Herkules, 1906. január-december (23. évfolyam, 1-20. szám)
1906-01-15 / 1. szám
Az együttes hisztornázások képe is rendkívül érdekes volna a különféle egyletek tarka egyenruhája folytán. Az egyletek akár versenyben, akár csak mutatványokban vennének részt, mindig magukkal hoznák ismerőseiket is a nagy cisztornázásra. A közönség pedig csak oda megy tömeggel, hol azelőtt is tömeget látott. A hisztornázások rendezését illetőleg csak azt akarjuk megjegyezni, hogy szakítani kell a régi mintával ; nem torna rendszert kell itt bemutatni, hanem érdekes látványosságot produkálni, csak azt és annyit kell nyújtani, amit és amennyit a közönség unalom nélkül elnézhet. A gyenge tornászok iskola mutatványai a lebegő gerendán, fél órás ugrási gyakorlatok, pontozási versenyek stb. a közönséget nem vonzzák, de elkergetik. Viszont azonban az is baj, ha a csarnokban a szabad térre való atléta-versenyeket rendeznek. A mi közönségünk láttuk az ifjúsági versenyeken — nagyon szereti a szabadgyakorlatokat és a zenés füzéreket, továbbá a nyújtó és korlát tornázást; ezek képezzék tehát a nagy disztornázások gerinczét. Azt sem tartjuk helyénvalónak, hogy ily disztornában vívó versenyeket is rendeznek, maradjunk szigorúan a torna keretében. Az együttes disztornázásoktól várjuk, hogy a különféle sportágak barátai a mindenkire nézve szükséges téli tornázásban érintkeznének egymással s a versenyküzdelmekben támadt egyleti és egyéni ellentétek barátsággá melegednének. Ettől a barátságtól pedig azt reméljük, hogy valamikor oly egyesülésnek veti meg alapját, melytől idővel elvárhatjuk, hogy építtetni fog itt a fővárosban egy olyan sportház, hol a tornászok is, a vívók is hatalmas helyiséget találnak, hol az együttes disztornázások is lefolyhatnának kellő számú közönség jelenlétében. Egy ily ház építése talán már ma is jó üzlet volna, de későbben, ha a sportélet barátságosabb, egybetartóbb lesz, bizonnyal azzá válik. Minden szép remények megvalósítását főleg a sportszövetségek egyesülésétől várjuk, hanem nem egy újabb egyesület alakulásával, hanem a munka megkezdésével. Az Aradi Tornaegyesület disztornázása. 1905. deczember hó 16-án szombaton este tartotta az Aradi Tornaegyesület szokásos évi disztornázását a líceumi tornacsarnokban. A szines lampionokkal nemzeti szinű zászlókkal és a magyar czímerrel szépen feldíszített tornacsarnokot zsúfolásig megtöltötte az intelligens közönség, melynek nagy részét elegáns hölgyek képezték. Az egész ország tornász és sport köreiben rendszeres működéséről előnyösen ismert Aradi Tornaegyesület mely Arad városában immár 27-ik éve szolgálja a magyar tornázás, vívás és játék ügyét, nemcsak Arad város, hanem az egész Délmagyarország tornázásának és sportjának előharczosa és megteremtőjeként tekinthető. Valahányszor ez az agilis egyesület házi versenyével, dísztornázásaival, vagy országos tornaünnepélyeivel a nagyközönség elé lép, az az egyesület életében az erkölcsi sikert jelenti. Pontban 7 órakor vonultak be a tornászok a Rákóczy-induló hangja mellett élükön Nagy Sándor titkár művezetővel az egyesület és az országos tornaszövetség díszes zászlói alatt, melyet a következő országos tornaünnepélyig öt évig az Aradi Tornaegyesület őriz. A sorrend első száma négyes sorokból álló oszlopokban való felvonulás volt, mely után buzogány szabadgyakorlatok következtek, melyeket Nagy Sándor titkár-művezető vezényelt s melyek igen jól sikerültek. Majd általános szértornázás következett; az első csapat korláton és bakon (összetétel) Nádray Aurél, a második rohamdeszkán Weisz Hugó, a harmadik lovon és bakon (összetétel) Nagy Sándor vezetése alatt végeztek jól sikerült, csinos gyakorlatokat. A következő szám az aradi állami tanítóképző intézet növendékeinek mintacsapat tornázása volt a magas korláton. Élvezettel nézte a közönség a derék ifjú tornászokat, kik szépen felépített nehéz gyakorlatokat mutattak, mintaszerű fegyelemmel és kifogástalan testtartással, melyeket a közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazott. A gyorsan perdülő sorrend következő pontja a versenyek voltak Első versenyszám magas ugrás helyből és súlydobás magasba összetett verseny volt. Ennek első díját Bauer Gyula 16, a második díjat Grumár László 12, a harmadikat Róna Rezső 6 ponttal nyerte. Második versenyszám összetett verseny volt korláton, magas nyújtón és lovon. A korláton és nyújtón két előírt és egy szabadon választott gyakorlatot kellett végezni, a lovat pedig hosszában terpesztett ugrással kellett átugrani. Ennek első díját Reiner Vilmos 23 ponttal, a másodikat Bruckmann Kálmán 20, a harmadikat Róna Rezső 13 ponttal nyerte el. Ezután a magas nyújtón mutattak be a tornászok szebbnél-szebb gyakorlatokat, melyeknek befejeztével Steinitzer Pál dr. alelnök megköszönte a közönség szt-