Visegrád - Visegrádi Hírek, 2021 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2021-03-01 / 3. szám
--------------------- HÍREK VISEGRÁDI OLVASÓINK KÜLDTÉK HÁROM, SZÁMOMRA FELEJTHETETLEN MÁRCIUS 15. 1. A naptár 1942 -t mutatott, 5 éves voltam. Édesapám különösen ügyelt arra, hogy gyerekeit már fiatal korukban hazaszeretetre és nemzeti ünnepeink méltó megemlékezésére tanítsa. Így történt, hogy 1942 -ben nemcsak bátyámat, hanem engem is magával vitt a Szabadság téren tartott március 15 -i ünnepségre. Nekem ez volt az első nemzeti ünnepem! Rövidnadrágos ünnepi ruhámban kissé fáztam ugyan, de az ünnepség végén felhangzó himnusz valamelyest felmelegített. 2. 1943. március 15. Bár valamilyen oknál fogva én nem lehettem ott. Talán azért, mert apám katona volt, vagy talán beteg lehettem. A mellékelt fotó a Petőfi-szobor helyett az Eskü téren (Március 15. tér) készült. Bátyám ekkor emlékezhetett meg utoljára az 1848-as szabadságharc kezdetéről, ugyanis 3 hónappal később, egy visegrádi közlekedési baleset következtében életét vesztette. Augusztusban lett volna 10 éves! És milyen kegyetlen tud lenni a sors: a fényképen mellette álló osztálytársa 1944 decemberében, egy bombatámadás következtében a ház óvóhelyén, lakótársaival együtt szörnyethalt. 3. Az itt leírt március 15. az előzőt 30 évvel követte. Családunknak két személyét érintette -sajnos csalódást okozva -5 éves Béla fiamat és engem. Az ünnepnap délelőttjén felkerestük az Erzsébet hídnál álló Petőfi -szobrot. Fiam a Kossuth-címeres papírzászlóját boldogan lengette és izgatottan készült arra, hogy zászlóját a szobornál elhelyezze. Sajnos nem sikerült, kudarcot szenvedtünk, ugyanis a szobornál strázsáló rendőrök közül egyik sem engedte meg, hogy a kis" trikolórt" a virágágyásba szúrjuk. Ez nem szerepelt az ünnepség hivatalos protokolljában, tehát tilos! A szobornál és környezetében mások is ügyeltek a rendre: párosan sétálgató, civilruhás nyomozók. Nem lehetett nem felismerni őket. Kedveszegetten tértünk haza. Utcánk végén, a Kossuth térnél még mindig ott volt a reggel is látott, leponyvázott teherautó a maga fegyveres munkásőreivel. Vajon mire várhattak? Talán arra, hogy az ünnepnap véget érjen. Budapest, 2021.február 15. Tisztelettel: Scheili Béla