Tóth Lőrinc: Eszmék a' magyar tudományosság, Academia, 's iskola-ügy körül (Pozsony, 1848)

t tapasztalunk, nagy mértékben van meg , de a’ szónoki kitűnőséghez megkivántató másik kellék, a’ tanulás, a’ készültség, annál kevesebb eset­ben található. Pedig a’ kettőnek összeolvadásá­ból zeng föl azon nemes harmónia, melly a’ lel­ket megrázza, ’s a’ szivet megilleti, mig egy­szersmind az elmére is meggyőző erővel hat, ’s a’ kebelbe elhatározást ültet. Csaknem általános nálunk a’classicus művelt­ség hiánya, mellynek szónoknál hibázni nem sza­bad. Jó szónoknak nem lehet a’ görög és római classicusokkal ’s a’ westminsteri és bourbon-pa­­lotai szónokok előképeivel ismerősnek nem lenni. — Pedig hol áll roszabb lábon az ó classicusok tanulmánya, mint épen a’ konyhadiákság ezen ha­zájának, Magyarországnak iskoláiban? hol tanulja kevesebb ember a’ művelt nemzetek nyelvét és szónokait, mint megyéinkben ? — És e’ tekintet­ben megbecsülhetlen jelenet Szalay Lászlónak ,,Szónokok könyve“, mellyet a’ született megyei szónok urak figyelmébe eléggé nem ajánlhatunk. — Igen szomorú tünemény hazánkban a’ tudó­soknak ’s íróknak lenézése. Ezért, mig látkörün­­kön annyi politikai csalfényű lidércz tánczol, az alapos tudományosság napja átkozottul burkolva van, ’s rendszeres fejeknek legnagyobb szüksé­gében sínlünk.— Mit beszéltek a’ hazai nyelvnek

Next