Tiszaújváros - Krónika, 1993 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1993-03-25 / 12. szám

átmeneti állapot Átmeneti állapot. Hétfői riport a miskolci rádióban. A nyilatkozó kórházi orvos egy hallgató kér­désére — hol szerezhető be meg­szokott, jól bevált szívgyógyszere — saját tapasztalatáról beszél: a kérdéses gyógyszerhez ő a Zsarnai piacon jutott hozzá. Nagy dolog? — mondhatja az olvasó, hisz néhány patikai áru­cikkből a tiszaújvárosi használt­­cikk-piacon is lehetett /lehet vá­sárolni. Egy időben potom 10 fo­rintért árulták a lázmérőt, vagy a megszokott ár töredékéért például a Faringoseptet. S kelendő árunak bizonyult az idegen nyelvű szava­tossági határidővel és felirattal ellátott, bizonytalan helyről szár­mazó portéka. A felhozatalból néhány ma már a gyógyszer­­könyvben sem szerepel. Átmeneti állapot. Annyira kur­rens cikknek számítana a gyógy­szer, hogy még egy orvos is a piacról szerzi be? Persze, azt minden valamirevaló beteg tudja, hogy kórházi kivizsgálásra aján­latos altatót, fájdalomcsillapítót, s más „egyszerűbb” gyógyszereket magával vinnie. Mert a minimá­lisra szűkített gyógyszerkészlet miatt, enyhe fejfájásra vagy kap, vagy sem egy szem Algopyrint. A patikákban más a helyzet. Átmeneti állapot. Szigorú érte­lemben vett hiány a gyógyszertá­rakban nincs, ami mégsem kap­ható, az ugyanolyan hatóanyagú, 5—6 másikkal is helyettesíthető. Vagy ha nincs az egyik patiká­ban, még mindig eséllyel kutat­hatunk a másikban a harmadik­ban. A volt szocialista országok­kal folytatott gyógyszerkereske­­delmünk teljesen felborult. Meg­esik, hogy a több éve használt pirula helyett valami másra kel­lene áttérni. Mert a régi most nincs. Lehet, hogy nem is lesz. Átmeneti állapot. A beteg nem akarja az újat. Lehet, hogy csak a neve, a csomagolása más — most már ugyanazt itthon gyárt­juk —, de akkor sem. A kék csí­kos dobozban levő piros golyókat szeretné, nem ezt a „gyanús” kül­sejű, sárga csomagolású zöldet. S ha a régit egy teljesen mással kellene helyettesíteni? Azt különö­sen nem akarja. Pláne, ha felfe­dezi a két-háromszoros árkülönb­séget. Átmeneti állapot. Juli néni vizs­gálat után, öltözködés közben or­vosától a gyógyszerárlistát kéri Együtt böngészik őt. — Ez: ne tessék felírni — mu­tat a néni a 700 forintos kapszu­lára. Megértően összenéznek Csend. Tovább siklanak az ujjak 620, 430, 250, 180 . Olyat tessék adni, ami 100 forint alatt van. Ha gyereknek lenne, kiváltanám, de nekem már Átmeneti állapot. A sorban álló több rpe»ottel érkezik. Egy beteg­ségre írt­­k mindegyiket. A gyógy­szerek kiegészítik egymás hátasát. — Az ott 900 forintba kerül? Akkor csak a másikat kérem. — De ezek együtt használnak Mind a kettő kell. Hogy fog így meggyógyulni? — Szedem azt az egyet, aztán majd kúrálom magam, ahogy tu­dom. Nem lesz ez így is Mutatja a pénztárcáját Egy Ady lapul benne. Átmeneti állapot ... Szöged—Bába Itt is Pörböly lesz...?/ E­lgondolkodtató feliratot látni a Sa­­jószöged—Hejőbába közötti vasúti átjá­rónál, a volt sorompókezelő épület fa­lán. Minek ez ide? Itt is Pörböly lesz . . .? A pirossal felfestett két mondatot kö­rülbelül két hete, a pörbölyi gyermek­­tragédiát követő napokban festette fel valaki. Egyesek úgy vélik, valamelyik rendszeresen­ arra járó autós volt, má­sok szerint az ottlakók egyikének fe­­­jében támadt az ötlet . . . Persze ebben esetben nem is a falfestő személye a fontos. a — Az esetről én is tudok, említették kollégák — mondja Bodnár Dezső állomásfőnök. — Persze, bízom ben­ne, hogy mint eddig, úgy a jövőben sem lesz ezen a helyen Pörböly­hoz hasonló tragédia. Már csak azért is így gondolom, mert az utóbbi időben el­kerülnek minket a kábeltolvajok, s a fénysorr.rr­.pók fu­­jk­asszír-­en működ­nek. A réti bakterh­áz épülete Hejybá­­ba felől jövet bal oldali irányból való­­ban nem éppen tágas kilátást biztosít, az óvatosan közlekedőknek azonban nem­­ jelenthet ez veszélyt. Az épület hollétével kapcsolatban egyébként ed­dig nem érkezett hozzánk jelzés, ész­revétel. Dr. Kalász József építési osztályve­zető-helyettes, miskolci MÁV: — Az épületben egyelőre távközlési berendezések várinak, mivel más ren­deltetése nincs. A tervek szerint a kö­zeljövőben, éppen emiatt, le fogjuk bontani az épületet, s így a szabad ki­látás is biztosított lesz. A biztonságos közlekedés érdekében — Ütemtervünk szerint június 30-ig — területünk min­den vasúti átjáróját, s annak környe­zetét, így a Sajószöged—Hejőbába kö­zött levőt is, ellenőrizni fogjuk . .. r Új sorozat Regényes korrajz A jövő héttől kezdődően folyta­tásokban közöljük Zabos Géza új regényét. Annak idején kedves munka­társunk, Zabos Géza Csútország című regénye, amelyet a Krónika közölt, nagy sikert aratott olvasó­ink körében. Az önéletrajzi jelle­gű kisregény hiteles korképet adott az 50-es évek elejéről, arról nem is beszélve, hogy a szerző él­vezetes, színes stílusa művészi élményt nyújtott hétről hétre. Olvasóink az utóbbi lapszáma­inkban tanúi lehettek egy kisebb csetepaténak, ez azonban semmit sem változtat azon a tényen, hogy Zabos Géza kitűnő író. Most la­punk kérésére rendelkezésünkre bocsátja regényét — természtesen minden jog fenntartva —, amit köszönünk azon olvasóink nevé­ben is, akik szeretik a szépirodal­mi eszközökkel feldolgozott törté­nelmi parabolát, akik szeretnék megismerni, vagy újból megélni a mindennapok valóságában múl­tunkat. Szíves figyelmükbe ajánljuk te­hát a jövő héten kezdődő soroza­tot. V. K. L. 1993. MÁRCIUS 25. Beszélgetés Tóth Imre Lászlóval Az MDF epésében gondolkodom A közelmúltban Tóth Imre Lász­lót, aki városunkat is képviseli az Országgyűlésben, az MDF parla­menti frakciójának vezetőségébe választották. A vele folytatott be­szélgetésünknek ez adott aktuali­tást. — Minek tulajdonítja, hogy be­választották az MDF parlamenti frakciójának vezetőségébe? az — A frakcióelnökség ez idáig — MDF-en belüli irányzatoknak megfelelően — a­­ különböző ténye­zők kiegyensúlyozására törekedett, és régebbi gyakorlata szerint az egymással szembenálló csoportok vezéregyéniségeit összefogta, mond­ván, a problémák úgy kezelhetők, ha mindenféle nézet önmagában az elnökségben ütközik. Kiderült az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján, hogy az elnökséget a mű­ködésképtelenség fenyegeti, ha emellett a konfrontációs módsze­r mellett marad. Olyan új elnöksé­get választott most a frakció, ahol az irányzatokat mérsékelt szemé­lyiségek képviselik, nagyjából an­nak megfelelő arányban, amilyen súllyal az a nézetrendszer megje­lenik az MDF egész politikájában. A mérsékelt népi irányzatnak az egyik tagjaként kerültem be a frakcióvezetőségbe. Ám­nak tudható ez be, hogy az elmúlt esztendők­ben a szólamok és a frazeológia szintjén való politizálás lejárató­dott, helyette a mun­ka, a teljesít­mény lett az elsődleges. Az elmúlt három esztendő teljesítménye az, amelyet a frakció többsége érté­kelt, és úgy látta, hogy a mérsé­kelt népi irányzatnak olyan sú­lya van a frakción belül — 30—40 képviselő mondható ezen irány­zat tagjának —, hogy másokkal együtt én is bekerüljek a frakció elnökségébe. — Ez egyben válasz arra is, hogy csendes emberek kerültek a frakció élére? — Igen, pontosan arról van szó, hogy fölösleges viharok, fölösleges konfrontációk nélkül elsősorban a választókerületre, másodsorban a megyére, harmadsorban pe­dig az MDF mérsékelt politizá­lására koncentrálva én tettem­ a dolgomat, tettem amit kellett, míg mások úgymond elkoptak ebben az időszakban. Én most jutottam oda, hogy ezt a fajta politikai te­vékenységet értékeli a frakció tag­sága, de úgy gondolom, az egész politikai élet is. A választásokig tartó időszakban ilyen jellegű po­litikát akar csinálni, és mérsékelt mentalitású politikusok­­cal akar dolgozni az MDF. Legalábbis ami a frakciót illeti. Látható a külön­böző politikai erők reakcióiból is, hogy az egyetlen reális útnak érté­kelik­ az ilyen mérsékelt politikát. Sajnálatra méltó, hogy éppen a fó­rumon belül érkezett támadás a frakcióelnökség ellen, hozzá kell tenni, hogy egy méltatlan támadás, amit még a többi politikai erőtől sem kellett elszenvednünk. Nagy­­­fokú egyetértés van abban, hogy a frakcióelnökség ilyen mentalitás­sal, politikai meggyőződéssel és politikai stílussal nyugodtan és eredményesen viheti a frakciót a választásokig.­­ Személyesen hogy élte meg azt, hogy Csurkától valamennyire el kellett határolódnia, holott ko­rábban tisztelettel és megbecsülés­sel beszélt róla? — Azt kell mondanom, hogy én alapvetően az MDF-frakció egysé­gében, azon keresztül a fórum egy­ségében gondolkodom, és mindad­dig támogatok politikai szereplő­ket és politikai irányzatokat, ame­lyek az együttmaradást és egy ha­tásos, hatékony politikát valósíta­nak meg. Mihelyst valamelyik irányzat vagy személyiség ennek az egységnek a megbontására tör, akkor én ebben az egységbontás­­ban nem vagyok partner. Ez a legfontosabb. Nem pedig a Csurika nézeteivel kapcsolatos egyetértés, vagy egyet nem értés. Az elsődle­ges mindig a­­ fórum egysége és hatékony politikai cselekvése, il­letve az egységbont­ókkal szembeni fellépés. Természetesen, mivel Csurk­a a történelminek és magyar népi mozgalomnak nevezhető szel­lemi irányzat egyik alakja, lehet­ne vele vitatkozni, lehetne vele egyetérteni, vagy egyet nem érteni. Kellene viszont ehhez egy normá­lis politikai hangütés. Azt kell mondanom, ha Csurka István a radikális frazeológiáját elhagyná, akkor tizedennyi problémája nem lenne neki magának a politikai élet többi szereplőjével. — Keveset tudunk a frakció­elnökség munkájáról... — Nagy leterheltséget jelent majd számomra az elnökségi tag­ság, hiszen két frakcióelnökség­i ülés van egy héten, ezen kívül minden héten egyszer a frakció­elnökség találkozik a miniszter­­elnök úrral. Ez utóbbi egy-két órás megbeszélés, ahol azon a héten felmerült legaktuálisabb politikai kérdéseket tárgyaljuk meg. A frakcióelnökség ezen kívül előké­szíti amely a f­rakci­óü­lések napirendjét, természetesen kapcsolódik az Országgyűlés napirendjéhez, ki­alakítja a frakció álláspontjának a tervezetét, amit a fra­kcióülés elé visz és politikai összekötő szerepet tölt be a kormányzat és a frak­ció között, illetve tartja a kapcso­latot az MDF országos elnökségé­ve­l is. — Az MDF-en belül az utóbbi időben éles viták voltak,­­zajlott az élet. Politikai értelemben lehet-e tapasztalni valamiféle kikristályo­sodást, letisztulást? — Igen. Ahogy már többször ezen a tavaszon mondtam, az első negyedévnek meg kell oldania az MDF alapvető problémáit, ami az egységbontásb­an fogalmazható meg. Az egységbontó törekvéseket kezelni kell, mégpedig úgy, hogy az MDF­ szervezeteire nem épülhet rá másik politikai mozgalom szer­vezete. A miniszterelnök úr leg­utóbbi nyilatkozatai egyértelműen bizonyítják, hogy ha az egység­bontás egy politikai hatalom meg­szerzésével is párosul, amit Csur­ka István személye testesít meg, illetve a Magyar Út mozgalom, ak­kor ennek a mozgalomnak nincs helye az MDF-en belül. Arra van esélye, hogy kiváljon az MDF-ből, de még ezt tavasszal meg kell ten­nie. Ez az MDF legfontosabb ér­deke, hogy ezt a szakítási kísér­letet még a tavasz folyamán tisz­tázza. • Közelinek látja a szakítás pil­lanatát!? Hamarosan bekövetkezik. A miniszterelnöki nyilatkozatokt jel­zik, hogy az egység­bontó erőknek olyan reakciókkal kell számolniuk, mint amelyekkel ők bombázták a többséget, bennünket. Erre már vá­laszolni kell Csurkáéknak. Én úgy látom, hogy a közeljövőben az egységbontó erők még k:erősza­­­kol­nak egy rendkívüli országos MDF-gyűlést. De ott vereséget fognak szenvedni. V. K. L. Szegénység, tisztaság, engedelmesség Barátunk a szobrász Nagy László Tamás kapucinus szerzetes a m­áriabesnyői rendház­ból egy héten keresztül lelki gya­korlatot tartott Tiszán,Ivarosban és a környező településeken. Nagy László Tamás szobrászművész falu első plébánosának tiszteletére a emelt szobrát tavaly októberben avatták fel a Vác melletti Kosdon. Már az is különös, ha a mai világban egy jó humorral megál­dott fiatalember „hátat fordít” a válásnak. De a lelkek ápolása és a képzőművész­et előtti hódolat, e két teljes embert kívánó foglala­tosság, vajon hogyan egyeztethe­tő össze? S hogyan jut valaki ar­ra az elhatározásra, hogy egy szerzetes rendben tölti le életét? — Aki a papi, szerzetesi pá­lyára lép, tulajdonképpen egy olyan belső hívásnak enged, mely­nek sürgetésétől képtelen szaba­dulni — s egy idő után felisme­ri: ez az elrendelt hivatása. Én először a lakatos szakmát tanul­tam ki, aztán közlekedésgépésze­ti szakközépiskolában érettségiz­tem, s a napi munka mellett kép­zőművészettel, szobrászattal, fes­tészettel foglalkoztam. Már gyer­mekkoromban is vallásos voltam, de sokáig álmomban sem gon­doltam volna, hogy egyszer szer­zetes leszek­ úthoz? Mikor érkezett el a válasz-Elég fiatalon, 19 éves ko­romban. Addig ugyanolyan ti­nédzser voltam, mint a többiek.. • De rájöttem, hogy a mérleg két serpenyőjében számomra nagyobb súlyú az, amit nyerek, mint ami­ről le kell mondanom. A váci egyházmegye szolgálatára jelent­keztem, Egerben végeztem el a teológiát. Mivel Magyarországon abban az időben csak négy taní­tó rend működhetett — ebbe nem tartozott bele Szent Ferenc rend­jének kapucinus ága — először ..világi” pan lett belőlem. 1979- ben szenteltek fel. A rendbe, úgy is mondhatnám, hogy illegálisan jelentkeztem Nálunk ugyanis csak 1980- től működhetnek szabadon a rendek, én pedig 1986-ban, Len­­gyelországban öltöt­em magamra Szent Ferenc ruháját. Ezután még három évig Kosdon voltam plé­bános, házfőnök és novícius ma­giszter lettem. — S emellett még szobrászko­­dik? Megrendeléseknek tesz ele­get? Tudomásom szerint a tisza­­újvárosi Szűz Mária kegyképet is ön készíti majd el. — Igen. De számomra a mű­vészet — hobbi. A lelkipásztor­kodás — hivatás. E két területet sohasem kevertem össze, s soha­sem zavarta meg egyik a mási­kát. Egyébként a vallásban szám­talan olyan dolog van, amit kép­ben, szoborban is érdemes meg­örökíteni Hogyan élnek a rendházban? A máriabesnyői rendházat 40 évig nem a rendeltetésének meg­felelően, hanem lakás céljára használták. Az eredeti állapotába való visszaállítása nagy munkát jelentett mindannyiunk A belső festés még most számára­ is fo­lyamatban van. S hogy mi a na­pirendünk? Hajnali ötkor ke­lünk, negyed nyolcig közös elmél­kedéssel, zsolozsmával töltjük az időt. Fél nyolckor van a reggeli, s negyed kilenckor kezdődik az oktatás, a szerzetesi életbe való bevezetés. Ferences lelkiséget, la­tin nyelvet, ének-zenét, liturgiát, rendtörténetet, tc­rénygy­akorlatok­ aszketi -misztikát tartunk. A déli imádságig elvégezzük a szük­séges munkákat, főzünk, mosunnk takarítunk. Ebéd után közösen mosogatunk, kettőtől háromig sza­badfoglalkozás, majd délután né­gyig ismét tanulás következik. Fél hatig ismét dolgozunk, s va­csoráig újból elmélkedéssel, zso­lozsmával telik az idő. Fél ki­lenckor kezdődik az esti imád­ság, negyed tízkor van a taka­rodó. A rendeikben jelenleg négy tanító szerzetes pap és hat noví­cius (18—20 év között, előfelvé­­telisként a katonaidőt letöltött fiú) él. A novíciusoknak egy lel­­kigyakorlatos év áll rendelkezé­sükre ahhoz, hogy eldönthessék alkalmasak-e a szerzetesi életre vagy sem. Ez idő alatt neki hagy­hatják el a házat, és tévét is csak külön engedéllyel nézhetnek. A célunk az, hogy az önnevelés­nek a befelé fordulásnak szentel­jék magukat. Ha egy év után is kitartanak eredeti elhatározásuk mellett, teológiai tanulmányokba kezdhetnek, s átkerülnek egy má­sik rendházba. Ha sikeres vizsgát tettek, s a rend tagjai is alkal­masnak találják őket erre a hi­vatásra, fogadalmat tehetnek. Konkrétan mire tesznek es­küt? — Hármas­ szegénységi, tiszta­sági, engedelmességi fogadalom­ról van szó. A szerzetes önként vállalja, hogy függetlenné válik az anyagi javaktól. Személyi tu­lajdonunk, a tisztálkodó szereket leszámítva, nincs, gyakorlatilag vagyonközösségben élünk. A tisz­taság azt jelenti, hogy a szerze­tes Istennek szenteli életét, s cse­lekedeteiben Jézus példáját köve­ti. Az engedelmesség a legnehe­zebb fogadalom. Ebben az ember lemond a saját akaratáról. Isten szándékát keresi, ami konkrétan az elöljárónak való feltétlen en­gedelmességben nyilvánul meg. — Valamilyen különleges alka­lomból járt Tiszaújvárosban, vagy­ a szerzetesi élet velejárói a ha­sonló látogatások? — Az emberek barátoknak hív­nak bennünket, s az elnevezés utal arra, hogy a népek barátai vagyunk. A kapucinusok se­gítettek­, ahol pestis pusztított, ahol török dúlt, ha mindenki el­menekült is, a szerzetesekre lehe­tett számítani. A rendhez közel áll az ilyen „körutak” szervezése, ahol emberekkel kell foglalkozni — ez nemcsak elődeink sajátsága volt — ma is ott vagyunk. Tamás Mariann ———■—■ [UNK]in mii miimmbmoi KRÓNIKA 5. OLDAL

Next