Surányi Miklós: Herczeg Ferenc - életrajz. A gyüjteményes díszkiadás tartalma (Budapest, 1925)
Életrajz
gy SURÁNYI MIKLÓS és költő mivoltát s a külső életben finom modorú, konvencionális, udvarias és a formákra ügyelő gentleman , az irodalmat szent hivatásnak tartja és megbecsülvén, megköveteli, hogy azt mások is, a leghatalmasabbak, a legnagyobbak, de a legcinikusabbak és legléhábbak is tiszteletben tartsák. Ám azt, hogy ír, magánügyének tartja, ennélfogva műveiről lehető keveset beszél, sőt magáról az irodalomról is csak, ha közérdekből szükségét látja. Igaz, hogy nem közlékeny, nem lelkendező és nem impresszionista; érzéseit is éppen úgy magánügynek tartja, mint fantáziájának működését ; róla is el lehet mondani, amit ő Tisza Istvánról írt, hogy tudniillik ernyedten vagy ábrándozóan sohasem látta senki; a szelleme jól elzárt palack, amelyből nem párolog ki semmi s mihelyt szüksége van magára, mindig megtalálja magát. Pedig ez a szellem egyike a legmozgékonyabbnak és legszínesebbnek ; mindig éber és harcrakész, mindig tiszta és éles, mint a kristály és a borotva. A szeme biztos és az ítélete találó, eredeti és frappáns. A verekedéshez nemcsak kardjával, hanem tollával is remekül ért. A Károlyi Mihályról írt arcképe és a Magyar Figyelő polemikus cikkei szinte félelmetesek. Humora, iróniája, szarkazmusa az ellenfélre nézve életveszélyes ; igaz, hogy regényeiben és színdarabjaiban is olyan humoristának bizonyul, amilyen ma nincs több tíznél a világirodalomban. Paradoxonokat és aforizmákat sohasem gyártott hivatásszerűen, de munkáiból játszva lehetne kiszedni egy vaskos kötetre valót, s ötletessége így exponálva vakítóan hatna. Ilyen a beszélgetéseiben is és igazán érdemes volna összegyűjteni azokat a pompás megjegyzéseket, amelyek társalgás közben röppennek ki élénk szelleméből. De egyéniségéhez az is hozzá