalkoztatottak szakszervezeti taglétszámának függvényében 1500 forint fő év pénzbeni támogatást ad, negyedévenkénti bontásban. S hogy tényleg tiszta viszonyokat teremtsünk, a megállapodáshoz tartozik az is, hogy a kombinát a függetlenített szakszervezeti tisztségviselők részére a vállalat munkavállalóival azonos módon, a kollektív szerződés előírásainak figyelembevételével kiszámított év végi részesedést fizet, s az is, hogy amennyiben a választott tisztségviselők megbízatása lejár, a TVK gondoskodik képzettségüknek, felkészültségüknek megfelelő foglalkoztatásukról, a vállalat mindenkori foglalkoztatási lehetőségeinek megfelelően. S ami még szintén ehhez tartozik, mindezeket a kombinát normatív alapon biztosítja, minden 600 fő teljes munkaidős szakszervezeti tag után — 1 fő függetlenített tisztségviselőre vonatkozóan. — A „belügyek" említése után térjünk át a több ezer embert érintő kérdésekre. E tekintetben sarokpont a kollektív szerződés. — Valóban, de itt hadd tegyek ismét egy kitérőt. Mint említettem, az érdekegyeztető tanács ülése kétévi munkánk gyümölcseként is felfogható. A december 21-i ülésen megállapodást kötöttünk a vállalatvezetéssel a szakszervezetek jogosítványainak helyi alkalmazásáról. Ennek egyik — első — pontja a KSZ megkötésére szóló jogunk. Jogunk, ugyanis az ÉT egyik fontos megállapodása az, hogy a továbbiakban a meglévő (és megalakuló) érdekképviseleti szervezetek hozzanak létre egy konzultatív tanácsot, s a tanács tagjait ruházzák fel döntési jogkörrel minden, a munkavállalókat érintő témában. E tekintetben a jelenlegi két szakszervezeti tömörülés között teljes az egyetértés, így az 1990-ig érvényes KSZP hatályát már ez az ülés 1991. június 30-ig meghosszabbította, s ezzel egy időben döntöttünk arról is, hogy az új kollektív szerződés előkészítésével, kimunkálásával munkacsoportokat bízunk meg. Ezzel kapcsolatban két tényt illendő tisztázni. Ezek szerint a korábbi stb helyét egy új „csúcsszerv” vette át, illetve, hogy e szervezet bővíthető a továbbiakban. A lényeget tekintve, igaz a megállapítás. Az előzőekben már utaltam rá, hogy az átalakulás lezajlott, bár nem a korábbi elképzelések szerint. December 21-ével tulajdonképpen létrejött az az érdekegyeztető fórum, ahol a munkavállalók és a munkáltató jogilag is szabályozott keretek között megállapodást köthetnek egymással. Kialakult az a „kerekasztal”, amely köré ülve minden alapvető kérdés tisztázható, sőt, ahol tisztázni kell ezeket a kérdéseket. A vállalat vezetése részéről teljes mértékben elfogadható az az igény, hogy ily módon rendezzük dolgainkat. Függőségi viszonyaikat teljesen felszámolva, a szakszervezetek is eljuthattak arra a pontra, amikor már semmi más nem számíthat, mint tagságuk érdeke. Azon a ponton vagyunk, és erre is utaltam korábban, amikor a dolgozóknak egyénenként is érdekük, hogy hozzánk, az érdekképviseleti szervezetekhez tartozzanak. — Miért, a szakszervezetek csak a tagságuk érdekeit fogják képviselni? — Nem erről van szó. A szakszervezetek összmunkavállalói érdekeket fognak képviselni, a konzultatív tanács éppen ezt hivatott biztosítani, de én nem tudok elképzelni olyan szervezetet, amely hathatós tagsági támogatás nélkül érjen el eredményeket. — Úgy érzem, az általánosság felé terelődött, beszélgetésünk. Melyek a közvetlen feladatok most a TVK érdekképviseleti szervezeteinél? — A dolgozókat most leginkább saját egzisztenciális helyzetük foglalkoztatja, ezért e témáról teszek említést — bár sok egyéb, a beszélgetésünk kapcsán felmerő problémákról is szólhatnék, de talán erre is lesz még alkalom. Még e hónapban sor kerül a vállalat és a szakszervezetek közötti bértárgyalásra, s itt a kiindulási alap a vállalat által megajánlott 25 százalékos bérfejlesztés, január 1-jei hatállyal. A másik — szerintem még lényegesebb kérdés — az az általunk közel egy éve kezdeményezett témakör, amely a foglalkoztatási feszültségek áthidalásáról szól, s szintén januárban kerül tervezet szintjén napirendre. Ezt a kérdéskört, fontosságánál fogva, mindenképpen dolgozói vitára szeretnénk bocsátani, s álláspontunkat csak a vélemények ismertében fogjuk kialakítani. Ferenczi László Megállapodás (részlet) A Tiszai Vegyi Kombinát (munkáltató), másrészt a Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Tiszai Vegyi Kombinát szakszervezeti alapszervezet, valamint a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete Tiszai Vegyi Kombinát szervezete (munkavállalók képviselői) között az alábbi megállapodást köti a szakszervezeti jogok gyakorlásáról: A fenti szakszervezeteket az alábbi jogosítványok illetik meg: 1. Kollektív szerződés kötésére jogosultak a munkavállalók nevében. 2. Egyetértési joguk van: a) a munkáltatót vagy nagyobb egységeit (gyár, főosztály) érintő, a munkavállalók foglalkoztatására, élet- és munkakörülményeire vonatkozó intézkedések meghozatalánál, szabályzatok kiadásánál (pl. munkavédelmi, törzsgárda szabályzatok kiadásában, a vállalati szociális terv kialakításánál, a végrehajtásról szóló beszámoló elfogadásánál). b) A személyi alapbér megállapításánál, jutalmazásnál, fizetett rendkívüli szabadság juttatásánál, lakástámogatás, szociális támogatás nyújtásánál. c) Az évenkénti bérfejlesztés és egyéb javadalmazás főbb elveinek és arányainak kialakításánál. dl A vállalati lakástámogatás odaítélésénél a szakszervezetek vezetői a TVK szervezeti és működési szabályzata szerinti egyetértési jogot gyakorolják. (...) LENINVÁROSI KRÓNIKA 2 ■ [UNK] [UNK] [UNK] ■ ' !■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ' —— 1991. JANUAR 10. ..............................