Herkules, 1914. január-december (31. évfolyam, 1-20. szám)
1914-01-15 / 1. szám
ból a következő nyolcz korosztályra véljük legjobban feloszthatni: 1. csecsemőkor 6 évig; 2. gyermekkor 6—10 év; 3. kisfiúkor 10—14 év; 4 fiúkor 14—18 év; 5. ifjúkor 18—22 év; 6. férfikor 22—40 év; 7. öregkor 40—60 év közt és 8. aggkor 60 évtől kezdve. Ki mondhatja tehát, hogy ez életkorok testi fejlettségének, kedélyállapotának csak két korosztályban is megfelelhetne ugyanazon gyakorlat. De ha a gyakorlat megfelelhet is két korosztályban, nem felelhet meg a gyakorlat tanításának foka, módszere. Sőt azt is mondhatjuk, hogy ha megfelelhet az északi germán népeknél egy gyakorlat 10 évi emberi kor határában, nem felelhet meg a magyar ifjúságnak. A felsorolt korosztályoknak kell tehát keresni a lelki, testi állapotnak legjobban megfelelő gyakorlatokat. A keresés elve az legyen, hogy a gyakorlat kárt ne tegyen a testben és elégítse ki a lélek szórakozási vágyát is. Azt is számításba kell venni, hogy az orvosilag, neveléstanilag legjobban adagolható svédtornát addig tartsuk meg, míg azt jobbal és kedvvel űzöttebbel helyettesíteni nem tudjuk. A versenyzést oly korban és oly módon kell beilleszteni a gyakorlatokba, hogy az egészen az ifjúkorig, 18 éves korig, tréning nélkül gyakorolható legyen. A sportok gyakorlása kezdetben játékszerben és ne versenyszerűen történjék. Az egyes korosztályoknak megfelelő gyakorlatokat a következőleg osztanák be: 1. Csecsemőkor, 6 évig: ápolás, játék. 2. Gyermekkor, 6—10 évig: játék, svédtorna, szabadtéri természetes mozgások. 3. Kisfiúkor, 10—14 év: sportjáték, svédtorna, korcsolyázás, úszás, szabadtéri gyakorlatok. 4. Fiúkor, 14—18 év: sport, könnyű athletika. 5. Ifjúkor, 18—22 év: sportverseny, athletika. 6. Férfikor, 22—40 év: nehéz athletika, lovaglás, vadászat, verseny. 7. Öregkor, 40—60 év: svédtorna, kisvadászat. 8. Aggkor, 60-tól: ápolás, séta. A korosztályoknak alsóbb gyakorlatai mindaddig gyakorolhatók, míg ahhoz kedv mutatkozik, de a magasabb korosztály gyakorlatai előbb semmikép sem gyakorolhatók, még a testi fejlődés e fokot el nem érte. Most nálunk az a baj, hogy egy 18 éves ifjú a sportok, versenyek minden nemét végig próbálván, 20—25 éves korában már vén athlétának nevezi magát, semmit sem csinál, legfeljebb versenyt rendez, ifjúságot nevel, eszméket termel az okosabbak rémületére. A neveléstani testgyakorlatoknak 10 éve alatt a főgyakorlatokat a svédtorna és a könnyű athletika fogja okvetlen adni, de a játék és sportok is helyet, időt kapnak az iskolában. Óhajtjuk, hogy ez elvek alapján alakuljon ki nemzetünk erősödésének javára iskolai tornatanításunk. A tanulói korcsolyapályák jövedelméről. Alig van olyan sport, melynek űzéséhez pénz ne kellene így korcsolyázni is ma már csak drága korcsolyával, drága pályán lehet. A tanulóságnak pedig általában nincsen pénze, mert a legnagyobb tömeg, ami nagyon is szegény középosztályunkból kerül ki. Mint lehetne tehát a tanulóságra olcsóvá tenni a korcsolyázás egészséges sportját? úgy, hogy csinálja meg maga az ifjúság a pályát, vezesse ennek minden anyagi gondját, de élvezze jövedelmének jó oldalait is. Nem lehetetlen a dolog! Tudunk iskolát, hol az alább közlendő módot csaknem egészen megközelítőleg folyik már javában a korcsolyázás. Ma már csaknem minden iskolában megalakult az ifjúsági sportkör vagy testgyakorlókör. Itt kellő önállósággal alakítsuk meg a korcsolya szakosztályt. A szakosztály csináljon költségelőirányzatot minden lehető körülmény mérlegelésével. Tehát számítson arra is, hogy az idén fagyni sem fog. Az előirányzott költségek minimumát adja kölcsön az ifjúsági sportkör. A pályát a némileg megfizetendő iskolaszolgákkal közösen csinálja meg maga az ifjúság. Eiz nem nagy dolog ez, sőt magából a dologból is sportot kell csinálni. Ne kényeztessük a fiukat. Vegyék kezükbe a lapátot, seprűt, tisztítsák a pályát. Az iskolaszolgáknak csak az öntözés munkáját hagyjuk. Ha nincs elég seprű, vegyünk. 30—40 seprő tanuló a legnagyobb iskolaudvar jégpályáját egy negyed óra alatt megtisztítja. Öröm ez a tanulóknak, nem munka.