Herkules, 1898. január-december (15. évfolyam, 1-24. szám)

1898-01-05 / 1. szám

csak az­ a kár, hogy a versenyzők száma nem emelkedik ezzel egyenlően, de a turistáskodás szépen fejlődik. A vidéki egyletek alakulásában az oroszlán rész tornatanárainkat illeti meg, ők a testgya­korlatok apostolai, csak kár, hogy munkásságu­kat ritkán jutalmazza kielégítő siker, mert az egyleti gyakorlatokat a tagok alig látogatják egyforma lelkesedéssel. A vívás, csónakázás, de főleg a műkorcso­lyázás rendkívüli fellendülése ismeretes, de ver­senyzés szempontjából a vívásé az elsőség, miben tagadhatatlan érdemük van jeles olasz mestereinknek. A sportélet fellendülése mellett a legörven­­detesebb eredmény, hogy a kiállítási verseny­­pályát a fővárosi egyletek fenn tudták tartani. De ez örvendetes tény csak sürgetőbben kö­veteli, hogy a fővárosi tanügyi hatóságok va­­lahára gondoskodjanak az ifjúsági játékterek­ről. A vásároktól felszabadult terek voltak ki­szemelve játékterekül, de itt sem lesz már semmi belőlük. Legalább a városon kívül egy nagyobb teret nyerhetnének a tanulók ! Dicsekedni való nagy haladást a múlt év nem hozott, de oly sok irányban javultak sport­viszonyaink, hogy a jövőbe bizalommal tekint­hetünk. Tanügytörténelmi adalék. A „Népiskolák Könyv­é“-nek 4 ik része ezelőtt egy negyedszázaddal jelent meg Pesten Heckenastnál, áll pedig e könyvecske „Erkölcs-, testgyakorlat- és illemtaniból. Irta Márki József tdr. Az er­kölcs­tani rész „a)“ pontja a testünk iránt való kötelességekről szól. Elmondja, hogy egészség nél­kül nem teljesíthetnénk kötelességeinket, e nélkül „a műveltség keveset ér s boldogság nem is képzelhető.“ Azután reflektál arra, hogy az egészség föntartása s el­vesztése után való helyreállítása már a Népisk. Könyve 11. részében, az „Egészség és gyógytan“-ban előadatok. Az utóbbiról azonban mégis megjegyzi általában (2 § ), hogy a gyermeknek betegségét tudatni kell szüleivel, hogy ezek után az orvos tanácsához fordulhassanak. A 3. § -ban érzékeinket s izmainkat találja leg­inkább szükségesnek a művelésre. A következő §§-ban azt is megmondja, miért. Az 5. §. pl. igy szól : „Ha izmainkat műveljük, azaz: ha testi ügyességre s hajlé­konyságra teszünk szert s testi erőnket növeljük stb. A 6. §.-ban a helyes testtartást emeli ki az Hiedelem szempontjából. Ezen rész következő §.-a a „szakművelt­ségeket“ sorolja fel, megnevezvén t. i. a kisipart, a földművelést, kertészetet, stb., a kötélenjárást, kötéltán­­czosságot, tapintás által való olvasást (a vakoknál) stb., mikből láthatjuk, hogy e felsorolás már magában véve­ is elég érdekes. A mulatságról szóló pont alatt első helyre­ teszi a sétálást és tánczot, de felemlíti a teke- és lapda-­­ játékot is s általában azt az okos tanácsot adja, hogy a­ki ülő életmódot folytat, az olyan szórakozást válasz­­szon, mely mozgással van összekötve s megfordítva. Itt a bevezetésben adja a testgyakorlat fogalmát, szól a torna-öltözék- és tornaeszközökről s ez utóbbiak között az i­v é­­­s a hozzátartozó nyilat és felemlíti. Csakugyan kedves játéka ez a gyermeknek ma is sok­felé. Megemlékezik a nyári és téli tornahelyekről. Ez utóbbiaknál felemlíti a „szellentyűket, hőmérsék-módosí­­tás és légtisztítás végett.“ A mi öregjeink ezeket elégnek tartották. A testgyakorlás ismert elveit 6 pontban sorolja fel és pedig egész helyesen. — A testgy.­módok között a szereket „alkotvány“-oknak, a társas gyakorlatokat e helyen „baráti“ gyakorlatoknak nevezi (később nem). Ide sorolja a közéletbeli foglalatosságokat is, minek a gazdálkodás és gazdasszonykodás, némely kézművessé­gek (mint mondja : a könyvkötés is), aztán a kereske­dés (?) stb. Fogalmát adja tovább a „tartás“-nak, a „lendület“-nek s szól a kettős tagok mozgásáról. Meg­határozza a szabadgyakorlatokat és szól ezeknek fon­tosságáról ; megmondja, hogy mi az alaphelyzet. Fel­sorolja,a fej- és közgyakorlatokat. Érdekes ez utóbbiak között az „ölelés, midőn kezeinket félig felemeljük, úgy hogy tenyereink egy­mást érjék; aztán kezeinket, amennyire lehet, hátra visszük, majd az előbbi helyzetbe vissza és igy továbbb“. (Ez az elnevezés bizony a leg­­kevésbbé volt találó.) — Továbbá a törzsgyakorlatokat, ehhez tartozóknak tartván a bizonyos közgyakorlatokat is. A lábgyakorlatokat, hol a terpesztés 2-ik részét „lábcsaptatás“-nak, a lábujj- és sarkemelés cserélgetését „billegésének nevezi. Felsorolja a tornaszállásokat mind, persze akkor még „méz-, leng-, viadorállás stb. kifeje­zéseket használván. Felsorolja a különféle menése­ket s ezek között a „hadmenést“ (mikor t. i. vezére­lésre lépkedünk.) Ezután a futásról és ugrásról általában beszél, majd ezeknek a fajait’sorolja elő, de ugyan­azokat, melyeket a menésnél. („Utánhelyező-, bibicz- és ringó“-f­u­t­á­s­t mi már nem ismerünk.) A szökdelési gyakorlatok közül mind a „hoppolást“ nem végezzük. A fordulási gyakorlatokból háromfélét hoz fel. Meg­magyarázza a fekvési gyakorlatokat és az utolsó §-ban a társas gyakorlatokat, melyeket a „köz“- (összetett) szabadgyakorlatokkal teljesen felcserél. A II. czikk a rendgyakorlatoknak van szentelve. Először el van mondva, hogy mirevalók. Majd egymás után fel vannak sorolva, elég terjedelmesen magyaráz­­gatva s illusztrálva a szárny- és homlokállás, ütemmenés, ki- és besorakozás, sor- és csapatnyitás s zárás, ellen-, kör-, sor- és átvonulás, mellésorakozás elő- és hátra­­vonulással, végre a kanyarulatok. Valamennyit gyako­roljuk ma is, csakhogy több helyen az elnevezés és a vezérlés módja már megváltozott. 111. czikk a „Gyakorlatok kézi eszközökkel". Ajánlja a súlyzókat, de elég hibásan már a 7—12 éveseknek is. Felsorolja a „súlygyakorlatok“ fajait. De biz azok nagyon szegényesek, nem változatosak s — mi több — leg­nagyobbrészt nem is gyermekeknek valók. Hogy a 3. §-ban óvatosságra int, az a dolgon nem változtat. Néhány „pálczagyakorlat“ is le van írva, pl. a „forga“, „vívás“ stb., de biz ezek nem érnek semmit sem. Ebben a czikk­­ben találjuk a némely abroncs- s rövidkötél-gyakorlatok felemlítését is, továbbá leírását az ugrórúd, a faláb s a „veteszközök“ használásának. Ez utóbbiak azonban e­­ fokon meg nem állhatnak, kivéve természetesen a lap- i­dázást. Terjedelmesen leírja aztán a nyilazást (illusztrálva) és bemutat két gyakorlatot a hosszú „himbakötéllel“. A IV. czikkben a „Testgyakorlatok alkotványokon“ vannak leírva (mindössze 4 képpel). Leír először bizo­

Next