Újszászi Híradó, 2010 (20. évfolyam, 1-12. szám)

2010-11-01 / 11. szám

ÖN­KORMÁNYZAT I .js/ás/­i Híradó 50 %-os képviselői tiszteletdíj csökkentés Megalakult a régi-új képviselő-testület Nagy buzgósággal, kíváncsisággal ültem be október 18-án hét­főn az alakuló képviselő-testületi ülésre. Éltem azzal a lehetőség­gel, amit lehet, hogy sok újszászi nem tud, az ülések többsége nyílt, bárki részt vehet rajta. Nagyon sok jó dolgot, új, hamarosan megvalósuló beruházá­sokat, különböző megnyert pályázatokat hallottam a polgármes­ter erre a ciklusra írt programjában. Persze sok meglepetés is ért ezen az ülésen. Alább megpróbálom kifejteni, hogy mi is történt a régi-új képviselő-testület alakulóülésén. Az ünnepélyes megnyitó a Himnusz eléneklésével, meghall­gatásával kezdődött. Ezt követően a helyi választási bizottság el­nöke, Vígh Győző tájékoztatójában hallhattuk a polgármester- il­letve képviselőválasztás eredményét, majd második napirendi pontként a képviselők eskütételére, a megbízólevelek átadására került sor. Ezt követően (harmadik napirendi pontként) a polgár­­mester esetében is ez történt. Itt már meg is tenném az első megjegyzésem. Én őszintén szólva sajnálom, hogy nem jutottak be új, fiatalabb képviselők a testületbe. Véleményem szerint a képviselő-testület fiatalítására lenne szükség, hiszen mint mondani szokás: „Nehéz a vén fog­nak a koncba harapni.", amivel csak annyit szeretnék mondani, hogy mindnyájan tudjuk, nem egy képviselő van, aki nem az el­ső, nem a második, de még csak nem is a harmadik ciklusát tölti a testületben. Lehet, sokan csak azért szavaztak a most megválasz­tott - de már az előző ciklusokban is bent lévő, tehát régi-új - kép­viselőkre, mert megszokták azokat, akik vannak, úgy gondolták, jól van a régi megszokott „rendszer". Pedig nem kellene félni a változástól. De vissza a testületi ülésre! A viszonylag unalmas kezdés után, hát mondhatni felpörögtek az események. A 4. napirendi pont­ban a polgármester ismertette a programját, mely számomra így első hallásra elég tömény volt. A lényeget mindenesetre megpró­báltam kiszűrni: fejlődés, fejlesztés, ha lehet pályázatok által, és ami egyáltalán nem elhanyagolandó: HITELFELVÉTELLEL. Na­gyon felfigyeltem az egészségház, a termálprojekt, illetve - amit már annyiszor megígértek­­ a piaccsarnok lehetséges jövőjére. S ami nagyon megfogott: egy erőmű építésének távlati terve is szó­ba került. Nagyon örülnék egy erőműnek, és azt hiszem, nem csak én. Nagyszerű lenne! Mi újszásziak kíváncsian várjuk. Ezek után következett ötödik napirendi pontként a polgár­­mester fizetésének megtárgyalása. A polgármester fizetése ilyen ínséges időkben 678 310, azaz hatszázhetvennyolcezer-három­­száztíz forint. (521 780 Ft illetmény és 165 530 Ft költségátalány - szerk.) Az összeg hallatán elgondolkodtam... Ugyanakkor bízom benne, hogy a képviselő-testület tagjai tudják a dolgukat, tudják, mit csinálnak, úgyhogy biztos nincs baj. Természetesen az előbbi mondatomat nem gondoltam komolyan, mármint a bajjal kap­csolatban. Ugyanis erről eszembe jutott egy fontos dolog. Szerin­tem a több mint 200 millió forintos adósság elég nagy bajt jelent nekünk újszásziaknak. Állítólag ez a sok millió forint adósság a közelmúltban megvalósult beruházások, fejlesztések miatt gyü­­lemlett fel. Azt pedig, hogy megérte-e, most, illetve a közeljövő­ben meglátjuk, megtapasztaljuk. A polgármesteri fizetésről a képviselők vitáztak. Érvek és el­lenérvek csaptak össze. Volt, aki ezt az összeget elfogadhatónak tartotta, de az ellenzéki képviselők nem értettek egyet az összeg nagyságával. Ezt a döntésnél 3 NEM szavazatukkal megerősítet­ték. A következőkben az alpolgármester megválasztására került sor. A polgármester javaslata Káló Istvánná, aki 8 éven keresztül főállású alpolgármester volt. Ezen napirendi pont tárgyalásának időszakára a jobboldali képviselők tiltakozásukat hangsúlyozván elhagyták az üléstermet, és nem vettek részt a szavazáson. Végül is a többség - a 6 képviselő, tehát köztük a leendő alpolgármester (!) is - megválasztotta Káló Istvánnét főállású alpolgármesternek. Kissé furcsának találom, hogy ilyen ínséges időben nem megbí­zott, fizetés nélküli, hanem főállású alpolgármestert nevezett ki a polgármester. Ugyanis így több mint félmillió (594 830, azaz ötszázkilencvennégyezer-nyolcszázharminc) forintba kerül ha­vonta Újszász városának az alpolgármesteri tisztség. Amennyiben a fentebb említett sok pénz „megszavazását" rossz hírnek könyveljük el, akkor elmondhatom: jó hírrel is szol­gálhatok. A képviselő-testület többsége megszavazta a SAJÁT (!) képviselői tiszteletdíjuk előző ciklushoz képest 50 %-kal történő csökkentését. Az egyik jobboldali képviselő felvetette még a 100 %-kal történő csökkentést, tehát a 0 forintos tiszteletdíjat is, azon­ban ezt a többség leszavazta. Azt hiszem, nem szabad elégedet­lennek lenni. Nagyon nemes gesztusnak tartom egy ilyen válsá­gos, nehéz időszakban, amikor a város pénzügyi helyzete „Fic­­kándozik, mint gatyakorcban a bolha", a képviselők is töreked­nek a takarékosságra. Tiszteletdíjuk így 20 500 forintban állapítta­tott meg. Összességében tetszett mindaz, amit láttam és tapasztaltam. Olyan, mint az Országházban az ottani képviselők, csak „kicsi­ben". Ha tehetem, máskor is elmegyek, hogy „ellenőrizzem", al­kalmas személyeket választottunk-e erre a felelősségteljes mun­kára. Ifj. Kovács László 2010. november Közös erővel Tisztelt Újszásziak! ^Nem tudtam, hogy az előző számban lapzárta után is lehet az október 3-i választási eredményekre reagálni. Ezért most köszönöm meg a rám szavazóknak a bizalmat, akik meg nem rám szavaztak, próbálom majd bebizonyítani munkámmal, hogy érdemes tagja leszek az önkormányzati tes­tületnek. Úgy érzem, az itt élők most is a jól ismert emberekre szavaztak, és nem pártokra. Örülök, hogy nagyon sokan szeret­tek volna képviselők lenni, szívükön viselve városunk sorsát. Közöttük voltak kevésbé ismert emberek is. Legtöbbjük - sze­rencsére - nem a mások pocskondiázása révén akart a testületbe bejutni, sőt voltak, akik elismerték az eddigi munkát. Olyan is akadt, aki ezt meg is köszönte, így kellene lezajlania egy kam­pánynak. Elismerni a mások erőfeszítéseit, még ha a döntésük (mint mindnyájunk életében is), néha nem mindig a legjobb,­­ majd elmondani, mit szeretnének máshogy csinálni. Ez elgondolkoztatja az embereket, s vagy támogatják, vagy nem. Ismereteim szerint volt azért egyes esetekben pocskondiá­­zás, választási bizottsághoz való feljelentgetés, sőt még az is elő­fordult, hogy visszalépésre akarták rávenni a jelöltet. Sokan, sokfélék vagyunk, akik képviselők lettünk. Van, aki már évtize­dek óta képviselő, de egyetlen döntést sem tart jónak, semmivel nem elégedett. Ennek négyévente, a választások előtt hangot is ad, talán még büszke is rá, hogy ellene szavaz iskolának, útnak, stb. Van, aki - sok más mellett - a város költségvetését egyetlen egyszer sem szavazta meg, holott az önkormányzat csak elfoga­dott költségvetés mellett képes működni. De nemcsak a költség­­vetést, hanem a költségvetési tervezetet sem fogadta el, amibe az általa tett javaslatok is bekerülhettek volna, ha tett volna ja­vaslatot. Van, aki olyan kijelentést tett, hogy ezentúl nem fog járni ülésekre, mert „nem ér rá". Van, aki örül az új iskolának, hi­szen ugyanezek a gyerekek járnának a szétszórt, málladozó fa­lú, dohos, huzatos iskolákba is, ha nem építjük meg a mostanit, amit nem kell nyaranta toldozni-foldozni, nem az utcára fűtünk benne. A tananyagot pedig minden iskolában meg kell tanítani, és meg kell tanulni. Van, aki örül a korszerű óvodáknak, a kör­nyező települések által irigyelt bölcsődének, ahová a megelége­dett szülők még máshonnan is hozzák gyermekeiket, akik a sző­nyegen játszva nem betegszenek meg a huzattól, penésztől. Van, aki örül annak, hogy Újszásznak lett benzinkútja. Van, aki örül annak, hogy megújul a gimnázium, reméljük a fűtés külön­legessége tapasztalatcserére idevonz másokat is. Van, aki örül, 9

Next