Guizot: Értekezés az angol forradalomnak története felett (Pest, 1851)
Előszó
k az eseményeknek nagyszerű változása miatt, mellyek minden emberi sejtelmeken túl tűntek és tűnnek fel. —Néha ezek felett elmélkedve, részben én is e’ véleményhez csatlakoztam; és pedig nehogy szabad akaratunk egészen megtagadtassék, úgy vélekedem, hogy igaz lehet: miként a’ szerencse felében ura eljárásainknak de másik felében, vagy valamivel kevesebb részben , mégis engedi magunkat kormányozni. Én a szerencsét egy ragadó vízhez hasonlítom, melly midőn felbőszül, elönti a’ tért, ledönti a’ fákat és épületeket, egyfelől elszakgatja, másfelől leteszi a’ földeket, mindenki fut dühe elöl, mindenki enged rohamának, mert meggátlására nincsen ereje senkinek; de noha ez igy történt, mégis, az elemeknek lecsillapodása után az emberek utakat és töltéseket készíthetnek olly formán, hogy egy újabb vésznek esetében a rohanó víz egy csatorna irányát kövesse, vagy legalább dühe csekélyebb erejű, ’s kevesebb károknak oka legyen, így van az a’szerencsével is, melly ott kénykedik hatalmával leginkább , hol az ellenlállásra semmi készület sem tétetett, ott lép fel támadólag, hol nincsenek elkészítve az utak és gátak, mellyek felfoghassák.“ Így okoskodik a láng eszű florentinus, és én azt hiszem, igaza van. Nézetei mellett a’ gyakorlati élet, és a’ keresztény morál egyaránt tanúságot tesznek. Sorsunkat isten vezérli, és ezért kimeríthetetlen irgalmasságában; — de ő felhagyta körét az emberi szabad akaratnak is, és ezért rendíthetetlen, bírói igazságosságában. Napoleon a’ szerény katona, franczia császárságig emelkedett; ez úgy a’ szerencse műve mint saját erélyének gyümölcse volt. Napoleon a’ hatalmas császár, trónjának magasságáról lebukott, egész a keserű rabságig.