Tóth Lőrinc: Eszmék a' magyar tudományosság, Academia, 's iskola-ügy körül (Pozsony, 1848)
t tapasztalunk, nagy mértékben van meg , de a’ szónoki kitűnőséghez megkivántató másik kellék, a’ tanulás, a’ készültség, annál kevesebb esetben található. Pedig a’ kettőnek összeolvadásából zeng föl azon nemes harmónia, melly a’ lelket megrázza, ’s a’ szivet megilleti, mig egyszersmind az elmére is meggyőző erővel hat, ’s a’ kebelbe elhatározást ültet. Csaknem általános nálunk a’classicus műveltség hiánya, mellynek szónoknál hibázni nem szabad. Jó szónoknak nem lehet a’ görög és római classicusokkal ’s a’ westminsteri és bourbon-palotai szónokok előképeivel ismerősnek nem lenni. — Pedig hol áll roszabb lábon az ó classicusok tanulmánya, mint épen a’ konyhadiákság ezen hazájának, Magyarországnak iskoláiban? hol tanulja kevesebb ember a’ művelt nemzetek nyelvét és szónokait, mint megyéinkben ? — És e’ tekintetben megbecsülhetlen jelenet Szalay Lászlónak ,,Szónokok könyve“, mellyet a’ született megyei szónok urak figyelmébe eléggé nem ajánlhatunk. — Igen szomorú tünemény hazánkban a’ tudósoknak ’s íróknak lenézése. Ezért, mig látkörünkön annyi politikai csalfényű lidércz tánczol, az alapos tudományosság napja átkozottul burkolva van, ’s rendszeres fejeknek legnagyobb szükségében sínlünk.— Mit beszéltek a’ hazai nyelvnek