Újszászi Híradó, 2010 (20. évfolyam, 1-12. szám)

2010-12-01 / 12. szám

HELYI DOLGAINK A szociális munka napját ünnepeltük Szinte minden szakma kapott egy na­pot a naptárban, amikor az adott foglal­kozás a figyelem középpontjába kerül. Ezen a napon ünnepség keretében em­lékeznek meg a szakma képviselőiről. Kevesen tudják, hogy a Szociális mun­ka napját minden év november 12-én ünnepeljük. Sajnos, a mi kis városunk­ban e nap megünneplésének még nincs hagyománya. Tavaly, amikor ugyaneb­ben a témában írtam néhány sort, azzal fejeztem be írásomat, hogy jövőre talán már nem önmagunkat kell ünnepel­nünk. Nem így történt. Keserű szájízzel vettük tudomásul, hogy sem az intéz­ményünk fenntartói, sem városvezeté­sünk, sem egyetlen civil szervezet nem tartotta fontosnak, hogy a szakma kép­viselőiről akár egy képeslap erejéig megemlékezzen. De kik is vagyunk mi szociálisok? In­tézményünk nevéhez fűződik számta­lan hagyományteremtő kezdeménye­zés, úgymint: városi anyák napja, apák napja, idősek napja, Ki mit Tud?, és még hosszan sorolhatnám. Mi vagyunk azok, akik elszántan küzdünk a hátrá­nyos megkülönböztetés ellen, akik se­gítséget nyújtunk a család működési zavarainak helyreállításában, ügyinté­zésben, akik nap mint nap szemben ál­lunk a különböző hatóságokkal, ügyfe­leink érdekeit képviselve. Mi vagyunk azok, akik családgondozás keretében olyan helyekre is eljutunk, ahová sem a postás, sem a betegszállító, de még a mentő is ritkán jár. A mi szakmánkban nincsenek látvá­nyos eredmények, minden apró sikert számtalan kudarc követ. Gyönyörű, de küzdelmekkel teli hivatás. Bár a szeretet­tarsolyunk kifogyha­tatlan, de ahhoz, hogy adni tudjunk, nekünk is fel kell töltekeznünk. Tudja jól ezt az intézményvezetőnk is, ezért a legnagyobb titokban szervez­te meg számunkra az ünnepséget az óvodások bevonásával. Az ünnepi kö­szöntőt és a műsort követően ajándék­kal és tortával kedveskedett nekünk. Ezúton szeretném magam és munka­társaim nevében is megköszönni a Szo­ciális munka napja alkalmából szerve­zett kedves megemlékezést! Kovács Szilárdné családgondozó 2010. december­ i Újszászi Híradó Háborús emlékmű felújítása it november 1-jétől újra szép, méltó meg­jelenésében látható az újszászi temetőben lévő háborús síremlék. Röviden papírra vetem az ehhez veze­tő utat. Először is egy pár mondat erejéig a munkálatokról. Október utolsó hetében néhányan összefogtunk, és nekiláttunk a felújításnak. A szobron lévő repedéseket eltüntettük, majd lefestettük, végül fehér kavicságyással vettük körbe a síremléket. A munkálataink során kellemes, napsüté­ses idővel ajándékozott meg bennünket a jó Isten. Végül a felújítással november el­sejéig elkészültünk, így Halottak napján mécsesek gyújtásával, illetve koszorúzás­sal méltón megemlékezhettünk hőseink­ről. A felújítás 4-5 napi munkát igényelt. A síremlék történetéről is szólok. A háborús emlékmű az idén 10 éves, 2000-ben alapította nemzeti érzelmű újszásziak egy csoportja - ahogyan ezt a felirat is jelzi - a „Nemzetünkért elesett magyar hősök emlékére". A felújításhoz kis híján 20 személy já­rult hozzá, ki munkával, ki pénz­ado­mánnyal. Ezek között vannak magánsze­mélyek, vállalkozók és motorosok is. Ezúton szeretném megköszönni a fel­újítás ötletgazdája, Hegedűs Attila, és a munkálatok megszervezője, Kocsis Gábor nevében is a támogatók mindennemű segítségét! Ifj. Kovács László Munka közben A felújítók és a felújítást támogatók 11

Next