Mészáros Károly: Az urbéri hátralékok körüli törvényes eljárás, az 1857. september hó 26-dikáról kelt csász. kir. nyiltparancs s egyéb idevonatkozó törvények és rendeletek alapján (Pest, 1858)
, hogy némely §. alá két-három sornyi általános jegyzék volt vetve — s háromszorta drágábban árultatott. Ezen szokásnak szükségkép két rész, s jogirodalmunkra tagadhatlanul káros hatású következése volt; egyik tudniillik az, hogy a törvénymagyarázás mestersége bizonyos körben mármár egyedáruvá vált, s visszariasztott minden komolyabb, rendszeresb s alaposabb tanulmányt; előre elfoglalván tudniillik a tért s saját termékeivel rakván meg a piaczot, miková tette a kimerítőbb s költségesebb munkák kiadatását; de következése volt az is, hogy ha már egyszer ismertebb nevű írók műveivel van elárasztva a közönség, más író munkájának sem kiadója, sem olvasója nem akad. Mondhatom, hogy ezen körülmények rám is voltak hatással, mert rajtam történt, hogy egypár jogirodalmi tervvel megkeresvén bizonyos kiadót, ez azon ürügy alatt, hogy már mást bízott meg annak foganasításával, úgy tette magát, mintha ez okból nem vállalkoznék, pedig nem tett egyebet, minthogy az eszmét saját kezeimből vette ki s használta föl tulajdon czéljára. Mindezeket tekintetbe véve, mégis, azon meggyőződésnél állapodtam meg, hogy hazafias kötelesség tenni annyit, amennyit tehetünk, s ha máskép nem, minerőnkből! S aztán azt gondolom, hiszen a tárgy , melynek fejtegetését kitűztem, különben sem lévén nyereséget biztosító , versenyzőkkel bizonyosan nem igen találkozom, az ügy azonban, főleg hűbéri jogviszonyaink jelen végleges megöl.